2010. május 17.

Vihar

Az éjjel kimentünk Áronnal viharnézőbe. Elég félelmetes volt, ahogy foltokban volt csak közvilágítás (a templom környékén a zsinór nélküli lámpák jobban bírták), és fújt is, de csalódnunk kellett, a Klisszán feleannyira se, mint a Bem Józsefen. (Azért az országzászló elég jól zörgött...)
Aztán otthon is lement a biztosíték, de már nem foglalkoztunk vele.
Reggel ő ötkor, én hatkor keltem, és tiszta szerencse, hogy Juditék behoztak kocsival, merthogy a HÉV is fölmondta a szolgálatot Békásnál (ezt a Facebookról tudom...).
A kávézás-beszélgetés végképp fölébresztett (egész reggel nem voltam amúgy különösebben fáradt), és mire átsétáltam a Ráday utcán a céghez, már teljesen föltöltődtem. Az az érzésem támadt, hogy az időjárás végre eldöntötte, mit akar, kitombolta magát, és valahogy nekem is jutott az energiáiból. Eddig én is olyan nyomott voltam, mint a se-nem-esik-se-nem-süt idő.

Nincsenek megjegyzések: