2009. március 25.

Zseniális

Ezt nézzétek meg...

2009. március 19.

Ez-az

Van annak hátránya is, ha az ember hatéves kora óta ismeri a könyvtáros néniket. Jelesül hogy az én szám még mindig csókolomra áll, és ma ugyan -- gondosan odafigyelve -- sikerült kipréslnem magamból egy jó napot kívánok-at, de ettől meg a néni lepődött meg annyira, hogy ő is ugyanígy válaszolt. :-S
További hasonlóan fontos hír, hogy Márk munkatársam Albániába utazik egy (fél...) napra (szurkolni), úgyhogy előszedtem neki az útikönyvet a sufniból, így került az a jobb oldali listába. Itt jegyzem meg, hogy olyasmik is vannak ott, amikbe csak bele-beleolvasgattam, illetve amik hosszabb távon zajlanak, pl. a szegény Hankiss-könyvnek úgy négyszer futhattam neki az elmúlt öt évben, mire végül most kb. fél év alatt elbírtam vele. Pedig nagyon jó könyv, olvasmányos is, izgalmas is, csak valahogy mindig jött valami más. Újabban javuló tendenciát mutatok a különböző féle könyvek arányai között, de azért továbbra is a szépirodalom a nyerő (mondjuk ez nyilván nem baj).

Arról, hogy mit mondott a pápa, és erre (illetve nem erre) hogyan reagálnak

Az MTI-n olvastam, egyedül ez alapján írok, de majd jönnek az ENSZ hírei, és akkor talán eredetiben is.
Szóval egy s más egyéb mellett azt mondta a pápa Afrikába repültén, hogy az önmegtartóztatás a legjobb eszköz az AIDS terjedésének megakadályozására. Na most erre sokmindent lehet mondani, de azt, hogy nem igaz, nem. Mert bizony ez így van. Semmi olyan biztos védelem nem lehet (fogamzás ellen sem), mint az önmegtartóztatás.
Ehhez képest mindenki visít, hogy így meg úgy az óvszer. Mert nem divat mai napság a monogámia.
És ezzel itt be is fejezem, anélkül, hogy bármi egyéb aspektusát akár csak megpróbálnám megközelíteni ennek az egésznek, mert az sajnos túlmutatna a képességeimen, képzettségemem stb.

2009. március 17.

Ismét könyvtár

és ismét a helyi, most már hosszabbítóval felfegyverkezve jöttem.
A változás örök, ezúttal van ülőke a klotyón, de nincs papír egyikben sem.
A dolgozat alakul, most nettó 19 oldal (bár az utolsón eddig kb. három sor van :-S), lassan már tényleg senki nem ment meg a befejezésétől.
És találtam végre angolszótárt, meg egy pöpec kis könyvet Magyar művelődéstörténet címen, arról nem is beszélve, hogy jár ide a Látó, meg a Nagyvilág is, amiből otthon is van néhány évtizednyi, de valami miatt az utolsó két előfizetési kísérletünk dugába dőlt, arra már nem emlékszem, hogy a pénz átutalása előtt vagy után. Szóval újabb okok, hogy lejárogassak ide olykor, sőt, tán be is iratkozzam, kíváncsi vagyok, megvan-e még az olvasójegyem valamelyik alsó fiókban.
Készült dr. Marosi Andorné emelkedési stílusában. :-)

PS: A folyóiratos polcra vetett második pillantás azt is elárulta, hogy a Székelyföld, a Korunk, sőt a Művelődés (!) egészen friss számai is föllelhetőek. Milyen erdélyi lobbi működhet Pomázon?!

PS2: Beiratkoztam, mégpedig ingyen, ez állítólag jár a pedagógusi végzettséggel. Még mondja valaki, hogy semmire sem jó a diplomám! A rendelet amúgy 500 forintot takarít meg nekem – életemben először 1 kerek (alumínium)forintért iratkoztam be ugyanezen könyvtárba. 20 éve lehetett... :-) (Egyébként már nem volt meg az olvasójegyem, számítógépre csak az aktív olvasókat vitték.)

2009. március 15.

A Nagy Vállalkozás

Azt akartam még elmesélni, hogy hatalmas fába vágtam a fejszémet [először sikerült azt írnom, hogy „fejszébe”].
Elkezdtem olvasni A Hatosztályos Törikönyvet. Úgy rémlik, azért is vettem meg annak idején (1995), hogy majd egyszer elolvassam... nos, eljött a perc. Vagy óra, illetve hónapok...
Na most ez magában is elég komoly elhatározás, de mire az akkádokhoz értem, eszembe jutott, hogy most kellene nekiülnöm Gilgamesnek... úgyhogy lekaptam a polcról [erre azért büszke vagyok, hogy ilyen könyvek is megvannak itthon. Mint kiderült, Moszkvában vette meg a mamám, nem tudván mire elkölteni az ösztöndíját (!); de alighanem sose jutott benne messzire, mert találtam benne fölvágatlan lapokat... :-)], és nekiláttam. Ennek úgy egy hete, és mostanra már el is jutottam a tényleges Gilgamesig az egyéb mítoszok után, de még a lírai és filozófiai versek előtt...
Közben (véletlenül) rátaláltam A világirodalom története évszámokban-ra is, úgyhogy nyomban abból is abszolváltam az első másfél oldalt :-); sőt, egy újabb törikönyv is előkerült (ez most az, amiből mi tanultunk I.-ben, úgy rémlik). Szóval meg vagyok támogatva minden irányból, már csak az a kérdés, hogy hol veszek majd bele menthetetlenül. :-) Esetleg lehet fogadásokat kötni, pl. hogy az Égei-tengerbe fúlok-e majd bele, vagy még a Vörösbe...
Meg persze azért közben be-beficcennek egyéb olvasnivalók is, Anselm Grün (újraolvasás; azt hiszem, minden nagyböjtben érdemes lenne...), vagy legújabban egy Bálint Tamás nevezetű transzilván költőpalánta [? – csak mert 1985-ben született?! Now that's what they would call ageism] kötete, A pap leánya, birtokostul; amely luxemburgi vargabetűvel érkezett meg hozzám tegnapra.

Random események az elmúlt hetekből

Egyrészt voltam ugye Fehérváron, immár harmadszor a nyár óta. Találkoztam Mártival, aki nagyon helyeske, és a mamájával, aki Isten kegyelméből babakocsival is éppen olyan maradt, mint anélkül volt. Minden érdekli és mindenről van véleménye, vidám és kedves. (A papával is találkoztam, persze, bokros teendői közepett, csak őt kevésbé ismerem.)
Visszafelé Oszkárral utaztam, nem lett se jelentősen olcsóbb, se gyorsabb, mint a vonat lett volna, de a srác egyúttal elvitte az Eszteréknek küldött csomagom (Írótükör, mi más :-)) Debrecenbe, és ez mindent megért.

Aztán voltunk Áronnal kirándulni. Nem volt valami nagy túra (Gyopár-forrás > Lajos-forrás > János-forrás), de – szégyenemre! – idejét se tudom, mikor voltam öt órát kinn utoljára. Térdig jártunk a sárban itt-ott, de mindennel együtt nagyon jó nap volt, nem utolsósorban mert lefelé igen jót beszélgettünk az oktatásról (vallott elképzeléseinkről), az iskoláról, az ún. „gyerek-anyagról”, meg ilyesmik.

Liviával úgy átvettük 25 perc alatt a tárgyas ragozásról szóló leckét, hogy csak lestem. Zsigerből tudja (nyilván hallotta már eleget a nyelvet :-)), öröm vele foglalkozni.

Most csütörtökön pedig Péterrel találkoztunk és beszélgettünk egyet, nem eleget, de ennyi fért bele (este kb. h9-től f11-ig..). Be fogok iktatni legalább egy hétvégényi Kolozsvárt még valamikor a tavasszal, csak kicsit legyen jobb idő. Fagyoskodtam ott három márciust, most inkább valami jégkrémesebb időben mennék. :-) (Megvan még a Napolact és a Széchenyi téri boltja? [Vagy Deák? Sose fogom megtanulni. :-( ])

2009. március 12.

Túl sok a lemaradás

Megint csak életjelre futja, sajnálom. Nem tudom, hogyan alakul ez így, de valahogy nem jön több össze, pedig valójában pont elég időt töltök ennél nagyobb marhaságokkal is. Mindegy.
Süt a nap odakinn, nagyon jó. Kinőttek az első krókuszok is, szép színesek a már kornyadozó nemes-hóvirágok mellett.
Tegnap végre nyélbe ütődött a múlt hétfőre tervezett hármas találka („az osztály 10%-át képviseljük”, mondta Edina), Bori gömbölyödik (nem nagyon), Edina megkülönböztet (értsd szentignácul), azt hiszem, nagy vonalakban minden rendben. Hálás vagyok értük. És azért, hogy három dolgozó nő hétköznap délután 1-kor tud találkozni...
Hamarosan megyek magyarórát tartani egy amerikai kislánynak (nem olyan kicsi, 16 éves), aki nagyon kedves, és állati ügyes is (simán leírta elsőre a focipályát ly-nal, ez azért nem minden native kortársának sikerülne...) egészen addig, míg feladatok vannak előtte. Az, hogy magától beszéljen, nehezebben megy; és nekem is kihívás. Meglehet, hogy ő is úgy van, ahogy sokáig én is voltam az angollal: bonyolultabb dolgokat akar kifejezni, mint tud. És hát például jövő idő nélkül remekül el lehet lenni magyarul (vö. „holnap dolgozom”), de múlt nélkül aligha. Szóval valahogy be kell emelnem a múlt időt párhuzamosan (mert ugye nem tudom, mi újdonság, szóval nem nagyon merek kihagyni semmit), de vajon hogyan? Lehet olyat, hogy egyik órán a 3x. leckét vesszük, aztán az 5x.-et, aztán vissza? Gyakorló/-ott nyelvtanárok tanácsát kérem ezennel.
És van munkapályázás is, de erről egyelőre csak ennyit.
Megyek, fölfújom a bicikli kerekét, aztán irány Boriska, aki holnap visszaviszi egy könyvem a TIK-be.

2009. március 4.

A lemondott randevúk hete

Hétfőn szabályosan két szék közt a pad alatt végeztem, s a mai találkozót is lemondták. :-( Mondjuk késő is van már munka után.
Más, sikeres (múlt heti) barátnő-körről majd legközelebb.
A nagyböjtöt leginkább online élem, ez vicces, meg kicsit siralmas is, persze. Viszont valahogy így akadtam ma erre az oldalra, és bár épp csak a címeket néztem végig a tavaszi számban, azok igen jókat ígérnek.

2009. március 3.

Művház, könyvtár, effélék

Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég ugyan nem tündérszoknyakék*, de az ajtónyikorgásnak szolfézsóra-szaga van (deutáltam...), a mosdót pedig még mindig megtalálom zsigerből közlekedve, pedig az előteret alaposan beépítették azóta. Fájlalom, hogy a háromból két vécéről le van esve/szerelve az ülőke (ott van mellette, el azért nem lopták, nolám), a harmadikban pedig (ezek után: természetesen) nincs papír, de végülis kellő előkészülettel minden megoldható.
Még a laptophasználat is, csak egy hosszabbítót kellett kinyerni egy számítógép mögül, annak nem kellett úgysem. Mondjuk később a papám is befutott (küldtem neki egy sms-t, mely szerint már csak arra nem gondoltam, hogy hosszabbítót is kéne hoznom magammal) egy jóval hosszabbal, így immár nem is az ablaknak háttal ültem.
És hát ugyan hol találhatnék még egy könyvtárat, ahol óvatos kérdésemre ("Nem adnak itt valahol kávét, kéremszépen?") a könyvtáros néni föltelefonál az emeletre ("Van még egy kávé a B...j...nak?"), és pár perc múlva maga teszi le mellém a jó sűrű levet a cukorral...? A tejet/fehérítő port az ajándék lóság mián nem hiányoltam, a termoszbögre víziója viszont egyre elevenebben lebeg előttem.

Hát így. Ha nem Szegeden szeretnék dolgozni, akkor valami ilyen helyen. Vagy lehetne esetleg a kettő egyszerre...? (könnyű sóhaj)

* Na honnan? :-)