2006. október 30.

XML≠RSS

Az új Yahoon lehet RSS-t nézni, de sajna a Bloggeren nem találom a megfelelő linket. Pedig az jó lenne erősen, nem kéne külön-külön betöltögetnem az összes ismerős blogját. Valaki tanítson ki ezekre a dolgokra, lécci.
Különben: Szeged, Kecskemét (csak pályalehajtó), Dabas-Sári (?) egy remekbe szabott kocsmája, Szfvár, Veszprém, Pannonhalma, Győr, Pannonhalma, Budapest, Pomáz. És itt van Gábor, Timi, Luca, és a hetet különb-különb kedves ismerősökkel fogom tölteni, kezdve ma este Robin (egy lightos kis töltöttkáposzta-vacsorára vagyunk hivatalosak mindannyian...), és folytatva reménység szerint Csabával (úrvacsora-tan :-)), Tivadar (fogadott) sógornémmal (Élet :-)), Fkével és még ki tudja.
„Szép az élet!” (© Cili) És jó volt a kirándulás is. Éljenek a bencések!

2006. október 27.

Jó péntek

Misére nem jutottam el, de ültünk (egy újabb oktatóval bővülve, ezúttal az angol tanszékről), és minden ízemben érzem, hogy kell. Furcsa ez a nyári gondolataim-érzéseim után, de jó.
Az okmányirodában épp csak megtaláltam az ajtót, és már mehettem is befelé az előre kért időponttal. Zseniális. (Valamint újabban 5 évre adják az ideiglenes lakcímet.)
Most még egy gyors déli ima, és irány Pannonhalma. És bizonyos szempontból éppen ugyanott tartok, ahol húsvét előtt.
Jaj, és édesapám tegnap reggel elrepült Kambodzsába (vö. T. S. K.: „Györtörjön a zsába — nyirkos Kambodzsába?!”)

2006. október 26.

Egyebek

Kiontották véremet, pedig tkp. csak azért mentem, hogy igazolást nyerjen a vérszegénységem, amire hajlamos voltam fogni magamban az elmúlt hetek aluszékony-fáradékonyságát.
De nem vagyok vérszegény, ami persze nem baj...
Valamint egy bájos kiállítás a TIKtak előteréből, itt van a rajzoló, csak sajna tűzróka alatt nemigen működ az oldal (nem is ezt hirdeti a szórólapja, csak sajnos az most nincs kéznél).
Holnap irány Pannonhalma — Cilivel stoppal. :-)

Kontraszt

Két ablak van megnyitva előttem a Yahoon kívül: ez meg ez.

És Szeged

Hétfőn délelőtt még vezetgettem a kalászi parkolóban, nagyon nem megy. Utána le, és nem kiabálhatok, hogy nem-ér-a-nevem, pedig, nagyon, nagyon nincs kedvem szolidaritást szervezni.
De ha nélkülem csinálnák, abba is belepusztulnék. Mért nem jó sehogy sem?!

Tegnap az elsős teósokat („katekéta, lelkipásztori munkatars” szak?) vezettük be az Egyház életébe (ill. aktuálisan a Lelkészségébe) — én nem tudom, hogy van ez, de a 12-ből max. a fele tűnt teljesen épnek.
Mise után én hirdettem, és élveztem.
Az esti kör teljesen flottul ment, és ott volt Era, és kicsit elbeszélgettünk, jólesett.

Ma délelőtt Paffyval osztottam meg az egyre keményebb kétségeim a szervezkedéssel általában (ill. a saját efféle ténykedéseimmel) szemben. Meg sokminden másról is beszélgettünk: visszajelzésről, emberekről, érzelmekről stb. Felszabadító volt, mint mindig.
A délutáni Köztes-Európa elmaradt, így aztán Renivel elmentünk megnézni a Szabadság, szerelmet. Ehhez a Bálinttal tervezett randevún kellett halasztanom egy órát, ami elsőre úgy is állt, hogy sikerült — aztán mikor a film után ránéztem a telefonra, láttam, hogy mégse.
Ebből lett a lent már említett istentisztelet.

Hiába tiporták hadak, él

(Picit írok a múlt hétről is, sok fontos dolog történt.
Úgy értem, számomra fontos, de hát ez már csak így van a blogokban.)

Próbáltam kicsit tudatosan is hagyni hatni magamra az Ünnepet. Kedden a Szegedi Egyetem különszámát olvastam el egy kapucsínó (! — igen, így kell írni; agyrém) fölött a Petőfi sugárúti kávéboltban; szerdán megnéztem az Utazást, ahol Era mindenkit leénekelt a színpadról (az este egyéb történéseit itt most nem részletezem — egy iszonyú animációs film körül forogtak); csütörtökön pedig ’56-os emléksétán voltam, ahol többek között megtudtam, hogy a Lelkes helyiségében írták meg október közepén azt a 12 pontot, amelyet aztán a MEFESZ 16-i alakuló ülésén az AudMaxban fogadtak el.

Pénteken reggel ültünk, még Pavlo is eljött, és különös módon nagyon megmozgatott az egész, ezt csak később, napok távlatából láttam meg. Délután Lelkes-születésnap nagy besokallással, ráismeréssel és igazi ünnepléssel. Volt mise, szép (bár a főcelebráns atyáról gőzöm sem volt egy ideig, hogy hogyan is kerül oda, és mi köze hozzánk… aztán kiderült, hogy ő a püspöki helynök, és ezt még arra is följogosítja, hogy prédikáljon a püspök helyett), volt műsor, kiállítás, agapé, és főleg sok-sok találkozás: Míra, Koppány, Kati, Réka, Timi, Mészi, BÁgi, HeAttila, Imi, házas- és egyéb társak, gyerekhadak…
Loptam kulcsot a sekrestyében, átvágtam a sötét Dómon, és vittem Petinek a kórus(próbá)ra a csokitortából (végülis rá való tekintettel kértem) — nem túl meglepő módon sokat nem tudott kezdeni a helyzettel, de annyira nem akadt ki, amennyire kicsit tartottam tőle.

Szombaton haza, vasárnap (családi lúzerkedés után, jelesül hittem a mamámnak, hogy órát kell állítani, és így lekéstem a nyolcas misét; majd fölmentem fél 11-re a kápolnába, de az ottani 11-kor kezdődik…) délután cukrászdázás-vihorászás Szilvivel a szép új Erzsébet Cukrászdában, utána pedig mckávé Zsófival a Nyugatinál. Kezdőpedagógus-szupervíziót tartottam kb., majd amolyan lányos csacsogásba ment át esküvőről, házasságról és effélékről (mindben állatira otthon vagyok…).
Gyalog mentünk a Blaháig, és minden menyasszonyiruha-hirdetést szemléznünk kellett…
Aztán Fkére már nem jutott idő, így hát néhány sms-t váltottunk csak, de azokat annál vidámabban.

Vasárnap városi megemlékezés szoboravatással. Papadimitru Athina alkalmasint tudomásul vehetné, hogy hogy őt sem kerüli ki az idő múlása, de ettől még profin olvasott, és általában, meg voltam elégedve a műsorral.
Jó, a polmes meglehetősen semmitmondó beszédett nyomott, de nem is igen vártunk mást tőle (és legalább rövid volt).
Utána ezúttal Papával ültünk be a cukrászdába, kérdeztem, mire emlékszik ’56-ból, jókat mesélt. Meg helyi aktuálpolitizáltunk is egy sort, úgy fest, a legkevésbé sem jó felé tartanak a dolgok.
Este bevégeztem a Tótékat.

Úrvacsora

Valaki magyarázza meg nekem, miért nem járulhatok úrvacsorához egy protestáns istentiszteleten. Természetesen annak teljes tudatában, hogy nem Krisztus testét veszem magamhoz, csupán emlékezem az utolsó vacsorára, és kifejezem a velük való egységem.

A kérdés (hogy ti. mehetek-e avagy sem) akkor vált sürgőssé, mikor az istentisztelet elején kiderült, hogy úrvacsorai közösség is leszen. Nosza, meg is eresztettem egy sms-t Paffynak, bár az én fejemben (a fentiek szerint) egészen kerek volt a kép.

A válasz („Sajnos nem. Lelki áldozás!”) későn érkezett meg, addigra túl voltunk Renivel az úrvacsorán, amelyre a liturgiát vezető református lelkész (aki maga amúgy hajlamos áldozni katolikus misén is…) erősen buzdított mindenkit, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Utána megköszöntem a neki a választ (a bátorítást), és hangot adtam a korábbi kétségeimnek, amire azt mondta, „a hivatalos válasz elég kiábrándító” — és tényleg. De azt is megbeszéltük, hogy Paffy szerencsére igazán nyitott ember az árnyalt válaszhoz.

Szóval muszáj lesz beszélni erről valahol, katekézisen vagy magánban, mert nem megy a fejembe. Igazából Csabában bízom a leginkább, mert ő igazán képben van a protestáns felfogásokkal is — csak találkozzunk a jövő héten.

Furcsa, hogy ez megint visszavezet a konferencián Andrew-val megkezdett beszélgetéshez.

2006. október 15.

Az utolsó vas

Hát, ilyet már elég régen csináltam: az utolsó fillért is elutaltam a számlámról a napokban. Itt kezdődik a szabadság? :-)
Amúgy itthon, Pomázon. Tegnap Esztergomban jártam Berninél, amolyan tábortüzes-rablóhúsos bulin több szegedi, szentendrei és egyéb ismerős (ill. ott megismert) társaságában. Furulyáztunk 4 szólamban, énekeltünk népdalokat, nevettünk nagyokat... jaj, nagyon jól esett.
És szerencsére nem kellett eljönnöm az utolsó (kilences) busszal, hazahoztak autóval.
Itthon még nem sokat voltam ébren, de már realizáltam, hogy Papa vett egy bluetooth-kütyüt a számítógéphez. Azért volt honnan örökölnöm a technokrata hajlamaimat. :-) (És persze megpróbálhatom beizzítani is, mert valami, Papa szerint legalábbis, még hiányzik hozzá.)
Ha vége Ágota néninek (akit már régen Nyárádi Péter helyettesít) a Kossuthon, megyek diót szedni. Aztán meg le Szegedre.

2006. október 11.

Éjszaka a könyvtárban

Ez van, és jó nagyon, és sok hasonlót szeretnénk, méééég.
A Yahoo valami béta változatra akar áttéríteni, elég erőszakosan. Morr.
És nem nyertem hangszórót (félállást), de nem halok azért bele.
Melittával beszélgettünk egyet — a rózsafüzér helyett, hmm — a homoszexualitásról meg effélékről, jó volt.
S mivel asszem semmi koherenciát nem mutat ez a bejegyzés, megyek is elfele, nyerni valami vidámat.

2006. október 10.

Életem legdrágább papírzsepije

568 Ft-nak megfelelő DKK-t fizettem egy 10x10-es csomag zsepiért tegnap délután. Kisebb kiszerelés nem volt, ez igazolni látszik azt az elméletemet, hogy minél szegényebb egy ország, annál kisebb egységekben (is) kaphatók a dolgok.
De most Szeged van és pörgés. A telefonom pedig otthon, éljen. :-)

2006. október 9.

Megjöttem

A koppenhágai reptérről meg az ottani kalandjaimról sokat lehetne még mesélni, de most fáradt vagyok. C U later.

2006. október 8.

Show goes on

Jelesul a farewellparty, amit mi Csabaval meg Andrew-val (well, eredetileg ok ketten, en csak kesobb pofatlankodtam bele) eddig teologiai-stb. beszelgetessel toltottunk. Inspiralo volt, vagy valami effele; kicsit keso van most a proper termon toprengeni. Az angolom is constantly developing (OK, not surely szig. mon.), kar, hogy csak holnapig. Es kozben mar-mar erdekelni kezdett a teologia.
De nem, most jopar evig nem akarok iskolaba jarni.

Ellenben van egy uj almom... de errol nagyon korai lenne beszelni. 5%-ot adok a beteljesedesere, es akkor boven eleg lesz irnom rola.

Valaszt kaptam

Csaba foltette a kerdest, hogy hogy is jutottak a vallasukhoz, igy most mar okosabb vagyok.

A zsido lanykanak az edesanyja ortodox, az edesapja zsido. Szerbiaban persze egyiknek se volt nagy jelentosege ezelott tizenot evvel... (Raadasul mivel a keresztenyseg ferfi-, a zsidosag pedig noagon oroklodik, o ugye egyiknek sem szamitott automatikusan.)
Olyan hateves kora tajan odament a mamajahoz azzal a kerdessel, hogy hisz-e Istenben. Persze, mondta o, hivo vagyok.
A papaja ehelyett azt mondta: Latod, most nem tudok neked valaszolni, mert nem ertened. Sokat kell meg olvasnod hozza.
Hat elkezdett olvasni, es ugy tiz evvel kesobb azt mondta az edesapjanak: Most mar ertenem, hogy mit mondanal. De nem kerdezte meg tobbszor.

A magyar lanyka teljes vallastalansagban nott fol, meg a nagyszulei se jartak templomba(n) soha. Aztan (hosszabb a tortenet, de ahhoz o kene) volt egy ideig buddhista, hindu, de mindig hianyolt valamit. Olvasgatott ezt-azt, es mikor eloszor talalkozott szembe az iszlammal, azt mondta, na nem. De hagyott maganak idot, es olvasott tovabb. Aztan kikotott a mecsetben.

Furcsa ez... Mindig azt gondoltam, hogy minket itt Europaban sokkal jobban meghataroz a kulturalis hatterunk (ha barmennyire eltagadva is zsido-kereszteny), semhogy valaki olyasmiben talalhassa meg a vagyait, aminek ehhez (nagyjabol) semmi koze a vilagon. Mert jo, arab szamokat hasznalunk es kavet iszunk, de...

Ez az ugy engem erdekel. Lehet, hogy kene valami mitinget csapni Szegeden — elso korben mondjuk vagy a mohamedan hallgatokkal, vagy a zsidokkal. :-)

Interreligious (-faith)

Az elobbi beszelgetesen egy ortodox (a gorogunk, Nikosz), egy szerbiai zsido lany es egy muszlim no (fiatalasszony) meselgetett interfaith tapasztalatokrol, elmenyekrol, kilatasokrol. Ketsegtelenul az utolso mozgatott meg leginkabb — mar csak az ismeretlenseg varazsaval is, de nem csak. A no ui. — magyar. A ferje bangladesi, es Angliaban elnek. Kivancsi lennek, mibol valtott (vallast), de talan mindegy. Biztos nem volt igazan hivo (torlesjel alatt) soha, abbol az ember nem fordul ekkorat.
Mindenesetre ha igy, ha ugy: hiteles embernek ereztem a temaban. Looking forward for the continuation.

2006. október 7.

Gemutliches Beisamensein

Lehet, hogy hasznaltam mar itt ezt a kifejezest: Celjeben tanultam, az egyik esti program szerepelt igy az orarendben. Æs håt a tegnapi aztån igazån ilyen volt. :-)
Egy templomban (!) vacsoraztunk (nem kiserletezem a helyi ekezetekkel inkabb, bar az æ æppen a helyæn van): a templom terebol le volt valasztva egy sarok, de a nagyobb se igen emlekeztetett a „normalis” funkciojara (csak kivulrol, de ugy nagyon). A vacsorat nehany dan resztvevo keszitette el, mig mi bolyongtunk a varosban, volt virag, gyertya, minden, ami kell.
Az asztal tulso vegen valami hihetetlenul erdekes beszelgetes bontakozott ki a holokausztrol es kapcsan egy dan, egy holland es egy nemet kozott.
Aztan el kellett mennem mosogatni, de kinn a konyhaban se volt semmi a hangulat: Bogdan, a roman srac megallas nelkul nyomta a kulonbozo enekeket spanyolul, angolul, olaszul...
Hazafele a buszmegalloban Lukas meselt kicsit a szlovak kormany(v)iszonyokrol... Raneztem Andrew-ra (GB), es arra gondoltam, mit gondolhat ezekrol a magukat parlamenti demokracianak hirdeto es tekinto banankoztarsasagokrol...

Ma eddig egy rendkivul izgi eloadasunk volt The Constitution of EU — Is there any space for God? cimmel. Vajon miert nincsenek katolikusok a CEC-ben?

Mas: megneztem, mennyit koltottem el tegnap egy tonhalas baguette-re es egy tejeskavera. De inkabb nem arulom el... :-(

Halalbuntetes-ellenes vilagnap

Most csak ennyi, de kozben protestansokat tartoztattak le Belorussziaban, itt pedig ismet elokerult valami gunyfilm Mohamedrol... Mert nem birnak nyugodni a nepek?!
Kellene csinalni valamit ennek kapcsan 1½-en. Illetve 10-en, csak a danok a 0 helyen a ½-et tartjak a billenyuzeten.

2006. október 6.

Ko:bnhaun :-)

Eso elott, eso utan (eso alatt): Koppenhaga yeah. :-) Volt benne egy parlamenti latogatas (az az erzesem, hogy Ny/E fele haladva a parlamentek egyre kevesbe veszik komolyan magukat: itt pl. semmifele security controll nem volt; kepzeljuk csak el ezt Tbilisziben, Bukarestben vagy akar csak otthon...) egy max. 35 esztendos kepviselo lanykaval (spokesman for the church relations); aztan a „tuloldal” kepviseleteben egy lelkesz ficko (representative of the Danish Lutheran Church in the World Council of Churches) az evangelikus katedralisban. Majd vaporettozas a csatornakon — nem is lett volna vele semmi baj, ha nincs irgalmatlan huzat, es kicsit tobbet hallunk a guide-bol.
De most muszaj raneznem az MNO-ra (nem is annyira az otthoni, mint inkabb az itteni esemenyek miatt), szoval az esterol majd legkozelebb.

2006. október 5.

Ujrairt

Az elobb kifejtettem, hogy nem tudok eletet verni a fenykepezogepbe (helyesebben kapcsolatot a fotomasina es a szamitogep koze), pedig megis.
Igy aztan a varos, a templom es az iskola official website-ja utan (amelynek a jobb folso sarkaban eppen a kollegium lathato, ahol lakunk) ideteszek Nektek egy kepet a temetorol, mert mar-mar veri az angol tipust.
Az, hogy a szoveg ala keruljon, meg odebb van... Most megyek filmet nezni (Adam´s Apples).

Nehany szo a dan gasztronomiarol

Az itteni etetesunk tukreben, persze.
Reggelire muzlifelek vannak, egy nagy talban joghurt, es feher meg barnacukor. Valamint kenyerfelek meg egy kicsi, „suru” (ertsd nem az az otthoni vizes-) zsomle — es altalaban mindegyik meleg. Ezekhez lekvar dukal. Nem tudom, hogy bolti-e, de finom. Ja, meg sajt is volt, valami fel asztalnyi szerkezettel lehetett lapokat vagdosni belole.
Aztan kave: tegnap sutivel (csokis meg nemcsokis piskota), ma darabolt uborka (!) æs gerezdelt narancs volt melle. :-) A kave egyebkent hosszu, amit en kevesbe kedvelek, viszont nem fenyeget a szivdobogtatas legalabb. (Persze itt is tartom magam a min. 1:1 aranyhoz a tejjel. Ami 0,1%-os amugy... es igy sem vizizu.)
Az ebed is svedasztalos, mint a reggeli: salatak (jobbara reszelt kaposztafelekbol), kulonb-kulonb ontetek, sajtok, mezes dio, halfelek, sonka...
Delutan van meg egy „more coffee” cimu szunetunk, aztan vacsorara tegnap fott hus volt, szosz, krumpli es salata.
Aztan vannak szamomra igazan meglepo dolgok: pl. diot, tokmagot es szotyit ugyszolvan barmibe kepesek tenni a salatatok a sutiig. Es ha „sweet is reallz sweet in Bosnia”, as the Sarajevo guide told us, akkor sweet has really not too much to do with sweetness in Danmark. Gondolom, ez is a Peter-fele eszak-del tengely menten valtozik. :-)
De akarhogy is: bejon nekem az itteni taplalkozasi hagyomany.

2006. október 4.

Csuda

ez az orszag, vagy legalabbis ami keveset eddig lattam belole. Pl. van elovarosi-kornyeki tomegkozlekedes ejjel 1-kor. Es kb. minden a kilincsnel bonyolultabb gepezet maskepp mukodik, mint kb. barhol, ahol eddig jartam (ideertve Gruziat is).
A szelektiv hulladekgyujtesre meg kiterek, csak hadd ne most. A temetorol meg talan kep is lesz, csak tudjak venni valahol elemet, mert a telepet persze elfelejtettem. Ahogy a szoknyamat, a telefontoltot, a furdos papucsom es a kisollot is. No comment.
Viszont a nap ket mondatat mindenkeppen megosztom most Veletek:
"Church is institutionalized conflict."
"Me, as a German, speaking about genocides... (I wanted to say I am quite used to it, but...)"

2006. október 3.

Megy a hajó, irány észak

fütyülnek a tengerészak.
Illetve hát megy a repülő, és fütyülnek a pilótákok, de sebaj.
Legközelebb valószínűleg már Koppenhága tájáról írok.

2006. október 2.

4 óra

Tegnap asszem kicsit túladagoltam magam koffeinből, úgyhogy h3-ig gond nélkül dolgoztam. Meg is lett a tananyagfejlesztés, meg a Zöldsziget is majdnem (értsd megcsinálható mennyiség maradt mára. Miután kialszom magam, persze..).
Amúgy pedig úgy kell minden hüje budapestinek. :-P Nálunk legalább az ötből 3 lehetséges polmes rosszabb lett volna a megválasztottnál. :-7 Ő ugyan „egy háztartás költségvetésével sincs tisztában, nemhogy a faluéval” (by édesanyám), de na.
Megyek haza aludni. És közben jó emlékezetemben forgatom a tegnap délelőtt szentendrei-vörösvári juditos-balázsos óráit. :-) De erről most tényleg nincs kapacitásom többet írni.
Olvassátok el (vagy hallgassátok meg, csak nem tudom, működik-e) a köztársasági elnökünk tegnap esti beszédét. ha valami, hát ez korrekt.