2009. január 29.

Filmklik

Sajna csak belföldön, de legalább itt: ingyen és jogtisztán lehet filmszemlés filmeket nézni a Filmkliken. Hajrá-hajrá, ez is csak pár napig tart.

2009. január 28.

A hónap (?) nomen est omenje

Az Erdély népi kerámiaművészete c. könyv szerzője: Csupor István! (A mindenvivő azért Login Adrienne marad, az SZTE BTK ETR-referense...)
Amúgy vettem egy Írótükröt, és rém boldog vagyok vele. Meg néhány képeslapot is a már ismert Róth Anikó-szériából, és két csatot Luckának. Egyszóval jól kiköltekeztem, csuhajja. :-)

2009. január 26.

Komoly ember

Nézegetem a sok blogot, és mindenkinek hatalmas stílusa van, és ki szárnyal, ki pörög, ki agyal, és én mindenkit irigylek, de nekem semmi ilyesmi nem jut mostanában. Az élet megy, zötyörög a maga vágányán, és nagyjából semmi izgalmas, említésre egyáltalán érdemes nem történik közben velem.
Lám, a mai nap legfőbb eseménye is csak ennyi: megérkezett a ropogós új bankkártyám. Szép, fogyasztásra ösztönző narancssárga, és dombornyomott. Mint a komoly embereké szokott lenni. Tiszta szerencse, hogy pénz eztán se lesz több rajta, szóval nem fogom az interneten elkölteni. :-)

2009. január 25.

Lapolvasó

Föltelepítettem a szkennert.
Harmadik próbálkozásra sikerült, az első kettőben ui. követtem a telepítési leírást, amely szerint előbb ki kell húzni az eszközt, majd telepíteni a drivert, és csak az újraindításkor dugni be újra. Ami után a „Scanner not found!” felirat jelent meg mindössze.
De sebaj, végül csak meglett, és akkor már csak azon főtt a fejem, hogy milyen programot szerezzek mellé, próbáltam a Google-lal, aztán Gizmóval, és már éppen Áront készültem fölhívni kétségbeesésemben (a papám hulla mérges volt, állt minden munkája), amikor megjegyezte, hogy valójában a Picasa is tud... Szóval ez letudva, éljen-éljen.

A torkom már alig-alig fáj, az orrom még elég rossz, és Stars Hollow-ból lassan (V. évad) kivész a kezdeti felhőtlen lazaság. Így járunk mind, mikor egyetemre megyünk... és más hasonló közhelyek...

2009. január 24.

Jobb már

Jaj, itt hagytalak Titeket a kétségben, pedig tegnap dél tájára lényegesen jobban lettem, olyannyira, hogy a doktorhoz se mentem el, de még a patikába se.
A torkom állapota többet érzik javulni, mióta nem szopogatom a tablettát, mint addig. Hmm. (Nyilván beérett a hatás.)
Amúgy tiszta bolondok háza van a múzeumban, 40-80-xxx ember jön naponta, mi ez, senki sem akar otthon fűteni?
Ajándék-videó alant. (Ha kilóg a hasábból ez is, akkor bocsánat, nincs türelmem nyirbálni.)

2009. január 23.

Egyre rosszabb

Rosszul aludtam, és hajnalra letettem a délutáni könyvbemutatóról. A hétre tervezett 5 programomból 1 valósult meg hát (és egy hiúsult meg önhibámon kívül, Mártonnak ui. a tervezettnél korábban kellett visszamennie Addisz Abebába).
De nem is ez a lényeg, hanem hogy a torokfájás nem szűnik, pedig úgy 36 óra alatt elszopogattam egy egész levél torokfertőtlenítő cukorkát. És ami tegnapelőtt még túlzásnak tűnt (a helyi érzéstelenítős változat), az mostanra egész jó ötletnek látszik.
A végén még elmegyek orvoshoz is, bár a várható ücsörgés nem lelkesít túlzottan.

2009. január 22.

Helyzet

Általános állapot: rossz. Torok- és bizonyos mozdulatokra fejfájás, az éjjel láz, bedugult orr.
Következmény1: nem jutok el ma este színházba Nórival (ahogy tegnap a Sziklakórházba se jutottam el, bár annak egyszerű lúzerség volt az oka — igaz, helyette írtam fél oldalt); és ilyenformán valószínűleg az esküvője táján látom legközelebb. Augusztusban.
Következmény2: nemigen érzem magamban az indíttatást szakdolgozatot írni.
A Skizoid Rádió műsora tegnap este óta: I'm the Man who Murdered Love.
További bosszantó körülmény: a mamám ma reggel halat rántott ki, és a szaga beette magát a szobámba (is).
Update: valamint ha csak eszembe jut, hogy a vidám morzsácskák milyen boldogan karistolnák végig az amúgy is tropa torkomat, a maradék életkedvem is elmegy. Tejbegrízt szeretnék ennyi, de nincs tej. :-(
És senki sem látogat meg... :-S

2009. január 21.

(címetlen)

Elcse**ett tegnap, estére hőemelkedés, reggel torokfájás, fáradtság, passzív hangulat.
Megyek a sziklakórházba, majd elmesélem.

2009. január 20.

Újabb gyermek meg egyebek

Először is: Isten hozta Zsombor Marcellt a keleti végeken! A papája réges-régi cserkész ismerős.
S aztán: tegnap Nórival találkoztam, jó sok ideje először, szokás szerint a Szerájban. Beszélgettünk mindenféle dolgokról, aztán sétáltunk kicsit, és a vége az lett, hogy holnap még elmegyünk a sziklakórházba, csütörtök este meg színházba együtt. :-)
Vettem tokot is a laptopnak, citromsárgát, és nagyon vidám, csak most az a dilemma, hogy lehet-e ezzel a ruhával is Jess az eszköz neve, mert a filmbéli valószínűleg leköpne a színéért.
Este már nem írtam, de most muszáj lesz. Ma reggelre viszont nőtt valami cucc a torkomban, amitől nehezen nyelek. Evés, ivás nem segített, kicsit bosszantó.

2009. január 16.

Gyönyörűszép


Nem támadó, nem tolakodó, de leginkább mégis a képek miatt csudás.

Borbála Anna

pediglen a hatodik baba az osztályban. :-) 5:1 a lányok javára, 4 családban. Isten hozott, Bori/s/ka/Borcsi, éljen-éljen!

S. O. S.

Romba dönt a laptop. A pillanatnyi állás szerint képes volnék Jessnek nevezni el, de aki még mindig nem érzi át a helyzet súlyát, annak mondom a száraz tényeket: második éjjel nem aludtam a nagy Gilmore Girls-nézésben. :-S Nagyjából minden épkézláb hatvan év alatti fickóba szerelmes vagyok benne, és nagyjából bármely épkézláb nővel tudok időnként azonosulni. Módosult tudatállapot. Hihetetlen. Kávéééét...!
Amúgy hogy sokkal ne hagyjam le Áront, megpróbálkoztam a Szex és New Yorkkal is (már ütöttem az Ny-et az előbb, Nyú Jork, hmm), de tizedannyira se köt le.
De már tudom, mi lesz a megoldás, Áront fogom megkérni, hogy védje le jelszóval. Bár ha sikerül kitalálnom, hogy kell [Ubuntu], már magam is megtettem volna...

PS: Egyébként a szakdoga is készül, csak valahogy meg kéne fordítanom az időarányokat a laptop előtt... Pedig ha egyszer nekiülök, mindig hullára élvezem (naná, még van ötletem), ami máris jó.

2009. január 13.

Helyzetjelentés a'la Era

táplálék: csokoládé (szaloncukor stb.), sajt, kefir, teák; zene: Cranberries; film: Szívek szállodája (sorozatfüggő lettem, juhé!); teendő: szakdolgozat; olvasmány: Learn Hungarian for English Speakers, Spoken Hungarian; beruházás: laptoptámasz, csíptetős lámpa; öröm: rend a szobában; tervek: sziklakórház, Új Színház (tavalyi Hungary Carddal); emberek: javarészt a szüleim; általános állapot: jó, a lefekvés/felkelés megy csak nehezen

2009. január 11.

Szmogriadó – no comment

„...ma a páratlan, holnap a páros rendszámú autók közlekedhetnek. Egyébként a rendszámtábla utolsó számjegye számít.” (MR1-Kossuth Rádió)

2009. január 9.

Száz bejegyzést, ezeret!

Az a helyzet, hogy ez itt az ezredik postom. Volt még pár előtte egy másik szerveren, és persze a 137 szösszenet Őfelsége furcsa országából. Ezt Kolozsváron kezdtem írni, a harmadik kiküldetés alatt, aztán nagyjából egy év szünet (vicces: előtte és utána is Moldva a téma), s azóta (a tavalyi intermezzón kívül) folyamatosan.
Én élveztem. Ti meg kit érdekeltek? ;-P

2009. január 8.

Azóta

Az van, hogy
a) pletykáltam egy jóízűt (és teljesen ártalmatlant) Petivel (ártalmatlanságára mi sem jobb bizonyíték, mint hogy utána nyomban fölhívta az érintettet, aki ezek után engem is tájékoztatott egy vidám sms-ben a körről);
b) beszéltem Áronnal, aki már az első vizsgafelejtő sörein is túl volt; és
c) végére értem a Szívek szállodája első évadának,
úgyhogy most megint lett életkedvem.
Talán még munkakedvem is. Ha sikerül rávennem Ubult*, a karácsonyi laptopot, hogy játssza le nekem a British Council podcastjait, akkor neki is állok elpakolni az íróasztalom tetejéről a rajta levő 15-30 cm magas cuccréteget.
((Ez egy nagyon vidám szövegszerkesztő program, az ablak alján írja, hol tartok, így: Ln 9, Col 97. Mint valami apokrif bibliai hely. :-) ))

* Munkanév, a véglegesre nyílt pályázatot hirdetek itt és most. Nagy, fekete, fényes ASUS gép, és Ubuntu van rajta. Ennyi talán elég a névadáshoz. :-) A pályaműveket kommentben várom.

---

A jó hír az, hogy egymást érik körülöttem az eljegyzések. Most persze csak kettő jut eszembe, de tudom, hogy volt/lesz még néhány. A gratulációkkal el vagyok maradva, várnám, hogy majd személyesen, de lehet, hogy esélytelen.
A rossz az, hogy a válások is (egymást érik). Olyan 5 felé jár a sor, mióta hazajöttem Angliából (=azóta hallottam róluk). (Most a 35 alattiakra gondolok elsősorban, azok rengetnek meg igazán.) Pár idegen (ismerős ismerőse, látásból, webről stb. ismerem), de olyan is akad köztük, ahol részben vagy egészben ott voltam az esküvőn is.
Most ez foglalkoztat. (Meg az, hogy lesz-e valaha hungarológus szakdolgozatom.) Azaz, ha pontos akarok lenni: bénít, nem foglalkoztat.
Ideje a hóban sétálásnak.

2009. január 7.

Gázhiány – no comment

„A Westend City Center belső hőmérsékletét 26 Celsius fokról 20 fokra csökkentik.” (MTI)

2009. január 4.

Ó

Az előbb elolvastam egy ismerős egy postját, és az eddig leszorított levertség újra a felszínre tört. Kétségbeejtően rosszul kezelek bizonyos dolgokat (mint: 1etem, szobám, némely barátaim, volna még folytatás).
Egyszer majd lesz valami összefoglalás-féle is, bár lehet, hogy nem kéne ezzel áltatnom magam azok után, hogy Manchesterről máig sem született meg...
A szilveszter ne-szervezzük-túl stílusban zajlott, de úgy tűnt, nagyjából mindenki jól érezte magát. És még egy valódi hárfatanárnővel is összeismeretett a sors. :-)