2007. szeptember 7.

Költözöm

...
Napkelet, Napnyugat... és az édes álmok —
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz, ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
De ott is szépek a lányok

És néha érzem, hogy fáj még
És néha visszajönnék
Onnan, hol senki se járt még
Onnan, hol senki se várt még

Napkelet, Napnyugat... és az édes álmok —
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz, ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
...

(PUF)

Áldó hatalmak oltalmában

Állj meg üres kézzel Isten előtt,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra —
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valaki a karodban, akit szeretsz —
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megértettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségre,
amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál —
emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrözik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél a barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: „szeretlek” —
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad
egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet
egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó,
változatlan szeretetére,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.

Fabiny Tamás

És Isten éltesse édesapámat meg Pétert!

2007. szeptember 5.

Cukrászda

Az ember azt hinné (vagy ne általánosítsak? Azt hittem), egy cukrászdában lehet teát kapni, de nem. Meg koffeinmentes kávét se (az elfogyott). Sebaj, azért támogassuk csak a hazai ipart, ismét a Panni bolt helyén nyílott Erzsébet cukrászdában ücsörögtünk-vihorásztunk (csak úgy visszafogottan, amúgy 26 évesek módjára) Szilvi barátnémmal.
És végre nekiláttam a dolgozatnak is, és kb. egy levegővel írtam másfél oldalt. Már csak 3x ennyi...
(Miközben természetesen eddig tudtam, hogy mit akarok.)

2007. szeptember 4.

Vendégségben jártam

Boriskánál és Balázsnál, és jó volt nagyon. Nagyjából belakták a ház hasznavehető részeit, mellette munka, mellette újabb egyetem... Vacsoráztunk, finom narancsteát ittunk (igazi tél-hangulata volt a kinti novembereleji idővel), pezsgőztünk kristálypohárból. És Balázs faragott gombot a telefonomra radírból.

Összegyűjtött papírjaim

A hétvége iszonyú stresszben telt, aztán (ki gondolta volna) jól elbaltáztam a vizsgát. De: nem vész el mindaz, amit eddig csináltam. Ha leteszek egy KRESZ-vizsgát (az elévüléstől számíott fél éven belül), akkor onnan folytathatom, ahol abbahagytam.
Rám vall, hogy nem kérdeztem rá erre hamarabb (igaz, a leírást egészen egyértelműnek találtam volt, miért is kérdeztem volna. De ha mégis megtettem volna), kb. 60-70% idegrángást spórolhattam volna meg magamnak.
Hogy valami hasznosat is csináljak, elmentünk Áronnal vért adni, ami nem volt kevésbé eseménytelen, mint az első alkalom. :-)

Utána Paffyval beszélgettem még egy jót, azt hiszem, órákig tudtuk volna még folytatni, ha — de hát nem volt idő.
Paffy az egyik ember, akiért nagyon hálás vagyok Szegedből.
Persze vannak még sokan.
Például Anikó, a tipikus „jévé” (jövőre veled) barátnő, akit decemberben láttam utoljára, s most mégse okozott nehézséget fölvenni a fonalat.
S aztán Cili kitolta velem az utolsó dobozt az állomásra, és rém sajnálom, hogy vele végül nem tudtunk mélyre ásni (pláne hogy ott is laktam a hétvégén, s még így se jutott idő :-( ). Viszont Julival együtt olyan búcsúintegetést csaptak nekem a vonatnál, hogy csak úgy repesett a kicsi szívem.

A Nyugatiban kicsit macerásabb volt elbánni a dobozzal, de két körrel végül ezt is megoldottuk a mamámmal. Hogy mikor fogom elpakolni (vö. a bejegyzés címe), azt nagyon nem tudom még...
Ma eddig még csak hanganyagokat töltögettem le és konvertáltam halomra. Ja nem, mostam is.

2007. szeptember 1.

Nyitott szemmel

Általában elolvasom a táblákat a házak falán. Nem maradnak meg tíz lépésig se, de mégis. Ma például a következőt találtam egy impozáns belvárosi épületen: „Ebben a házban volt a Kereskedelmi és Iparkamara jelentőségéhez méltó otthona” 1949-ig (kiemelés tőlem, persze). Tetszett.
Más: lett lakcímem Angliában (adandó alkalommal fölteszem majd a wiwre, hogy sok-sok képeslapot meg levelet tudjatok küldeni nekem :-)), valamint lakótársaim is. A fiút (?) finnek vagy valami baltinak tippeljük, az egyik lánykát szlávnak, a másik várhatóan angolszász. És most valószínűleg ők is ugyanígy tűnődnek — rajtam is. :-)
És láttam egy könyvet is a Sík Sándor kirakatában. Előbb a szerző tűnt föl (valamennyire ismerem Tesszát AzUtcaEmberéből), aztán az alcíme is. Hümm-hümm.
Jó nap volt eddig, de a dolgozatnak még csak a témája van meg...

Csönd a könyvtárban

Jó, a kabinetnek úgy a negyede tele van, de az olvasóteremben alig lézeng néhány ember. Vicces. ((Azonban, igen, most lépett be előttem Balázs Mihály t. úr, úgyhogy a csöndnek hamarost vége... :-) ))
Cilinél aludtam, előtte meg emberek, sokan. És most meg kell írni azt bizonyos utolsó dolgozat'. Bahh. Márpedig ha Medvének igaza van, akkor nem szabad gyűlölni az állatot, mert akkor mégúgyse megy...
Ja, megpróbáltam ülni egyet tegnap este, egyet meg ma reggel. Korábban kellett volna elkezdenem, akkor valószínűleg már lenne jogosítványom. Sóhaj.