2008. augusztus 30.

Mai vegyes

Hát, New Orleansra rossz idők járnak újabban. Kíváncsi vagyok, Katrina (?) után Gustav is elviszi-e... :-(
Amúgy a nap nagy híre, hogy meglett a keresett memóriakártya, úgyhogy megvannak végre a vilniusi fotók, és így minden eddigi akadály elhárult, hogy végre megcsinálhassam a vágott változatot a Britanniában töltött év képeiből. Éljen.
Valamint találtam egy hazai segélyszervezet', amelyik gyűjt használt bélyeget. (Szóljon, aki tudja, hogyan segít a dolog. Meg az is, aki szemüveget gyűjtőkről tud.)
Közben BBC-műsorokat hallgatok, és zseniálisak. A Beyond Beliefet (kb. „a hiten túl”) pl. igazán nagyon ajánlhatom: a három egyistenhívő világvallás képviselőivel beszélgetnek a legkülönbözőbb témákról hétről hétre. Utoljára a vallásközi házasság volt a téma, és persze nagyon érdekes volt.
Ja, és voltunk babanézőben Zsombor „bácsi”-nál, valamint az IKEA-ban és a szomszédos Sugárban is.
Holnap pedig Miklóssal főzünk a Papa által ebben a percben meghozott rókagombából, többek között. [Mire jó, hogy így csikorog a Volvo fékje. :-)]

2008. augusztus 29.

Uhh

Ez annak szól, hogy ránéztem az utolsó bejegyzésre, és, hát, sok víz lefolyt azóta a Dunán/Tiszán/Szamoson.

Volt egy jó esténk aznap, a bátyámékkal, Áronnal, Cilivel, Gabssyval és Tamással. Volt benne egy kérdés is, amelyet lehet, hogy nem kellett volna föltennem — azaz hát persze miért is ne, csak rosszl esett a válasz, mindkettőnknek. Úgy is mondhatnánk, húsomba mart a való világ; de tovább innen.
Azaz vissza: délután Judittal a Millenárison, és jó volt, és többször kellene.

Pénteken irány Vác, bringával, Komp fesztivál, juhé. Ez-az megint elmaradt, de jó volt az idő és a függőágyak, a fényképezés Makákóval, a fair kávé, a borkóstoló, a fagyi, a társaság, az ökumenikus mise... Jövőre előbb kell jelentkezni, úgy még olcsóbb is.

Vasárnap este vissza, hétfő reggel pedig indult a 800-km-3-nap-alatt-ebben-a-kis-hazában c. road movie-nk Áronnal (nagyrészt).

Először Székesfehérvár (Zsófi szépen gömbölyödik, a belváros pedig igazán csinos szintén :-)), stoppal, egy Bécsben felnőtt és élő, szászrégeni születésű fiatalemberrel; majd estetájt tovább, persze későn álltunk ki, így csak Cecéig. (Illetve: az első kocsi csak a madaras teszkóig vitt, de nem is bántam olyan nagyon: a motor hője ömlött be a műszerfalon keresztül, a hátsó ülésen pedig egy fűrésszel osztoztam... de a srác nagyon kedves volt, kivitt addig, ahol már lehetett stoppolni.) A következő kocsiban egy egész család ült, megmutatták nekünk a kőoroszlánokat (bár tudtam volna fényképezni! düledező kapuk félfáin is ott ücsörögtek falvak hosszán szinte mindenütt), és dühöngtek egy sort azon, hogy Simontornyára is jön a Lidli, pedig nekik aztán nem kell, lett végre két kis boltjuk helyi vállalkozók helyi tőkéjéből, nekik ne dózeroljon családi házakat a Lidl. Cecén aztán beesteledett, fölkapaszkodtunk hát az utolsó vonatra, isteni szerencsével az utolsó forintjainkból épp ki is jött a jegy. Alig 2 óra 10 perc alatt be is értünk Bajára, végül is 89 km, az nem semmi.

Bajáról másnap Szeged, állásinterjúra stoppal, ilyet se sokan csinálnak, gondolom; mindenesetre gyors volt, kényelmes és ingyen. Az interjú ellenkezőleg, hosszú volt és fárasztó, de sebaj, tapasztalatnak akkor is jó lesz, ha nem vesznek be (amúgy is ambivalens a dolog, amit úgy oldok fel, hogy annak is örülni fogok, ha összejön, de annak is, ha nem). Eredmény a jövő hét közepéig.
Vissza persze megint későn, az első sofőr Dekon Ferenc, s úgy bánom, hogy nem tudtam vele szóba elegyedni, de no, így megy ez. A semmi közepén álltunk ki újra, kb. a 14-es kilométerkőnél, de szerencsére gyorsan fölvett egy barátságos férfi, s vitt Mórahalomig. Ott ellenőriztük a buszokat, s találkoztunk a Márton család (Gáboron kívüli) tagjaival, mentek a rokonok elé mindahányan.
Kb. öt perccel az utolsó busz begördülése előtt vett föl végül egy munkásember, aki Temesvártól innen nem talál munkát, és mellékesen azon is morgott egy sort, hogy mit akarnak a melegek gyereket, hát ha a természet szerint nem adatik nekik, akkor tán fogadják ezt így el.
Mélykútig vitt, ott álltunk még egy kicsit a félsötétben, majd busz, nagyszabású harnyómentő akció, és a végén rövid séta hazáig.

Szerdán egymagam folytattam, busszal: Mohács (ott találtam ezt a remek stencilképet), majd Bóly, a nagyszüleimre nem sok idő jutott végül, de legalább találkoztunk így egy év után mégis. A nagypapám be is jött velem Pécsig, így neki is volt alkalma mesélgetni egy kicsit a Kaukázusról, ahol vagy harmicöt éve járt, meg a környékről, ahol egész életét töltötte. Szóval Pécsig megint busz, majd IC Pestre (akár hiszed, akár nem: háromóránként van 1 közvetlen vonat Pécsről Budapestre), persze vagy 15 perc késéssel indult, de úgy untam már Kelenföldnél, hogy eszembe se jutott rákérdezni a helyjegy árának esetleges visszatérítésére (l. még itt).
És onnan már csak villamos, hév és egy rövid séta, juhé.

2008. augusztus 20.

Jöjjön, aminek...

...hiszen ez is csak egy kísérlet...

2008. augusztus 15.

Nyelvijogok.ro

Hopp, mit leltem! Szilágyi N. Sándor bácsi büszke lehet (ha ugyan nem éppen ő az egyik „erdélyi magánszemély, aki megunta az egymásra mutogatást”).
Add tovább!

2008. augusztus 14.

A nap, óriás lángszóró...

Szerencsére nem roskadt ölembe, de így is túl közelinek tűnt ma.
Viszont megtaláltam a hivatásom, turistajelzés-festő leszek, igen. Mondjuk lehet, hogy bakancsban és hosszúnadrágban, tíz fokkal kevesebben lett volna az igazi, de sebaj. Kézügyetlenségem ismeretében talán nem lep meg senkit, hogy igazából nem is annyira a festést élveztem, mint inkább kitalálni, hogy hol fog látszani stb. De mázolni is mókás.
És jó, hogy három hét alatt másodszor voltam kirándulni.

Közben a világ biztosan halad a megőrülés felé, itt van egy online petíció a Versailles-i béke újratárgyalásáért [remélem, ebben a formában nagyjából Google-biztos...], a rádió azt mondja, hogy emberek mennek az ügyeletre (!) 37,6-os hőemelkedéssel, és az angol szülők követelik, hogy az iskola tanítson (háztartási szintű) pénzkezelést. Hová lett a józan ész...?! (Arról, hogy a grúzok és az oroszok ölik egymást, hogy Kína nem vonul ki Tibetből, és hogy Bombay mellett egymilliós slum „virágzik” (erről beszél a BBC éppen), most nem is írok inkább. Többet.)

Jó hír, hogy Gabssyval hamarosan kávéházi itallapot gyártunk kávéutalványért. Most pedig jönnek a tájházak, aztán talán valamicske szoba-pakolás... de valószínűbb, hogy Az Álmodó Könyvek Városa. ;-)

Nyár van, nyár!

2008. augusztus 13.

Hát visszajöttem

Gondoltam, ha a PUF-fal mentem el, velük is jövök vissza — igaz, a Kisbolygó csak a refrén második szaváig érvényes (l. fent).
Szóval valami 16 napja itthon vagyok, és bizonyos fokig már érzem is a reverse culture sokkot. De erről majd máskor.
Az első héten Áron volt itt, sétáltunk sokat (a Vrócban, a lakótelepen, a Margitszigeten), egyszer még kirándultunk is egyet (föl a Kő-hegyre (=> idesüss!), aztán le Szentendrének), rejtettünk fejtvényt (nagyon egyenlőek vagyunk, neki jobban megy a sudoku, de nekem a keresztrejtvény), voltunk moziban (Egyedül nem megy), tanultam egyet-mást a szélturbinákról, utánanézegettünk a zöldtetőknek... Jó volt, na.

Aztán lementünk Szegedre (Kecskemétig egyetlen, mondhatom, durva keresztrejtvényt fejtettünk együtt), ahol heveny tömegiszony vett erőt rajtam, de azért a Kávéház teraszán elviselhető volt. Mászkáltunk sokat, szerencsétlenkedtünk is (azt egész nap, igen jó hangulatban), végül Cilinél tértünk nyugovóra éjfél után — és a magam részéről 5-kor sikerült elaludnom a torokfájás és a bebetonozódott orrlukaim miatt.
Fél 6-kor keltünk, a magam részéről legalábbis vonakodva...
Az evezés első napja keserves volt (különösen hogy még délután se tudtam aludni; éjjel már sikerült valamennyit), a határátlépés viszont vicces kenuval, aki teheti, próbálja ki! Gondolom, a schengeni határ is rásegíthetett.
Aztán... szombaton mentünk vissza Szegedre, következett egy nagy hedó-túra (Chilli => KerekPerec (tiramisuuu) => Mokka kávézó) Cilivel & Gabssyval, majd mozi (2 nap Párizsban — izéizé...), majd egy kissé felemás buli-féleség Juliéknál, alvás Cilinél, és vasárnap haza.

Azóta... hétfőn elintéztem ezer dolgot (javarészt megírandó e-maileket), valamint elkezdtem a bombasújtotta szobám rehabilitációját a ruhák elpakolásával, és egyúttal ki is selejteztem negyed köbméternyit, kb. Ez a projekt (mármint a szoba lakhatóvá tétele) azóta áll, amúgy, viszont tegnap voltam moziban esment (Egyszer, jóó, feel-good-movie), utána pedig Fkével találkoztam, ettünk, ittunk, mászkáltunk, ücsörögtünk. Láttam a belvárost sötét(edés)ben, és tetszett nagyon. Alighanem ez is olyan, mint mikor az Alföldet láttam hirtelen nagyon szépnek három hónap Kolozsvár után.
Éjjel (az Iron Maiden-koncert után, pontosabban) pedig a másik Péter jött, és maradt is vagy kettőig ma, jól kibeszélgettük magunkat, javarészt a fűzfa alatt, csuhajja.

És most neki kellene végre látnom Papa tájházas könyvének, a feladat elég mechanikus, de fizetnek érte... Ajjaj, így adom lejjebb az elvárásaimat...?