2007. június 28.

Különben: exam passed

Köztes-Európa 1919–1990, hármassal. Ez es megvan.
Kultúramódszertan négyes. És Szőnyinek tetszett, hogy website review-t írtam (book helyett). Akkor nem látszott rajta.
A félévértékelés érdekes volt.
Beadtam a kérelmem erkölcsi bizonyítványra, és a talentumos gárdának is írtam Sükösdre manuális levelet.
Most éppen zenéket írok CD-re, mert Juli ma este elviszi a gépét. És tegnap töröltem róla a fiókom, és még arra is volt gondom, hogy exportáljam a könyvjelzőket. Meg a skype-partnereket a saját azonosítómra.
Kvázi hatékony nap volt.

1 dolgozat,
1 jegybeiratás (őszremarad minden bizonnyal),
(legalább) 1 TO-kör (ez is... szegény Juli...),
kb. 50 oldal korrektúra,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

Blogoterápia

Igen, ez most ütött, mint az ipari áram. Beszélgettem valakivel, akivel egy kicsit történetünk van, és aki talán fontosabb, mint amennyire az utóbbi időben hanyagoltam (<= törlésjel alatt); mindegy, a lényeg nem is ez, hanem hogy fölelevenítettünk egy kellemetlen őszi estét, amelyben, mint most kiderült — botrányosan viselkedtem. És nem ment, hogy rettenetesen éreztem magam (sok más miatt). Az pedig végképp nem, hogy észre sem vettem (nyilván így lehet igazán botrányosan viselkedni).
Azért ütött igazán nagyot (amellett, hogy stresszes utolsó hét van, alig aludtam stb. stb.), mert valahogy mérleg-vonogatós fázisomban vagyok (végülis 8 év után itt hagyom ezt a várost, ha csak egy évre is), és délelőtt éppen a „személyiségfejlődés” szó ködlött föl valahonnan — hogy igenis, jutottam valahová, mióta eljöttem a gimiből...
És lám: ide.

2007. június 27.

Exam failed

Forgalmi, másodszor. Sebaj.

After (the last) homeless

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.


Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar

Igen

Megyek Britföldre. Most nem valami eufória, de na.
De na? Legyek őszinte: most letargia. De biztos része van benne az alábbi felsorolásnak is.
Hidegfront jött, erősen. Hátha holnap az autóban nem lesz ezer fok.
Kaptam egy nagy halom lóvét a konferenciázásért meg a korrektúráért (amely még kész sincs, bizalmi helyzet, vigyázni kell rá).

A checklist megint rövidült egy kicsit:
1 dolgozat,
2 vizsga,
2 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra (csináltam is belőle, kaptam is hozzá),
egy félévértékelés,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

2007. június 25.

...és tényleg

Azt írja a Bátyám, hogy lefordították angolra a Bloggert. Nekem ugyan nem állt át magától, de most megnéztem, kicseréltem, és vicces nagyon. Kíváncsi vagyok, átveszi-e valaha a fejemben pl. a „postolás” fogalmának a helyét a „létrehozás”... Gyanítom, nemigen. Már csak azért sem, mert létrehozni millió dolgot lehet, pos(z)tolni meg csak blogbejegyzést [oké-oké, lehet posztolni a vártán is, de az más] — jelentés-elkülönüléssel-szűküléssel van dolgunk.
A „comment”-et „megjegyzés”-re fordítani pedig szerintem nem a legszerencsésebb. A „hozzászólás” jobban visszaadja. Vagy attól függ?

A teendő-mérleg nem sokkal jobb a reggelinél, de azért lássuk, mi vár még:
2 dolgozat,
2 vizsga,
3 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és a Bajára jutás megoldódni látszik, elvisznek minket Áron szülei. Lemondások vannak mindkét oldalon: nekik bankett lenne, nekünk koktélparti sokáig; de hát így megy ez.

Ja, és ma lenyomtam még egy tervezetlen APEH-kört is, szereztem adóigazolást (amit délelőtt Zolinak, 98%-ig azonos paraméterek mellett, nem adtak).

2007. június 24.

A kicsi szép

„...Aligha túlzás azt állítani, hogy az egyre növekvő bőség egyenesen a közérdeklődés középpontjába állította a közgazdaságtant, és hogy a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés, a gazdasági terjeszkedés stb. a modern társadalmak állandó témájává, ha nem rögeszméjévé vált. Az elmarasztaló ítéletek mai tárházában kevés szónak van olyan lesújtó és döntő jelentősége, mint a »gazdaságtalannak«. Ha egy tevékenységre rásütötték a gazdaságtalanság bélyegét, nemcsak hogy kérdésessé vált a létezéshez való joga, de egyszer s mindenkorra el is vesztette azt. Amiről egyszer kiderült, hogy gátolja a gazdasági növekedést, az szégyenletes dolog, és ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, azt vagy szabotőrnek, vagy őrültnek tekintik. Mondd azt egy dologról, hogy erkölcstelen vagy csúf, hogy lélekölő vagy lealacsonyítja az embert, hogy veszélyezteti a világbékét vagy az eljövendő nemzedékek jólétét — nos, addig, amíg nem bizonyítottad be, hogy »gazdaságtalan«, valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, a növekedéshez és a gyarapodáshoz való jogát.”
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991

Húzós hét lesz

A péntek esti hálaadásig vár még
2 dolgozat,
2 vizsga,
4 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 70 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy s más kisebb lelkes-munka,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és utána, péntek éjjel vagy szombat hajnalban át kell jutni Bajára.

Vááá.

Egyedül

Nagy hirtelen rám szakadt az egyedüllét... és ezzel a tanulási kényszer... Már túl vagyok valamennyi kedves pótcselekvésemen (mosás-teregetés, evés, mosogatás), valamint a borkánokról is leázik lassan a címke a kádban (tudja fene, hogy működik a visszaforgatás, csak jobb, ha papír nélkül mennek a konténerbe)...
Tegnap kitekertünk Algyőre, nem szűnnek a félelmeim a biciklitúrát (és legfőképpen annak első, 77 km-es napját) illetően, bár azért le épp nem fordultam a járgányról a fáradtságtól. Kicsit áztunk a Tiszában (nem tudom, lesz-e még valaha fehér pántja a fürdőruhámnak...), piknikeztünk; jó volt, kellett.
Este múzeumokéjszakájázni is beballagtunk még, ami javarészt Andi keresésével telt, de azért végigsétáltunk az altemplomon mécsesfényben, és meghallgattuk Kóka Rozália nénit is az Egy asszon két vétkecskéjével.
Nyüzsgős idők járják, már lenne ingerem néhány semmi-fontosat-nem-csinálósra, de ezt a hetet még (sőt: már) kénytelen leszek meghajtani... :-(

2007. június 21.

Határ-feszegetések

A nap tanulsága az, hogy nem kell önkívületig innia magát az embernek ahhoz, hogy hányjon. (Nem, nem saját tapasztalás.)
A magam részéről a mennyire-későn-elég-elkezdeni-tanulni című tragikomédiát játszom éppen.

2007. június 19.

23 perc 30 másodperc

Ennyit tartott az interjú. Mi tagadás, kifárasztott.
Most waiting until they get in touch with me.
A hungarológián majdnem mindent elintéztem. Be jó.
A biceklim a szerelőnél, és talán leviszi Kés(s?)y Bajára szombaton, csak hozzá jusson be valahogy.
Most pedig Köztes-Európát kellene tanulnom végre, nagyon...

Panaszkórus rulezzz

Katt a címre, zseniális!
Különben kb. se élő, se holt nem vagyok tegnap óta, márpedig most bele kell rántanom, hogy valahogy összefésüljem a hungarológus kurzusaimat az ETR-ben, az igazolólapon és az indexemben... Bahh, nagyon nincs hozzá kedvem.
1-kor telephone interview.

2007. június 15.

Vóki-tóki ((rémítő hosszúságú bejegyzés))

csillagcsillagcsillagcsaknemtudomholvanasárincsillagcsillagcsillagcsil
Adásunkat mindjárt megszakítva kezdjük: Juli telefonált ebben a percben, hogy az ágya alatt, jó mélyen, megtalálta az elveszettnek hitt pénztárcát. Vagyis nem kell másfél hónapon belül új személyiért és bankkártyáért folyamodnom. Jó az Isten, jót ád...
lagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsillagcsi

Szóval. Esztergom, Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Mindenmás Komplexum, Forrás-Pont?, CIQ (Civil Intelligencia -- Keresztény Nonprofit Partnerség) konferencia. A regisztrációs-információs szerepében tetszelgek reggel óta, kiegészítve egy tegnapi esti ronggyá ázással (kétszáz méteren... és utána még úgy félórácskát várhattam a buszra -- a Nagy Cselről majd később), degeszre vacsorázással (milánói borda), minimális, rettenetesen kreatív munkálkodással (névtábla-gyártás) és elaludni-nem-tudással (fél 1 felé azért sikerült).

Amikor éppen nincs senki, akit regisztrálhatnék-informálhatnék, akkor meg a KIFE-nek korrektortúrázom a jövendő felnőttképzési kézikönyvüket. Egy fejezet' már végigcsináltam, Fodor Gáborét -- és nagyon profi, tényleg szemléletváltó, vagy inkább -erősítő, mert azt hiszem, hajlottam én az ilyesmikre mindig. Sajna a maradék két meglevő fejezet a felnőttképzés törvényi és forrásbeli feltétleievel foglalkozik (ellentében ezzel, amelyik a mentálisakkal).Korrektúra-ügyileg pedig azt akartam még megemlíteni, hogy Pareto szemlátomást itt is érvényes: az időmnek kb. 20%-a ment el azzal, hogy végigolvastam a szöveget, és három-ötsoronként beleütöttem egy-egy vesszőt. A maradék 80 azzal, hogy egységesítettem a hivatkozásokat; fölhívtam a szerzőt és rákérdeztem két értelmetlen mondatra, egy idézetre és egy formai problémámra; valamint kikerestem három tanulmány szerzőit a neten, hogy következetesen tudjam jelölni őket a lábjegyzetben.

És, amint az a címből is kitalálható volt, van walkie-talkie-m (walky-talky? vagy "mindegy, csak következetes legyen!" by T. M. F. I. t. úr?), és nagyon vicces, bár igazából csak a reggeli (és nagyon is mérsékelt) fejetlenségben használtuk. De akkora az épület, hogy tényleg nem hülyeség. Állítom, Pannonhalmán kívül ekkorát nem láttam itthon. Alsóváros elbújhat mögötte (a kvadrum kb. hasonló méretű lehet, de ez három (teljes) szintes és valahogy sokkal masszívabb).
A szobánkhoz (Juli, olyan kártyával működik az áram, mint Hajdúszoboszlón! és mágneses ajtó is van kettő) 83 db lépcső vezet le a konferenciaszintről (ami a város szintje...), ráadásul vagy tíz belőle -- fölfelé. (És a fele az Isten szabad ege alatt.) Szóval van tér aerob edzésre. :-)

A folyosón, éppen előttem az MTI fotókiállítása van kitéve 50 év képeiből -- egyik-másik egyenesen zseniális, de hiába próbálnám leírni őket, lehetetlen. Persze Szegedre nem hozzák (legalábbis a plakáton már csak Győr van).

Elvileg úgy egy óra múlva mára elhagyhatom a vártát, de addig még meg kell érkeznie Máriónak (Kerkai-díjat kap). Hanem én most megyek, és szépen publikálom ezt a postot az irodából. (Szerencsére 4 x 1,5 órára kb. mindenki eltűnt a színről napközben -- forgószínpad van.)

Ja, és még a Nagy Csel. Esztergom vasútállomásáról két busz indul: az egyes és a hatos. Óránként, félnyi eltolással: az egyik félkor, a másik egészkor. Úgy is mondhatnám, az egyik a húszas, a másik az ötvenes vonathoz igazítva. És én persze a másikkal jöttem...

((Míg a linkeket böngésztem, ideért Márió, nem kellett eldajkálnom, de jó.))

2007. június 13.

Vizsga rendben

Igen jó hangulatban ment a beszélgetés, a két oktató kicsit elvitatkozott a fejem fölött... Jegy még nincs, (nem) lévén még abszolutóriumom se (irul-pirul).
Aztán talentumos évértékelés, és jó volt, aztán homeless, eléggé alacsony fokozaton, aztán egy hirtelen frappé Sárga doktorral, Attilával és utóbb Gabssyval.
Előtte-alatta-utána pedig beteglátogatás, Áron meglehetősen rosszul van/volt.
Mára pedig én fáztam meg rendesen, vagy talán elkaptam, de azt nem nagyon hiszem.

2007. június 12.

Rémálom

Végig rémálmodtam a reggelt (variációk vizsgára), de fölkelni, azt még így sem akaródzott. Lehet, hogy mégis a könyvtárban fogom átolvasni azt a fércművet, amiről szó leszen, itthon nagyon nincs kedvem.
Az Énekek énekéből olvasgattam (találomra Juli kék Bibliájából); tetsz'.

2007. június 11.

El is felejtettem

Délelőtt hívtak, hogy ugyan mennék be záróvizsgázni etikából holnap 3-ra...

Kísérlet és kér(d)és

Az van, hogy nagyon kéne nekünk egy busz, amelyik péntek éjjel megy Szegedről Bajára, de természetesen menetrendszerinti járat este 7 és reggel fél 6 között nincs. (19.45 és 5.10 között vonat se.)
Legalábbis belföldi, mert Gabssy megmondta a vélhetően egyetlen megoldást: valamiféle keletről mondjuk Pécsre tartó alkalmatosságot kell keresni. Csakhogy a Volán által elismert egyetlen jó irányú (Szuhely—Pécs) természetesen szombat este indul visszafelé...
Segítsen, aki tud, légyszi'. És innen a kísérlet: szétküldtem pár mailt, és betettem a kérdést állapotjelzőnek a messengeren. Meglátjuk.

Baja

Nagyjából mindenkivel találkoztam, aki számít
mindenki kedves
iszonyú hőség van
voltam hittanon, meg istentiszteleten, meg misén
meg a Miniben
meg a városban, meg a Petőfi-szigeten, meg a Sugó-parton (bele is gyalogoltunk bokáig)
láttam a lakatokat (Pécsről koppintva :-))
meg Türr Istvánt, na jó, az emlékművét
idefele stoppoltunk, Mórahalomig két körben, de gyorsan
ott strand, nagyon jóóó
aztán hamburger (kb. negyed óra alatt készült el a kettő, de inkább több)
majd egy őrült, aki úgy háromnegyed óra alatt átröppentett
most reggeli
aztán busz haza
Szegedre

2007. június 7.

Ismét másnap

Ittunk tegnap Gabssyval, sokat, méghozzá mindenféle komolyat (jägert, bort, pálinkát), nem volt jó ötlet, és ma másnapos voltam, pedig bizIsten nem szoktam az lenni
nna
ilyet máskor nem

Egész nap kóvályogtam, nem szó szerint, de mindenféle szellemi munkára képtelen
viszont megbeszélgettük az esztergomi konferenciát, ahol regisztrációzni fogok a jövő hét végén
és ettünk burekot is
meg szervezgetjük a bulit holnapra
(inni, azt nem fogok, becsszó)

És elvesztettem az első piros Parkert a könyvtárban
meg a pénztárcámat itthon (hétfő délután még)
szóval agyrém

2007. június 6.

2007. június 5.

Nagy élet volt...

Tegnap délután Imelda jött tanulni (Melitta húga), aztán Áronnal vacsoráztunk, majd ő elnyúlt szundikálni Juli padlóján. Juli röviddel később telefonált, hogy vegyük ki a karajt a fagyasztóból, mert jönnek főzni Ferivel, Janival meg Nórival... de még nem értek ide, mikor fölvisított a kaputelefon, és Zoli jött netezni. Leültettem a konyhában, tíz perc múlva megjöttek Juliék, erre fölébredt Áron, Zoli beült a géphez, Áron ismerkedett az új helyzettel, Melitta pedig hazakísérte Imeldát. Zoli gyorsan befejezte, kiült a főzőkhöz- evőkhöz, Áron leült a géphez tanulni, Melitta hazaért, csatlakozott a bandához, én meg megpróbáltam nekifeküdni Köztes-Európának...
Aztán még hallottam egy-két foszlányt az asszociációs játékból.
Aztán Zoli el, aztán Jani is, Nóri elvackolt Julinál a padlón, Juli az ágyán, mi Melittával a szobánkban, Áron pedig a Sári fölött tanulgatott tovább a konyhaasztalnál.
Míg el nem aludt a padon.
Hat körül főztem neki egy kávét; folytatta. Visszadőltem, aztán valamikor elköszönt és elment.
9.40-kor riadtam föl legközelebb, Imelda már itt volt, reggeliztek Melittával. Nóri és Juli még később ébredt, addigra teregettem egy sort, le is zuhanyoztam talán...
...és most tanulnom kellene.

2007. június 1.

Buli van

A PC-ben grázdálkodom (= próbálok talentumos vizsgaprojekteket olvasgatni) Ildi lapultopulján, várjuk a pizzát. Jelen van még Juli (fest), Jani (gépel), Áron, Nóri és Zsófi (csevegnek). Tökjó.
És van csoki, és én nem eszem.

Nyilatkozat

Ezennel kijelentem, hogy életem következő három napját csokoládé nélkül fogom eltölteni.