2009. augusztus 17.

Holnap pedig,

életemben először, bemegyek egy CriticalMass rendezvényre, mert ez tényleg vérlázító.

..

Kicsit elbóklásztam a blogon, végigolvastam a Balkánt (irtó jó, ahogy visszajönnek képek félmondatokból!) meg a következő napokat-hetet -- nagyon érdekes volt. Azért átmentem már pár olyan helyzeten, mikor új alapokra kellett helyeznem az énképem, a kapcsolataimat, némi túlzással az életem, és valahogy mindig épen kerülök ki ezekből. És többnyire, úgy érzem, nem rajtam múlik, én csak ott vagyok, igyekszem megélni, de a legritkábban tudom/akarom tevőleg is befolyásolni az eseményeket. Persze tudom, hogy semmi igazán komoly krízis nem állta még az utamat, hozzátartozók halála, betegség vagy ilyesmi, de mégis, a magam nyűgei éppen elegek magamnak... Valaki vigyáz rám.

.

Katinál vagyok, már alszik mögöttem.
Szeretek itt lenni, mindig történik valami, jönnek-mennek a népek, a legkülönösebbek általában. Néha ilyen házról álmodom, ilyen átjáróról (máskor nagyon nem :-)).
A múzeum lassan megöl, egyik nap hosszabb, mint a másik, ráadásul Moss egy rendszerfrissítést követően megint nem lát wifit egyáltalán, olvasni pedig valahogy nem volt idegem mostanában... jaj, rajtam van a panaszkodhatnék erősen.
Szerdán állásinterjún voltam Szegeden, hát, hát, az elfelejtett német, az bizony nagyon ciki. Ezzel együtt nem látom 100%-ig reménytelennek a helyzet', meglátjuk.
A héten valami kórság is végigsöpört a családon, a Veliko Tarnovóból [nagy kár, hogy azt az élményt nem örökítettem meg akkor, 2006. augusztus 5. és 8. között...] hazahozott Imodium ismét megmentette az életem kis túlzással. Egyet Nagyinak is adtam, de 3 még mindig maradt, ennyi remélhetőleg elég a következő, mondjuk, tíz évre belőle. :-)
És nem jutottam el a Picture the Homeless ügyeire, ezt bánom erősen.
Viszont mindenkinek ajánlódik a városmajori retro véradás (!) sörrel-virslivel, szeptember 5-én. :-)

2009. augusztus 5.

Reggeli

Ez itt ugyan nem ez a blog, de azért: a mai reggelim az alábbi két fogásból áll: csokoládé és hideg, kapros uborkaleves...

2009. augusztus 4.

Munka-ügy

Mért van az, hogy most kezdenek beindulni a szegedi lehetőségek, mikor lassan értelmét veszti, hogy le akarjak menni...? És főleg: miért nem lehet semmit tervezni ezen a fronton? A jelentkezés/interjú másnapján ugyanúgy visszahívhatnak, mint egy hónap múlva vagy éppen soha. Hogy döntsem el, hogy mikor vállaljak el mit?
Bonyolult dolgok ezek.

Különben épp Kecskeméten lopom Melitta netjét, míg ő Paffyval beszélget telefon'. Én is vele találkoztam itt eredetileg, megspórolt nekem +2 óra utazást (és kb. kétezer forintot) azzal, hogy följött idáig. És nagyon jót beszélgettünk, régesrég érett már. (Aztán el kellett mennie, de az én telefonomon ingyen tudnak beszélni.)

Még két nap munka, aztán indul a hétvégi road-movie: két esküvő, közte pedig informális osztálytalálkozó. Három helyszínen, természetesen.