2009. február 26.

A 13 éves apa, aki nyolcnak látszik

A helyzet maga se semmi (link a cím alatt, figyeld a képeket!), de ez a kommentár különösen érdemes az elolvasásra. Meg az egész blog nagyon szimpatikus.

Memento mori

Pease Porridge Hot

A forró zabkása, az is jó reggeli.
Tegnap meg lement a megnyitó (ma jön a következő, de hála az égnek ma szabad vagyok), zártkörű volt és szigorúan ellenőrzött, így hát kevesebb ember és még kevesebb potyaleső jött össze. Nem is volt rossz különben, csak kicsit fárasztó, különösen hogy reggel a 9-es HÉV-vel mentem be (telefon-visszaszerzés végett; aztán még egy kompakt hamvazkodás is belefért), és 21:18-assal vissza.
A kiállításmegnyitó néven ismert műfajról nekem különben huszadennyi tapasztalatom sincs, ő(ke)t kell olvasni...

2009. február 22.

Egy újabb lélegzetelállító szolgáltatás

Az elérhetőségét ki-ki kitalálhatja, most csak ezt a szemelvényt hadd idézzem.

Kedves Vasalófutár! Kérem, írja le hogyan kell normálisan kivasalni a férfi inget. Mire végzek a végével az eleje megint összegyűrődik. Milyen sorrendbe kell vasalni?

Nagyon fontos, hogy a szélek, hajtások és varrások simán feküdjenek a vasalódeszkán. Ügyeljen a varrásszélességek vasalására. Kezdje a gallérral és a mandzsettával, azután az ujjak, a vállrész, a háta felső részét, bőséghajtást vasalja le, majd az inget jobb elejétől körbe. Használjon ujjafát, hogy ne vasaljon élt és gyűrődést az ingujjakba.
A dupla részeket (gallért, mandzsettát, gomblyuksávot) mindig mindkét oldalról vasalja. Legjobb, ha puha alátéten dolgozik, így a gombok nem nyomódnak át, a vasalás szép lesz.
Vasalás után ne tegye az ingeket rögtön a szekrénybe, hanem vállfára akasztva szellőztesse. Amikor már teljesen kihűltek, berakhatja a helyükre. Tehát:
1, Gallér simítása mindkét oldalról. Haladjon a gallér csücskei felé, majd vissza a közepe felé.
2, Kézelő vasalása. Először a belsejét, azután a mandzsetta külső részét.
3, Az ujja ujjafán történő körbe vasalása, kezdje a varrásszélességnél.
4, Vállrész. Az egyik vállrészt helyezze a vasalódeszka keskenyebbik végére, feszítse ki, és a vállától a háta közepe felé haladjon a vasalóval. A háta varrás, bőséghajtás vasalása.
5, Az eleje gomboláspánt vasalása a fonák oldalról.
6, Az ing körbevasalása, jobb elejétől kezdve.
7, Amikor az egész ing kész, még egyszer menjen át a gallér felső részén.
Sok sikert!

Tegnap esti mese

(Nna, ebből talán lesz végre (?) egy hosszabb bejegyzés, bár ez sem az enyém lesz, hanem -- édesanyámé.)
Az történt ugyanis, hogy az előbb elmeséltem neki, amit (és ahogy) Héláról megtudtam ma (a hogyant nem írtam le az imént, annyira nem is izgi most), és aztán a mamám valahogy azt mondta, hogy de azért zsidózni ne kezdj senkinek, mert sose tudhatod, ki az (ezúttal a múzeumban). Mondtam, hogy soha nem éreztem késztetést erre (ahogy amúgy ő se), és annyira nem kavar érzelmeket bennem a dolog, hogy föl se ismertem még soha egyet sem. (Oké, ha kipa van a fején, az más. :-)) (Ha néha valaki deklarálja körülöttem a saját effajta származását, akkor arra hirtelen hatalmas tudományos érdeklődéssel tudok tekinteni, hogy hú, meg ha -- de hát ilyen csoportok vannak, Hélával például ma helyből közöltem, hogy ő az első eleven magyar metodista, akivel összehozott a jó sors. Pedig nem is; de őt ismerem a legjobban, az biztos.)
Na, és erre jött a mese arról, ahogy a mamám először találkozott a zsidó-zsidózás témakörével.
Történt pedig mindez 1976 körül Moszkvában, ahol édesanyám (akkor még csak B. K., végzős angol--orosz szakos hallgató) a kollégiumban egyszercsak a következő mondatot hallotta az ukrán szobatársa szájából: "Az összes zsidót a Csendes-óceánba kellene fojtani, mint a macskát." Ezen ő eléggé fölháborodott. Hogy mondott-e is valamit, azt nem tudom, de a másik sarokban megszólalt a tádzsik lány: "Ilyet ne mondjál, tudod, hogy zsidó vagyok." És tényleg tudták, bele volt írva az útlevelébe. Még hozzátette, hogy "de anyukám megmondta, hogy nehéz életem lesz", s azzal több szó nem esett erről.
Hanem a mamám elmesélte a dolgot ("Te, hogy miket beszélnek ezek a lányok...!") Ivánnak, a budapesti fiúnak, akivel szinte szükségképpen sok időt töltött együtt, mivel a magyar brancsból ők ketten preferálták az angolt. (Ivánnak ráadásul voltak kint újságíró ismerősei, akiktől angol újságokat tudott szerezni. Aztán meg már csak az ajtót kellett magukra zárniuk, lévén az efféle nyugati métely természetesen illegális...) Iván elsápadt, és közölte, hogy ő a lánykollégiumba többet nem megy. A mamám csodálkozott, de semmi több.
Aztán jött a karácsony, és a magyar csapat összeült ünnepelni. Kivéve Ivánt, aki azt mondta, ők nem szoktak karácsonyozni. A társaság csodálkozott, kicsit sajnálta (másért, családi okokból is); de semmi több.
A végén, talán már később, alighanem ő fedte föl magát, mikor látta a teljes értetlenséget.
Hát, így volt. Nekem tetszik; ez a fajta "perfect unawareness" rám is sokmindenben jellemző. Nem mondom, hogy mindig előny, de legtöbbször az, legalább a mentális épségem felől.
Akit pedig esetleg a Gugli vet ide valamelyik kulcsszóra, az így járt. :P

2009. február 21.

Online lelkigyakorlat :-)

Nem csalás, nem ámítás, már ilyen is van! Jezsuita (jó, szentignáci), naná, az inkulturáció úttörői. :-)
Amúgy nem sok izgi van, tegnap délelőtt voltam a múzeumban, ma, holnap és holnapután pedig egész nap... fárasztó kilátások. A nap felismerése amúgy az, hogy amit Grácia annak idején megsúgott: „a múzeumban majdnem mindenki keresztény ám...”, az az ő távozása után se veszített érvényességéből, Héla ugyanis — metodista. És van rá esély, hogy Márk meg cserkész, ami a világnak ezen a csücskén szintén szokott feltételezni valamelyes kötődést.

2009. február 19.

Nem jön, hogy higgyem

Most éppen olyanok vannak napirenden, mint az adományok adóalap-csökkentő voltának az eltörlése. Nesze neked, civil szektor!
De nem csak azt nem jön, hogy higgyem, hogy ilyeneket fontolgatnak. Már azt sem, hogy ennyire buták. Ekkora hibákat csak szándékosan lehet elkövetni. Miért nem lövi le őket senki?!

2009. február 18.

Művelődős napok

Tegnapelőtt éjjel a Halálos tavaszt néztem magánosan, és hát mi tagadás, Karády tényleg tudott, nagyon. Tegnap a mamámmal nekiültünk a Jane Eyre 2006-os BBC-feldolgozásának, és bár kivetítenem nem sikerült, a laptop is elégnek bizonyult arra, hogy végig is nézzük az egészet (202 perc).
Ó igen, itt kell megemlítenem, hogy a laptop neve Moss, immár egészen véglegesen. Bővebben majd máskor.
Szóval a Jane Eyre lenyűgözően sikeredett, a BBC ismét kitett magáért. A fordító ugyan meg-megtévedt olykor („Do you belive in redemption?” > „Hisz a megbocsátásban?” vagy az a rész, ahol arról beszél, igen, van egyetlen barátja, és hogy ne kelljen elárulnia a nemét, a themet használja, amit a magyar szöveg helyből többes számban ad vissza), de azért többnyire még a feliratok is egészen jók.
Ma meg a nyert jegyekkel néztük a One Set to Love-ot, ami jópofa szintén, bár a gay-témából mostanában kicsit sok kezd lenni, vagy csak én vagyok intoleráns? Sebaj, ez mindenesetre profi játék volt.
Papa holnap (publikálás szerint: ma) Beregszászba megy tiltakozni a magyar egyetem esetleges bezárása ellen. Egyetlen említést sem találok róla a weben, pedig mindenki ott van, aki számít.

2009. február 17.

Hull a hó, huhú! :-)

Gyönyörű, gyönyörű! :-) Ha megjönnek Timi DVD-i, rögvest megyek sétálni.
Addig is: Legyen Más a Politika!

2009. február 11.

Szögede

Alapvetően nem tudom, miről írjak, csak Áron még nem ért ide, én meg már végigolvastam az e-mailjeim és az internet' (= a 114 feedem aktuális tartalmát a Readerben) és letöltögettem a meghallgatandókat (további 25 feedből). Esetleg nekiláthatnék a Darwin-kvíznek, de arra valószínűleg már nem lenne időm; viszont erről eszembe jut, és ajánlom mindenki szíves figyelmébe a Darwin-díj idei (posztumusz) kitüntetettjeit.
Különben ebéd lesz, véradás, aztán meg még nem tudom.

2009. február 9.

Az árfolyamok változandóságáról

Amúgy majd' 3000 forintot nyertem azon, hogy a Ryanair törölte a tervezett gépem. Mármint azon, hogy visszautalták a pénzt (de a manchesteri jegyem olcsóbb is lett végül). Kár, hogy időközben azért okozott néhány nehéz pillanatot a hiány.

Nincs a teremtésben vesztes....

Úgy tűnik, ellenem fordult a technika. A banxámlámon a web szerint -xx 000 Ft van. Épp annyi hiányzik, amennyit kiadtam tegnap repülőjegyre -- csakhogy azt abból a (+) y0 000-ből adtam ki, amely tegnap délután megjelent rajta. Igaz, gyanús volt, hogy nem tudtam kideríteni, honnan jött, a számla eseményei között nem is szerepelt, csak az egyenlegnél, de a rendszer szövege szerint az egyenleg (a) valós, a tranzakciók listája csak tájékoztató jellegű.
Valamint: ha nem lett volna rajta, ugyan hogy vettem volna meg a repjegyet? (Eddig még sose sikerült mínuszba zuhannom vele, mindig megállt 0-nál.)
A másik kevésbé húsbavágó, de hasonlóan megmagyarázhatatlan: Jess, a laptop nem játszik nekem zenét. Se mp3-at (igen, szereztem rá kodeket a napokban), se wavot, se oggot. Pedig még ma délután semmi baja nem volt. (Igen, ellenőriztem a hangerőt.)

Update1: újraindítottam. Bevált.
Update2: ma reggelre helyreállt a status quo a számlámon („visszatért” a Ryanair által visszautalt pénz, sőt, megérkezett a fizetésem is), úgyhogy minden rendben.

2009. február 7.

Ma megkísértett a gondolat a HÉV-en [szerintem simán lehetne kisbetűvel írni, mint az áfát, hol tulajdonnév az mai napság, hogy Helyi Érdekű Vasút?!], hogy fönn maradok Szentendréig, míg kiderül a (feltehetőleg) Boldog Végezet (ma vagy hatvan oldalt sikerült olvasnom a Northanger Abbey-ből, ez az előnye a sok látogatónak: > sok teremőrzés > sok olvasás), de aztán meggondoltam magam: épp megvettem a kalauztól a jegyem Pomázig, és ezután 10 forint maradt a tárcámban.
Ezen aztán eltűnődtem. Ott kezdődött a krízis, hogy a fizetésem nem érkezik, és tegnap megtudtam, hogy csak 10-éig kell neki, mert valami más besorolás alá esem; bár eddig 5-e táján a számlámon volt. Mindegy, ennyire akkor se illik leégni. És... miért érzem magam piszokul önállónak, ha magam veszem meg a repülőjegyeim, de közben tudom, hogy a fogorvost már a szüleim fogják fizetni? És miért sértődöm meg (szigorúan csak magamban), mikor néha meglegyint, hogy én lettem a szegény rokon, ha közben pofátlanul lejmolok, amikor csak van bőr a képemen?
Furcsa dolgok ezek.

2009. február 6.

:-)

Mindenféle jó dolgok történtek ma velem. Megszereztem például a sorban a 11. (vagy a 12.?) olvasójegyem: három ország 7 városában látogatok/tam immár kb. 14 könyvtárat, lehet tippelni rájuk, meg hogy melyikbe nem kellett olvasójegy, meg ilyenek. Majd kitalálom, mit kap a legjobban találgató. :-)
Aztán (pont miután váratlanul eszembe jutott, hogy á, ezekkel se nyertem semmit se decemberben, se januárban) kiderült, hogy de igen: kaptam két színházjegyet a Britsh Counciltól.
És mindemellett még egész hatékony is voltam, értsd nyertem újabb egy-két oldalra való kérdést a könyvtári félnappal. Meg hullára élveztem is. Vissza-szerelmesedtem a Könyvtárba (Mint Olyan), éljen-éljen. :-)

2009. február 4.

Nomen est 2

„A büfében Nyers Csaba ételeiből lehet válogatni...” (e-mailben)

Találkozásom a fogyasztói társadalommal

Úgy kezdődött, hogy kajajeggyel készültem fizetni a Fruccolában, ahol este 6 után féláron adják a (jobbnál jobb) bagetteket. A kajajegyből pedig ugye nem lehet visszaadni, így azt kérdeztem az eladóktól:
— Akkor adnátok nekem egyet teljes áron?
Az arcokon elképedés:
— Persze, de miért nem viszel inkább kettőt?
Hát, mert csak egyre van szükségem, gondoltam, de azért beadtam a derekam pillanatok alatt. A mamám örült a hazacipelt szendvicsnek, én pedig egy picit annak, hogy magamtól nem jutott eszembe.

2009. február 3.

Újra Uganda

Írtam valamikor az ugandai Lord's Resistance Army pusztításáról. A BBC afrikai hírei rendszeresen beszámolnak a helyzet állásáról (nem sok történik), de karácsony előtt itthon is belefutottam újra, egy jótékonysági vásáron, az ő szórólapjuk alakjában. És most egy dokumentumfilmben is, az Afrika közel van ma még ingyen megnézhető a Filmkliken.
Érik, hogy valamit én is tegyek.

2009. február 2.

Életem legunalmasabb napja

A közoktatásban töltött éveim során aligha hittem volna, hogy ez a mondat majd' tíz évvel az érettségi után újra elhagyja majd a számat, de így lett: Ez volt életem legunalmasabb napja.
6 fő látogatót regisztráltunk, akik közül a félbolond néni az emleten fölborította az útjában levő bábut, amelynek letörött az egyik ujja -- még azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna. Mégis. Elolvastam a Metropolt meg a Readers Digestet (a Könyvmelléklet kivételével), megoldottam néhány rejtvényt, levágtam a körmöm, megmostam és -selymeztem a fogam, rendet raktam a recepciós pulton, elmosogattam többször, eltörölgettem és -pakoltam a poharakat, beszélgettem Írisszel, beszélgettem a kolléganőimmel, csokit ettem, ebédeltem, lemostam az üvegajtót, tájékoztattam vagy egy tucatnyi embert telefonon és személyesen, áttanulmányoztam a Tavaszi Fesztivál programját, rendet vágtam a kábeldzsungelben, kétszer beszéltem Áronnal telefonon... és mindemellett még volt (jócskán) időm kockára unatkoznom magam.
Ne menjetek teremőrnek.