2009. július 27.

Röviden

Egy s más a lelkigyakorlatról, a képeken nem mi vagyunk, de ilyesmi volt.
Aztán: tegnap reggel óta nem találom a szemüvegem (!), a kontaktlencse viszonylag beválik, de állati boszantó a dolog mégis.
Ma végre beszabadultam a Térfilmzenére Anyánkkal, megnéztük a Budapest retro II.-t, nagyon jó. Hangosan nevettünk rajta nem egyszer (és nem egymagunk).
Holnap reggel megint úszás, szombaton is voltunk, nagyon kell. És utána Pócsmegyer, Eszter-meg-Levente, majd (talán mind együtt) Kisnémedi, Csillag, gyermekek, Levente. Előfeltétel, hogy ne holnap szüljön... :-)

2009. július 17.

Fura ez

Amióta ilyen dolgozó vagyok, vagy micsoda, nemigen blogolok. Ez persze nem ilyen egyszerű, de most így érzem. No mindegy.

Pedig történnek dolgok, pl. voltam Baján és megnéztem a Nagy Halászlébulit, a végén a még nagyobb tűzijátékkal (nem voltam nagyon nagy rajongó eddig, de ez lenyűgöző volt, tényleg), találkoztam néhány jobban ismert szegedi, vagy féltucat kevésbé ismert bajai és pár ismeretlen budapesti ismerőssel, teszteltem a református templom új (leendő) padját (igen, ehhez protestánsnak kell lenni, hogy elkészíttessük a prototípust, majd kipróbáltassuk a hívekkel), és nem győztem ámuldozni, hogy ott engem mennyire szeret mindenki.

A múzeumban olvadozunk, ma bevittünk egy hőmérőt, 38,5 fok volt a regisztrált maximum az emeleten, ne gyertek a háborús kiállításra mostanában (pedig szép...). A földszint és a pince rendben van viszont, így leginkább az utazgatás alatt pusztít a hőség.
Mossra Áron hegesztett wégre wifit, így tegnap óta már-már Kánaán uralkodik a recepción; és mindehhez ma (se szó, se beszéd) még a betett DVD is elindult, pedig eddig az se igen. Meg is néztük gyorsan az Értelem és érzelem első harmadát. :-)

Aztán: úszni járogatunk Papával, a szép új szentendrei uszodába, és állati jó. Igaz, nem úszom sokat, és nem is nagyon profin (a fejem azért belenyomom), de már így is nagyon jólesik. Egyszer még duatlont is kerekítettem belőle (biciklivel mentem), de az azért nyűgös, ha utána munkába megyek, így inkább fölkelek 6-kor (!) annak fejében, hogy Papa hoz-visz (és veszi a belépőm, persze).

Továbbá lelkigyakorlatra készülök a Sacre Coeurökhöz, mégpedig táncmeditációsra (én!). És rettenetesen kíváncsi vagyok, egyelőre ugyanis éppen ennyit tudok az egészről:
„A tánc, a mozgás a meditáció egy sajátos útja. Megtapasztaljuk, hogyan nyitja meg a tánc, a mozgás azokat a mélységeinket, melyekbe gondolatokon, szavakon keresztül nem tudunk behatolni. Engedjük, hogy ez a felfedezésre váró imamód hasson ránk, reflektálunk tapasztalatainkra, és a megtanult egyszerű mozdulatokkal később, a hétköznapokban is gazdagíthatjuk személyes imaéletünket.”

Gyöngyszem

The bone-chilling scream split the warm summer night in two, the first half being before the scream when it was fairly balmy and calm and pleasant, the second half still balmy and quite pleasant for those who hadn't heard the scream at all, but not calm or balmy or even very nice
for those who did hear the scream, discounting the little period of time during the actual scream itself when your ears might have been hearing it but your brain wasn't reacting yet to let you know.
Winning sentence, 1986 Bulwer-Lytton bad fiction contest

Hevenyészett kísérlet a fordításra (minden eltérő változatot is örömmel fogadok):

A hátborzongató / csontig hatoló sikoly kettéhasította a meleg nyári éjszakát: az első fele lett a sikoly előtti, mikor még elég balzsamos/boldog volt, nyugodt és kellemes, a második még mindig balzsamos/boldog és elég kellemes azoknak, akik egyáltalán nem hallották a sikolyt, de nem nyugodt vagy balzsamos/boldog vagy akár csak különösebben szép azoknak, akik hallották, leszámítva azt a rövid időtartamot magának a sikolynak a során, amely alatt a fül esetleg már hallhatta, az agy azonban még nem reagált rá.

(Az 1986-os Bulwer-Lytton rosszpróza-verseny győztes mondata. E nemes versengésben a lehetséges legrosszabb regény kezdőmondatát keresik...)

2009. július 12.

Ma-e mail

Én vagyok Patrick Chan ügyvezető igazgató és vezérigazgató-helyettes Hang Seng Bank Ltd. Van egy üzleti javaslattal az Ön számára. Azt kell Ön assit nekem execute üzleti átvinni Hongkong a
ország. Azt kell Önnek több információt azonnal kapok pozitív választ Önnek. Ha érdekelt kérem keressen meg emailben: ...
Az e-mail cím tőlem elkérhető. ;-)

2009. július 9.

Ne hagyjátok a Bem mozit!

Beágyazni nem tudom a videót, mert túl széles, én meg kegyetlen lassú vagyok az aránypárokkal való foglalkozásban, de nézzétek meg, és aztán írjátok alá, ha szerintetek is szégyen (lenne?) megszüntetni a Pomázról legkönnyebben elérhető ;-) buda(pest)i művészmozit.

2009. július 8.

Szandál & 107

Vettem ma egy igen profi szandált, itt van:

Utóbb még hellyel-közzel etikus választásnak is bizonyult, valami brazil erdőmentőket támogatnak, ha igaz — az azonban biztos, hogy ezt már csak itthon vettem észre a céduláján.

Mindennél azonban érdekesebb, hogy a Skálából kilépve úgy tizenöt lépésnyire egy embert láttam a földön feküdni, és kegyetlenül rúgatni egy másik által. Tényleg ijesztő volt, nemegyszer az arcába rúgott a másik, tompán puffant a sportcipő. Egy harmadik odatartozó (talán negyedik is?) egykedvűen nézte a jelenetet, az emberek jöttek, mentek, oda-odasandítottak, hezitáltak, majd továbbmentek.
Az első gondolatom az áruházi biztonsági őr volt, de aztán meggondoltam magam, és egy pillanatnyi „A rendőrség, az a 107, ugye...? Szégyellheted magad, még ezt se tudod, pedig hány helyre ki van írva” után tárcsáztam. Kétszer meghallgattam a bejelentkező hangot, aztán föl is vette egy nő, a társalgást most nem részletezem („Szóval verekedés forog fenn?” — ez volt a kedvencem, vagy valami hasonló bikkfanyelv), elég az hozzá, hogy néhány „Kérem, tartsa!” után úgyszólván másodperceken belül megjelent galoppban két járőr (ötven méterre járhattak alighanem), és erélyesen fellépett.
Én meg le.

2009. július 1.

Bored to be wild (by D. P.)

Az történt, hogy otthon hagytam a múzeumkulcsom, ami nem is lenne akkora baj (beengedtek a kaputelefonnal), de rajta van az öltözőszekrényem kulcsa, mivel hétfő este belezártam Mosst. Márpedig a terv az volt, hogy átteszem rá a tegnapi, pozsonyi-győri céges kirándulás képeit, és akkor az milyen remek lenne; utána pedig játszhatnék mindenféle logikai játékokat, ahogy szoktam, ha épp itt a gép.
No most mindez dugába dőlt.
Viszont látogatónak se híre, se hamva, úgyhogy itt pötyögök már mióta.

Pozsony-Győr különben remek volt, nagy nevetésekkel, nyugisan, hőségesen.
Utána viszont valami még sokkal fontosabb történt: három gimis osztálytársamhoz csatlakoztam egy millenáris' piknikre, amelyik minden várakozásomat felülmúlta. Halálos fáradtan érkeztem, éppen hogy arra éreztem magamban késztetést, hogy leüljek bólogatni. Aztán a rövid úton elfogyasztott édes bor és édes kex (chocolate chips cookies, yeah :-) jót tett, a társaság meg még jobbat: éjfélre értem haza, abban a biztos tudatban, hogy ezt még meg kell ismételni. Be jó, hogy mindig felbukkannak olyan emberek, akikhez valaha valami közöm volt, de sosem ismertem őket igazán; s aztán rendre kiderül róluk, hogy elég erősek a közös alapok, és elég a különbözőség ahhoz, hogy nagyon izgalmas dolgok süljenek ki a beszélgetésből.