2009. május 31.

Befűtöttünk a cserépkályhába

Jóféle novemberi idő van itt, de nem szólok egy rossz szót sem, úgy kellett már a növényeknek az eső, mint a falat kenyér.
Bábszínházban jártunk ma Lucával, az Eszti álma című darabot néztük a Varázsgarázsban. Szegény Lucka egy ponton rettenetesen megijedt, de azért azt hiszem, összességében élvezte.
Holnap éjjel pedig Kolozsvárra indulok, a TIFF-re (végre — mindig a vizsgaidőszak tett keresztbe régebb'), és egyes előrejelzések szerint csütörtökig esni fog ott is... Ibolyácskánál fogok lakni a Monostoron, „egyetemistakorunkbeli koulmenyek”, hmm. :-)

2009. május 29.

Megint bábaságos

A múltkor föliratkoztam az UNFPA videóira, és ma jött megint egy az Andokból. Néha elszomorít, hogy milyen triviális dolgokat kell hatalmas lépésként ünnepelnünk, de persze közben ezek tényleg nagy dolgok a maguk nemében. Ez a filmecske most arról szól, hogy Ecuadorban egy kórházban kiépítettek néhány olyan helyiséget, amelyik inkább emlékeztet egy andoki házbelsőre, mint szülőszobára, és kiképezték a személyzetet a hagyományos („függőleges”) szülés-levezetésre (ideértve a bába lelki támogató munkáját is, ha jól értettem mindent). S hogy így bizony mennyive jobb azoknak a kecsua nőknek, akik bejutnak a városba szülni.

2009. május 26.

Csodás vacsora

Úgy indult, hogy rántotta. Aztán megláttam a holnapi ebédhez pirított szalonnát, meg a borsót (ó, boldog angol vacsorák!). Mamának pedig eszébe jutott a snidling a kertben, meg a sajt... És, hát, mennyei lett az eredmény.

Újabb alkotások

Szombaton megint voltam a könyvkötőműhelyben, kétszer is, délután Áronnal. Íme az eredmény:


2009. május 22.

Hmm

Állítólag ma van a biodiverzitás világnapja. Kapcsolódó mókásságok a British Counciltól.
Amúgy meg szundi, megint elment az idő alaposan.

2009. május 16.

Wanda, the Fortune-teller Fish Said

"I wonder", he said to himself, "what's in a book while it's closed. Oh, I know it's full of letters printed on paper, but all the same, something must be happening, because as soon as I open it, there's a whole story with people I don't know yet and all kinds of adventures and battles."
Bastian B. Bux

-- Kíváncsi lennék -- mondta magának --, mi van a könyvben, míg be van csukva. Ó, tudom, papírra nyomtatott betűk, de valaminek mégis történnie kell, mert ahogy kinyitom, egy egész történet áll benne olyanokról, akiket még nem ismerek, és mindenféle klandokról meg csatákról.

2009. május 13.

Hol a hiba?

Ez ittend az idei Szent István Könyvhét emblémája. Nem csalás, nem ámítás...

Könyvtári eset

Tegnap lenn voltam Nagyvilágot olvasgatni, és zárás előtt, kifelé összetalálkoztam a könyvtáros néni férjével, a parkettás bácsival (ő csiszolta-lakkozta minden szobánk padlóját). Azt mondja nekem:
— Apádnak nincs internete?
— De — mondom —, van.
— És nem hagy rajta dolgozni?!
— De — mondom —, miért...? Ja... én olvasni jöttem!

Házimunka

Valahogy úgy van velem, hogy a ruhákkal kapcsolatos házimunkákat (az egy (természetesen gépi) mosás-teregetés kivételével) nemigen szívelem. Ilyen a vásárlás (különösen a próbálás), a vasalás, az elpakolás, és legeslegfőképpen a téli és nyári ruhák dobozokba/szekrényekbe rakosgatása. Én belátom, hogy évente kétszer kell csak megcsinálni, de akkor is... azt hiszem, ez van a szeretem—nemszeretem-tengely negatív végén.
De ma nekiállok, bár az elhatározás örömére kb. öt fokot esett a hőmérséklet a tegnapihoz, és tizenötöt a tegnapelőttihez képest.
Most mindenesetre muzsikát gyártok a munkához. Az a nagy felfedezésem ugyanis, hogy a Windows Media Player (amelyet egyébként utálunk), ha belemásolok audiolemezeket, majd rátenyerelek a szinkronizálásra, a pendrive-játékosra* mp3-ban teszi át az anyagot. És az jó, mert azzal elboldogul a játékos is, meg Moss is.

* L. még „A DVD-játékos” használati utasítása

2009. május 11.

Menjetek bábának

Május 5. a bábák világnapja (izé, ma jutottam eddig a hírekben...), és az ENSZ népesedési (?) alapja szerint világszerte még 350 000 bábára lenne szükség. Hát hajrá, hajrá.
Alább egy videó a bolíviai őslakosok helyzetéről.



Ó igen, és Isten hozta Annácskát is erre a világra! :-)

2009. május 4.

Vince és Johanna

A hétvége két kisbabát is hozott a tágabb baráti körömbe. Isten éltesse őket!
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...

Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).

* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...

2009. május 2.

Megtaláltam a hivatásom :-)

Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben: