2008. december 29.

2008. december 23.

Talán még ennyi: a magyar csoda

Kattintásra kinagyul, cikk a cím alatt, szokás szerint.

Valahogy úgy esett,

hogy elfelejtettem blogolni mostanában. Ez is csak amolyan életjel lesz.
Nagyjából befejeztem az előkészületeket, minimális csomagolás + a régi szobám kiporszívózása van még hátra. Közben tegnap megjött a bátyám, pár órája pedig a családja, és hát, szoknom kell még azt a fajta figyelmet, amit a két lányka követel.
Kissé balsejtelmem van egy bizonyos ajándékot illetőleg, de nincs olyan ötletem, amivel holnapig helyettesíthetném, hát ez van.
Fehérváron 18-án megszületett Márta Rebeka, Isten hozta! Végre nem egy óriásbébi, ennek valahogy külön örülök, nem kell hát minden újabban születő gyereknek annak lennie. :-) (A terhesvitaminok stb., gondolom.)
Áronnal találtunk walamit wasárnap a WAMP-on, ami pont úgy megragadott, mint Timivel a mesterséges ünnepeken a fappan. Még nem árulom el, mi az...
A LUSH-ban a múltkor ingyen kaptam egy nagy doboz hajpakolást, mert lejárt egy héttel korábban (és persze az utolsó volt, igazából a teszter, csak persze nem sokan tesztelnek ilyesmit a boltban...). Azért remekül működött a mamámon, rajtam, és még maradt egy adag Timinek is. :-)
Úgy fest, hogy itthon szilveszterezünk Áronnal, és lesz valami buli-féle is. Már egész lelkes vagyok, persze egyeztetni kéne a várható résztvevőkkel is...

2008. december 12.

When I'm Gone

We're doing it.
I look around me,
But all I seem to see,
Is people going no where,
Expecting sympathy.

It's like we're going through the motions,
Of a scripted destiny.
Tell me where's our inspiration,
If life won't wait,
I guess it's up to me.

[Chorus:] Woah!
No, we're not gonna waste another moment in this town.
Woah!
And we won't come back your world is calling out.
Woah!
We'll leave the past in the past,
Gonna find the future.
If misery loves company well,
So long, you'll miss me when I'm gone.
Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone.

Ooh, ooh, ooh.
Procrastination, running circles in my head.
While you sit there contemplating,
You wound up left for dead (left for dead)
Life is what happens while you're busy making your excuses.
Another day, another casualty.
And that won't happen to me.

[Chorus:] Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone.
Ooh, ooh, ooh.

You're gonna miss me when I'm gone.
When I'm gone-Let's go!Won't look back,
When I say goodbye.
I'm gonna leave this a hole behind me,
Gonna take what's mine tonight.
Because every wasted day becomes a wasted chance.
You're gonna wake up feeling sorry,
Because life wont wait,
I guess it's up to you.

[Chorus:] Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone.
Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone.
Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone.
Ooh, ooh, ooh.
You're gonna miss me when I'm gone

Simple Plan

(Ez még a betegséges-rádióhallgatós napokból volt, csak valahogy megfeledkeztem róla. YouTube a cím alatt.)

Délelőttök a kádba’

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a Dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a Dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Péterfy Bori & a Love Band

(Az előbb ugyan egy blogból megtudtam, hogy „dalszöveget posztolni parasztság, mert arra ott van a zeneszövegponthu” – de nem érdekel. Ja, és hallgatható is, katt a címre.)

2008. december 11.

Alkottam

Fotók egy darabig (a dolog természetéből adódóan) nem lesznek, de azért gondoltam, ellelkendezem. Talán még ennyi, hogy innen merítettem az ihletet (még Angliában találtam).
Kicsit úgy tűnik, idén a csomagolásba több ötletet, időt és energiát fektetek, mint az ajándékokba magukba, de hát... így megy ez.

Itthon vagyok

és nagyon nincs kedvem dolgozni. Viszont találtam egy ilyet – ha már Debrecenben nem volt időnk megnézni a Hétköznapi kommunizmust, talán sikerül Pesten.
Különben tegnap egészen hatékony napom volt: a múzeum előtt és után sor került egy s más karácsonyi ajándékra; közben megírtam és föladtam az első lapot (a Boothnak), és vettem még párat (tőle is); és kihívtam a Menhely-autót valakihez, aki (legalább) 11-től 4-ig egyhelyben feküdt egy ablakmélyedésben a Bajcsyn. Ami a munkát illeti, elmosogattam a hűtő kiszedhető darabjait, lecsutakoltam egy ütött-kopott utasellátós asztalt, fölvettem párszor a telefont, elkalauzoltam néhány látogatót, és kapcsolgattam a villanyokat.

2008. december 9.

Eddig se szerettem

az Alexandrát, de most végre valahol leírták konkrétan, mi is zajlik a nagy könyvesbolt-láncok mögött. És tényleg a monopolhelyzet felé tart minden: Angliában gyakorlatilag nem láttam nem Waterstones boltot. :-( ((Arról meg már ne is beszéljünk, mennyire igénytelenek a saját kiadványaik.))
Különben ma Székesfehérváron voltam Zsófizni, és azt hiszem, én is ilyen nyugis-nem-túlspirázós kismama szeretnék lenni [már hallom magam mögött a morajlást, nem, nem rövidtávú a terv] majdan. Csak azt nem tudom, miért érzi úgy annyi ember, hogy várandós nőket szülési horrorsztorikkal kell traktálnia. Ez rémes.
Hazafelé a Batthyány téren a mozgólépcsőn valaki hanyatt esett. Pár emberrel előttem állt a bácsi, de úgy tűnt, én voltam az első, aki nem tért ki előle... Fölemelték, közben meg is állt a mozgólépcső, aztán a bácsi már megállt a saját lábán, szóval nagy baj nem volt (a fejét pl. nem verte be szerencsére).

2008. december 2.

POR

Hát befejeztem... Jó sokáig tartott, de csak meglett. S ha lesz "5 könyv 2008-ból" a bloggerek között, akkor részemről ez az egyik befutó.
Sokat kéne idézni belőle, de persze nem jelöltem be menet közben. Igy most csak ez (nem feltétlenül mintha ez lenne a legjellemzőbb részlet, csak mert nekem épp tetszik).

vég
[...] A világ már évezredekkel ezelőtt is válságban volt, ezt tudhatjuk a régi könyvekből. De sohasem termelt még ki ennyi rabszolgát, mint most. Az ötvenes években azt tanitották Magyarországon, hogy a római rabszolgák csak hetente háromszor kaptak húst. Olyan gyerekeknek tanitották ezt, akik legföljebb egyszer egy héten láthattak húst az asztalon. Ebben a korban, amikor a tisztesség már-már az ostobaság szinonimája, nem is tudom, minek locsogok erről.
Hamvas Béla idézi egy helyen feleségét, a Paul Valéryt forditó Kemény Katalint. »A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.« Nem az élet van válságban, csak a modern civilizáció. Azok az új nemzedékek fogják megmenteni, akik nem hisznek többé a szakadatlan gazdasági növekedés mitoszában. [...] Ez a vidéki bolygó, a maga körülbelül 200 országával nem tévesztendő össze a világgal, de a mi közös csónakunk. Csak egy csónak van.
Nincs itt még a világnak ~e, félőim. [...] A soron következő szent VILÁGHÁBORÚ éppen TECHNIKAI OKOK MIATT ELMARAD. A megnyerhető világháborúk sora 1945-ben véget ért. Jegyek a helyszinen visszaválthatók, illetve a »HOGYAN GYŐZZÜK LE SAJÁT MAGUNKAT, AVAGY AZ EMBERISÉG NAGYOBBIK RÉSZE ÉHEZIK ÉS NEM ALAMIZSNÁRA VAN SZÜKSÉGE« cimű, jótékony célú előadásra érvényesek. (=> monda)

(A bejegyzés Andreán (= Papa GPS-palmtop-miegymása) íródott meg tegnap, és most nincs kedvem javítgatni pl. az í-ket. Így jártatok.)

2008. december 1.

S még egy párbeszéd, ez a múlt hétről

„A fiatalurak reá fognak jönni, hogy korán kelni nők miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.”
Egy Csáth Géza-szöveget (A Kálvin téren) halásztam ki a múltkor épp a múzeumi recepció fiókjában fölhalmozott anyagok közül, s ezt a két mondatot olvastam föl az arra sertepertélő (valójában dolgozó) Á. Gábornak, akit történetesen a holtáig hálával emlegetendő Szajbély tanár úr Csáth-szemináriumáról ismerek, Szegedről.
Mire ő:
„Nem tudom, az a baj, hogy az életműve kontextusában az összes mondata mint alvadt vérdarab, úgy hull a mélybe” (kiemelés tőlem).

A hét mondata (még november közepéről)

„I have been thinking about you, wondering how things are in Hungary (which I'm told is now owned by the IMF or something...)”
Tom

Most hallottam a Petőfin

Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem!
Melegítésképp' egész délelőtt csak ténferegtem Pesten.
Feküdtem az úttesten, a szoknyák alá lestem,
mikor megéheztem egy elég puccos bankot felkerestem.
Kértem tőlük, többször, szépen, mégsem adtak pénzt,
erre ideges lettem, s valahogy végül az enyém lett az egész.
Igen kiváló hangulatban folytatódott a délelőtt.
Betelefonáltam a munkahelyre, hogy ma már nem jövök, sőt,
lehet hogy a holnapi nappal is lesznek bajok még,
mert ma éppen azt csinálom, amit mindig is szeretnék!

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
kötöm a lovat.
Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.

Aznap este elindultam a történtektől felindultan,
egy ismeretlen érzelemmel tele, mint a város szerelemmel.
Poharat és szót emeltem a kerületi italboltban –
lássuk be, hogy a többinél kicsit jobban elbambultam:
– Ma mindenki olyan elfoglalt, hogy senki nem ér rám.
Meghalunk mielőtt megszületnénk – ez az én parám.
Próbálj meg heverni, a dolgot letenni, egymásra figyelni, mélyebben szeretni, tolni a szelet, hányni a havat itt, a világ szebbik felén, kötni a lovat úgy, ahogy én tolom a szelet, hányom a havat, hűtöm a levet, kötöm a lovat.

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.

(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Nem teszek sokat.
(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.

(Galapagos)

Én mondjuk inkább fújom az orrom és fűtöm az ágyat, de azért csak van ebből is valami a mai napomban. :-)

Az AIDS(-betegekkel való szolidaritás) világnapja

Az utcára ugyan aligha jutok ma ki, de legalább
egy virtuális piros szalag...

Meghívó