2006. szeptember 30.

Nők Lapja

Itt is meghirdetem: kb. 1970-től '80-ig kb. teljes sorozat Nők Lapja vihető el tőlünk bármikor. De édesapámat ismerve a kárpát-medencei kiszállítás is megoldható. :-)
Különben Pomáz, az édes, egy rémes tegnapi rohanás után (20 perc összepakolni, lezuhanyozni és kiérni a vonathoz; ennek folytán lenn is maradtak azok a dolgaim, amik a tananyagfejlesztéshez kellenének...).
Megjártam Szentendrét is, persze nem volt nőgyógyászat. De vettem magamnak zsebatlaszt, mert a múltkori gyömörei kalandozás bizony megmutatta a zsebtérképem (Mo. A/4-esben...) korlátait. És megállapítottam, hogy Szentendre azért így fél Európa (bár mégoly felületes) bejárása után is az marad, ami.
Este fölavattuk a renovált elsővilágháborús emlékművet a Hősök terén, utána meg társasoztunk egy jót a cserkészekkel. Pizzával, naná. :-) És örültem, mert nem vált parttalanná az egész.
Ma meg persze zöldszigetelnem meg tananyagfejlesztenem kellene, de nemigen fognak menni...

2006. szeptember 29.

Teljes a káosz

A vezetésről most éreztem először, hogy menni fog. Nem holnap, de fog.
Aztán vásárolgattam, fölbuzdulva azon, hogy tegnap megint jóval több lé volt a számlámon, mint lennie kellett volna (apropó, tegnap „kerestem” 5000 forintot 10 perc alatt — de ezt majd ha lesz időm), közben kerestek telefonon, de a lelkes-gép ugyebár nem ismeri föl a hívókat, de be nem mutatkozott senki...
És most mindjárt jön Markus meg a püspök, és valahogy kevés kedvem van hozzájuk. Bár az angolul beszélés talán lelkesíteni fog kicsit.
A dél utáni IC-vel pedig haza.

2006. szeptember 28.

Telefon-mizéria

Az történt, hogy kölcsönadtam a jó kis kártyafüggetlen telefonom (az orange-os kártyával együtt) Iminek, aki holnap indul Marosvásárhelyre konferenciázni Verával.
Előtte megmutogattam neki a menüt, hogy hogy találja meg benne a számom, hogy tudjon nekem sms-t írni, stb., stb.
A kezembe nyomta a saját pannonos gépét, majd el.
Én meg, miután beleügyeskedtem a kártyát, rájöttem (jó, rávezettek), hogy az összes számot a készülékben tárolom. :-7
Így tehát teljesen nyugodt lélekkel tudom itthagyni Petinek a SIM-kártyám, hogy legyen mivel szerelnie az orgonát a Dómban (ti. két katolikus telefonnal, CB-ként). És gyakorlom a függetlenséget.
Meg a középtávú memóriámat is edzhetem, mert ugyebár az összes emlékeztető is Imit fogja emlékeztetni...

Különben a napot Újszentivánon töltöttem, és jó volt nagyon. Ahhoz képest meg, hogy mennyire semmi ötletünk nem volt a tananyagfejlesztésre, különösen. A végére teljesen összeállt a kép. Más kérdés, hogy még ki kell dolgozni... lehetőleg szombatra, bár talán érvényes a határidőt követő első munkanap szabálya... de keddig még a Zöldszigettel is végeznem kéne. És ha holnap stoppolok, az ugyan + 2000-2500 Ft, de -2 óra gépidő. Meggondolandó.
Ráadásul akkor ma kéne összepakolnom. Ez asszem döntő (ellen)érv.

2006. szeptember 27.

Puszika

Na, ettől égnek áll a hajam. Az előbb is hallottam a könyvtár aljában (rendszerint émelyítően édeskés hangszín társul hozzá, bár ez ezúttal elmaradt — nyilván véletlenül), és ismét kedvem lett volna nekiugrani az illetőnek.
Hát, nem vagyok valami toleráns újabban.

Reggeltől délutánig nyomtam a Zöldszigetet, de ha belegebedek, se készül el a hétvégénél előbb. Ciki, de így, hogy kb. rajtam maradt a karitatív fórum, már lelkierőm se sok maradt, nem csak kapacitásom.
És ott lenne még a tananyagfejlesztés, de mint mindig, most is a Talentum az utolsó a sorban. :-(

Ötre bejöttem Köztes-Európára, csendes esőben, jó illatban indultam, aztán rázendített, de így se volt vele semmi bajom.
Az óra elmaradt.
A drapp fölsőmet befogta a piros esőkabát.

Most megírok még egy levelet a fórumról pár cégnek, akik kérték, aztán takarítás a Lelkesen, majd katekézis. Jó Danit hallgatni, kíváncsi vagyok.

2006. szeptember 26.

Ro-mánia

Egy fotópályázat díjazottai: „Ezt láttam, ez tetszett, ez fájt” Romániában, turistaként.
Gabssy jobban, beszéltem vele reggel. De még csak átmenetileg, ha éppen beinjekciózzák.
Megyek vezetni. Nincs kedvem, és ez nem fog javítani a teljesítményemen.

2006. szeptember 25.

Legmagasabb iskolai végzettsége: egyetem

Ez az elmúlt hetek egy meglepő érzése-tapasztalata volt. Ennél többet ugyan továbbra sem érek vele, de na.
Aztán.
Gabssy éppen kórházban, vesekővel. Jaj.
A püspöki hittan határozottan biblikus előadás képét öltötte, és egyedül az menti, hogy a bácsi érthetően fogalmaz, és jó csevegő. Meglátjuk.
Tanatológiára eljött a kedves Dudits, és hátha megleli a helyét. A karitatív fórumot is mondtam neki, azt mondta, fölírja, és köszöni.
És a napokban függvényeket rajzoltunk és elemztünk Julival. És rettenetesen élveztem. :-)
Ibolyácskát pedig Isten éltesse!

2006. szeptember 22.

Hatékony és csendes

Olyan nyugis napjaim vannak mostanában, hogy csak még. És már nagyon kellett.
Ma reggel misén voltam (jól elkéstem, hát persze — nehéz megszokni, hogy egy percen egy busz, és így 10-15 perc is múlhat), utána reggeli majd ücsörgés; lámpásbolt; régi albérlet (bakker, alighogy kitettük a lábunk, lecsempézték a bejárat környékét); Kriszta és tananyagfejlesztés; okmányiroda (még csak papírért); Paffy... Jó sokat szövegeltem neki, néha már-már elszégyellem magam, hogy mit össz bírok beszélni. De legalább nem nagyon nyavalyogtam.
Otthon mexereltem a Tukánt (értsd beletettem az új kompakt fénycsövet és visszacsavaroztam a dolgokat), és nekiláttam a balkáni fotók sorbarendezésének.
Mindezek után moziban voltunk Julival, egy nagyon kedves magyar homelessfilmet láttunk, a Randevút. Olyan lélekmelengetős fajta, éljen-éljen. (Plusz vidámság, hogy a főszereplő srác pár évvel alattam járt a gimiben.) Majd még egy nagyobbacska mckávé, és most itt ülök, és gyepálom a gépet.
Most meg még egy taizéi, és utána kicsit folytatom a rakosgatást a szobában.

2006. szeptember 21.

Régi-új béka

A lenyelendő fajtából. De a tiszta víz a pohárban, az már 3/4 siker.
Szóval kapucsínóztunk (! — igen, így kell írni, cs-vel, de 1-gyel) Edóval az A cappella teraszán. Lassan megszabadulok szegény Manuel Böck emlékétől, Isten nyugosztalja.
Közben zajlik a ZSz-projekt, a korrektúrafolyamatot egyre kevésbé tudom követni, viszont lelkesít, hogy árat kell képeznem hozzá. :-)
Este közvez-találkozó utána vacsorával. Kicsit tartok tőle, mint mindig minden efféle megmozdulástól. Túl sok a negatív visszajelzés (a pozitívakhoz képest).
Végezetül pedig a nap legnagyobb fegyverténye: felszámoltam az eddig a szoba végében lapuló, utolsó két kartondobozt! Egyelőre ugyan még csak a cucc töredéke került a helyére, a többi szép egyenletesen beteríti a padlót... de én már látom a Rendet.

2006. szeptember 20.

Vezettem

Annyira nem volt szörnyű, mint vártam, de azért jól kiestem belőle. Már ha mondhatok olyat, hogy valaha is benne voltam...
Aztán: Délmagyar-cikk a tegnap estéről, benne Lecskés Kaci fél mondatával. A tömeg nagyobbnak tűnt a hétfőinél (a Dóm tér úgy a feléig megtelt), és főleg sokkal szervezettebbnek. És ez jó.
Ja, és két napja végre jól és eleget alszom. Ennek megfelelően pedig nagy baromságokat álmodom apró részletekbe menően. De miért nem ír az Álmoskönyv pl. buszról?! Vagy ami még furcsább, sincs benne, pedig azzal eleink is álmodhattak.

2006. szeptember 19.

Egy tüntetés képei

By Ditte, itt.

Bili füle

Le vagyok törve. Ismét ugyanaz. Nem maradt más, mint hátrálni. Valahányszor meglátom. Csak sikerüljön.
Amúgy szép nap volt, délelőtt Zoli és Didák elcipelte hozzánk Juli ferences :-) íróasztalát, aztán még beszéltünk kicsit Didákkal, újságkorrektúra, plakátolás, egy esetleges FIKció-féleség... Élet. Érzem, (a)hogy vissza(t)érek a gyökereimhez, és éledek újra. Már a templom mellett eljárni is áldás, de szombaton voltam vezetésen az épületekben meg a téren, mézet kóstoltunk a klauzúrában, és az egész valami nagyon, nagyon jó volt. Lóránt remekül megragadta az evangelizációs lehetőséget, engem pedig a hely szelleme...

2006. szeptember 18.

Nem volt szimpatikus a tüntetés

Szóval úgy lett, ahogy sejthettem volna: nemzetiszín zászlók mindenütt, „Ria-ria-Hungária!" kiabálások és hasonlók. És ezt nem szeretem. Az addig rendben van, hogy az én országomat ne vezesse egy ilyen ......................................., de a magyar-ságot ne rendeljük ez alá a kérdés alá. Nem vagyok hajlandó azt gondolni, hogy nem lehet magyar (ahogy mondjuk „jó ember") az, aki oda szavazott. És ilyen szempontból veszélyes hiba volt annak idején az a kokárdahordó akció.
Meg a Gyurcsány-koporsó is kissé túlment ma a jó ízlés határain.

A „püspöki hittan" jó lesz, ma még csak az óramegbeszélésig :-) jutottunk. Lukács evangéliuma lesz a menü. És persze kb. mindenki ismerős volt a Veni Sanctéról... Igaz, másutt eddig nem hirdették meg.

Amúgy meg jól pofára lettem ejtve Marosvásárhely-ügyben, persze erre is számíthattam volna. De sebaj, ettől aki ott lesz, még élvezni fogja.

Ja, a lakatot Melitta vitte el. :-) És közben szimpatizánsunk is akadt a házban, bár az ellenlábas a hangadó... Egyre izgalmasabb a helyzet.

Mindenki monnyon le

Áll a bál a fővárosban. De este én is kinézek a Széchenyi térre. Végre történik valami.
Annyi mindent akartam, de szorít az idő, megyek tanatológiára.
Este meg megnézem a püspöki hittant.

2006. szeptember 16.

Álom-albérlet-szentelő (azóta nightmare)

Az a baj, hogy már nincs sok erőm írni. Pedig aludtam délután, majdnem háromnegyed órát a Mátyás tér füvén, Juli kockás takaróján, a napsütésben.
De valahogy mégis erősebben érzem most az elmúlt két éjszaka 3-4 órás „pihenőit”.

A buli nagyon, talán minden várakozásomnál jobban sikerült. Mi is beleadtunk apait-anyait, és a többiek is: Paffy a liturgiába (Stabat Mater latinul, magyarul és rossiniül), a többiek a játékba-beszélgetésbe. Laci hegedült is talán egy félórácskát.
A népek jöttek-mentek, úgy húsz körül lehetett a maximális létszám egyszerre. Sajnos elég homogén csapat, összesen ketten voltak a Lelkes körein kívülről (mindenki más lemondta), bár persze ennek is voltak előnyei (laza légkör).

És mert jó idő volt, a folyosón is éltünk, értsd beszélgettek páran, meg főleg: nyitva volt az ajtó.

És ez le(hete)tt a vesztünk, ui. egyszerre csak jött egy (naná, hogy távolabbi) szomszéd, és kiverte a balhét, hogy irgumburgum, kapcsoljuk le a zenét. Tapló volt (amellett, hogy nem is voltunk hagosak), mondta Juli, aki beszélt vele.

Éjjel még hazakísértük Cilit, és beszélgettünk Tamással, meg közben befutott Gábor, vele is. A reggel ennek megfelelően iszonyú volt ((a dőlt betű a Volt Szeretőm arckifejezését szeretné szimbolizálni: senkit nem láttam még, aki ennyi átérzéssel tudta volna kimondani, „iszonyú”)), de föl kellett tápászkodni, mert a főbérlő „8 utánra” ígérkezett Melitta ágyával.

Késő délelőtt fölhívtuk, hogy mi van, akkor közölte, hogy sajnos csak holnap délután tud jönni. No comment.

Gáborral megnéztük a Dalí-kiállítást, zsúfolt volt, de érdekes. Szegéyn a vizuális kultúrám, nagyon... :-( Utána megebédeltünk hármacskán Gabssyval, majd én haza.

Melitta azzal fogadott, hogy ott járt egy bácsi, aki teljesen tárgyilagosan tájékoztatott bennünket, hogy megbeszélte ám ő a főbérlőnkkel, hogy még egy ilyen ramazuri, és fel is út, le is út. Melitta saját érzése szerint elég rosszul reagálta le, de én se tudom, mit mondtam volna (ő „tudomásul vette”). A fazon meg nézegetett körbe, szemlátomást kereste az üvegeket, csikkeket és részeg rajcsúrozókat...

A széria folytatásaképpen pedig Juli bringájáról eltűnt a ráakasztott lakat, azaz nem biztos, hogy ott volt, de igen erősen így emlékszem. A gépet betoltam az előszobába, és Flóri nagyon-versenyével jöttem el, de

kinek kell egy lakat kulcs nélkül?! És miért?!

2006. szeptember 15.

A sorbanállás ára

Telefonon rendelve a novemberi mvhelyi repjegyhez még kb. 30% ügyintézési meg miegyéb költség járult, plusz mivel a számlámon nincs ennyi épp, még a készpénzes befizetést is kiácsoroghatom és -fizethetem az OTP-nél. Remek. (Miután a BB-nál közölték, hogy helyben csak ott vezetett számlára utalhatok. Ez is meglepett.)
Persze ez a költség megoszolhatott volna, de mivel a többi potenciális jelentkező impotensnek bizonyult a jegyszerzésben, úgy döntöttem, elintézem a magamét, biztos ami biztos.

Viszont lezárattam egy halom szemináriumom, nem is lesz olyan vészes az index-képem. Ennek persze az is az előzménye, hogy tegnap reggel óta valami százötven oldalt korrektúráztam, és majd' kifolyik a szemem.

Az orrom meg akkora, mint egy nagy sós uborka, lévén hulla dáthás szintén úgy két napja. Coldrex van, mézes gyógytea, C-vitamin intravénásan, és hamarosan Aspirin+C is.

Este meg lakásszentelő. :-) Díszvendéggel, amennyiben az éjjel valamikor még a bátyám is befut a Ferihegyről. (Miután utolsó utáni lehetőségként engem is megkeresett szállás-ügyben. No comment.)

2006. szeptember 13.

Súlyos, de tartós

Nem tudom, milyen átlagom lesz hungarológián meg etikán, elnézve az utolsó pár félév teljesítetlen kurzusait, de na. Annyira nem is bír izgatni.
Amúgy megint túl sok dolog történt, mióta utoljára láttam netet, bele sem kezdek.
Ami viszont előrenézve lázban tart: a pénteki lakásszentelő. Maximálisan valami 26-an lehetünk, ami egy kb. 50 m2-es lakásban... Sok jó ember...?
Na, kitöltikézem végre az indexem.


2006. szeptember 9.

Csaltal, esküvő és taposógép

Családi találkozó volt, sorban talán a negyedik, de nekem csak a második. És teljesen jól éreztem magam azzal együtt, hogy még ebből a harmincegynéhány emberből se tudnám pontosan mindenkiről, hogy hogy is jön a családba.
Rojtosra égettem a szájpadlásom meg a nyelvem a gulyással.
((Valami miatt egyfolytában hörög a hangfalunk, mintha vonalban lenne valaki, aki nem szólal meg. Rém idegesítő.))
És még (család)fa-mintás pólót is kaptunk, bezonyám.

A tegnapra visszatérve: ez megint 600 km volt 24 óra alatt, kezdem unni. Tényleg. Sopron felé eltévedtem vonattal (!!), értsd mivel Győrig nem volt kaller, későn tudtam meg, hogy a vonat másik végébe kellett volna szállnom. Hát éljen.
De 17:55-kor átöltözve ott álltam a templomban.
Összesen 4 autóval mentem (eggyel Pestig és 3-mal Gyömöre–Győrsz...–Csorna–Sopron), és mindenki abszolút jó fej volt, bár az elsőtől kicsit megijedtem. Elég zavarosan beszélt (hogy lásd magad előtt: öltönyös fiatal cigányember rózsaszín ingben), míg ki nem derült, hogy mindössze arról van szó, hogy lövése sincs, hol van Sopron. Aztán lassan az is kisült, hogy szabadkai származású, úgyhogy végül még ezt is elnéztem neki.
Ráadásul: nem volt trágár. Abszolút nem. Egyszer hagyta el a fogai kerítését valami cifrább a pesti csúcsforgalomban, de annyi. Meg a hírek természetéről is folytattunk egy jó kis eszmecserét.
Láttam a Wekerle-telepet, és tényleg jó hely lehet.

Az esküvőről talán párbeszédben.
(pap:) — Attila, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház előtt: akarsz-e az itt megjelent Évához feleségül menni?
(Attila a szokásos lelkesültségével:) — Akarok!
A templomban halk kuncogás, részben az iménti vehemencia fölött is, azt hiszem. Részben mert én pl. addigra fogadtam be a kérdést...
Pár válasszal később.
(pap:) — Éva, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt: akarsz-e az itt megjelent Tamáshoz feleségül menni?
Ezt már komolyabb derültség fogadta, olyannyira, hogy mikor Vica szép csendesen fölvilágosította az atyát (legelöl álltam oldalt, jól láttam mindent), az a bajsza alatt így folytatta:
— Ugyan hibáztam, de itt megkötött házasságotokat érvényesnek minősítem, ...

A lakodalomhoz kevés kedvem volt, d azért csacsogtunk jókat: láttam pl. Izát mindháromszor :-), és ott volt Berni, B. Erika, F. Móni, Anett egy kedves fiatalemberrel, Csiszárék. A végén Ivánéknál aludtam, Iza ugyan elment reggel fél 5-kor (tanítani...), de a tesóival (ikrek lévén a korviszonyok nehezen értelmezhetőek) is jól elvoltam reggel.
És közben újra eszembe jutott, hogy Iza egyike volt azoknak Szegeden, akikkel mindig szerettem volna jobb-ban, valami kicsit közelebbi viszonyban lenni. Aztán sose léptem semmit, és most nincs is lenn. (könnyű sóhaj)

Itthon meg — dinamikusan fejlődő háztartás vagyunk — a konditerem újabb darabbal gyarapodott, jelesül egy lépcsőzőgéppel. Nem egészen olyan, mint a filmeken, de azért vicces. Időbe telt, mire rájöttem, hogyan is kéne csinálni, mert a súlypont-helyezgetés nem tűnt valami izomgyúró megoldásnak, de aztán nagyjából megleltem a ritmust. És el is égettem 14 perc alatt 68 kalóriát...

Az ÁNTSZ behívott nőgyógyászati ráxűrésre. Felnövök mégis...?

2006. szeptember 7.

Csak gyorsan

Úgy fest, amit 6 évig mindig megúsztam, most bekövetkezik: beszélnem kell a beiratkozó elsősöknek a BTK-n. Persze csak egy teremnyinek (esetleg kettőnek), de akkor is. Merthogy bőven nem vagyunk a 4 teremre nyolcan, ahogy az ideális lenne (egy mesél, egy oszt).
Mindenesetre személyiségfejlődésem egyik fontos pontja lesz, ha tényleg.
Aztán meg ma még be kéne nézni a ferencesekhez, nincs-e egy fölös íróasztaluk meg esetleg pár szék; nászajándékot kéne néznem HeAttiláéknak, lábtörlőt otthonra, fényképalbumot egy budapesti eskvőre...
És holnap (is) drukkoljatok, mert minden bizonnyal stoppal indulok Sopronba. Kb. 5500 Ft lenne IC-vel, vagy szűk 7 óra anélkül.

2006. szeptember 6.

Eddig jó volt

Most aztán kaptam egy mailt, amitől esment fölment a pumpa. De sebaj, majd elmúlik.
Ma talentumozás volt, jó cég is az, amelyik a mórahalmi fürdőben ünnepli a tizedik születésnapját. :-) Előtte vásárolgatás, ragasztottam pl. filcet a székek lábára (közben jól összepillanatrgasztóztam az ujjaim, de még épp elváltak azért), azelőtt meg Lelkes-pakolás. 4 fickó nyomta a dómból lefelé, az elég agyrém volt; aztán meg persze a szétrakosgatás se félnapos meló.
És holnap valószínűleg még a BTK-n is szórólapozhatok, amihez igen-igen kevés a kedvem.
Viszont: szembetalálkoztam egy oktatómmal (aki ismeri: Nóra), aki köszönés után megkérdezte, hova forduljon, ha meg akar keresztelkedni. Úgyhogy együtt megyünk a Veni Sanctéra, juhé. „Dolgozik a Szentlélek", mondták a klubban. :-)

2006. szeptember 5.

Hárman

Megjött Melitta, eltologattuk a szekrénysort, és tök jó lesz a szoba (ha egyszer kikerülnek belőle a cucc-halmok). És imádkoztunk is este, és az is jó.
Úgy tűnik, ebben a lakásban (vagy egyszerűen csak mostanában) elevenebben álmodom: a tegnapira nem térek ki, de ma is kerek történet volt Anti Francival, Julival, a túrabakancsommal meg egy sor majommal.
Most mindjárt LT, este meg homeless-évkezdés a MillKa teraszán.

2006. szeptember 2.

És tényleg

Befutott az első jelentkezés a vásárhelyi segítő-konferenciára. Éljen.
Közben Petivel húzzuk egymás agyát skype-on, mért is ne... Miután fél órával ezelőttig a Tisza-parton halászlevezgettünk a Plébánia népével.
Na, veszek jegyet a Vázlat a Szentivánéji álomhoz-ra hétfőre (Alterra), aztán uzsgyi haza. Meglehet, hogy nekifekszem A Zöld sziget második, immár egészben vett korrektúrájának is — bár a földön tartott számítógép elég bizarr megoldás, szóval kb. hason kéne feküdnöm hozzá...

Hasznosnak érzem (ó Ádám,) magam

Szóval néztem egy halom repülőt arra az esetre, ha bevállalnék két konferenciát és egy filmfesztivált a következő két és fél hónapban. Egy Koppenhága meg egy Marosvásárhely azért beleférne, meglátjuk.
Másrészt népszerűsítettem két konferenciát a homelessesek között, jó lenne, ha valaki rákapna.
És most nagyon hatalmába kerített az utazhatnék, úgyhogy ideje hazaindulnom tényleg. Tiszta szerencse, hogy nincs hitelkártyám, mert a végén még le is foglaltam volna a gépeket. :-)

2006. szeptember 1.

cím nélkül

Ha szerda este írok, az lett volna a címe: Nők a teljes idegösszeomlás szélén. A költözés kissé lepusztított.

Ha tegnap, az: New, sweet home, vagy: Szöszmötölni jó. A legfontosabb benyomásom a napról az, ahogy ülünk a konyhaasztalnál Julival, megy a rádió, és ő üveget fest, én meg olvasok. Jólesett.
(A könyv amúgy is profi, csak ajánlhatom mindenkinek. Igaz, két fejezet elég egy estére, mert tömény eléggé, óhatatlanul összekeverednek a dolgok a fejemben 70-80 oldal után.)

Ma pedig... Ha szenzációsra veszem, Fehér halál, utalván a lelkes-meszelés fáradalmaira. Ha békésre, akkor Misés-ülős, üvegvisszaváltós-cukrászdás-mozis péntek, ami szintén mind igaz (a film feledhető, legalábbis most valahogy nem kötöttek le az erényei, mint a műfajában szokatlan vágások etc.).
Megyek haza lassan, csak úgy garázdálkodom a PC-ben, már csak azért is, hogy ne otthon legyek — na, ez nem igaz, de hadd nyúzzam vele kicsit az érintett'. :-P
És itt összetalálkoztam Attilával, talán lassan utolérjük magunk, és ennek örülök.
És mondta, hogy VargaBé sem. Vagy is. És most valami csöndes jaj van, meg szívelszorulás a Többiekért, akiket nála jobban ismerek és szeretek.

Nem tudok aludni

és egyre lenyomóbb gondolatok kerítenek hatalmukba.
Pedig jó már volt ez, kicsit rakosgattam (Melitta híján a fürd?ben
leginkább), Julival egyesítettük a gyógyszerraktárunkat, Marcsival
lelkes-fotókat válogattunk (1997-2000), és még Szisszel is találkoztam
egy röpke órára. Este nagy nyugi volt, benézett Flóri, és az el?bb egy
kenyeret is kisüttem holnap reggel(i)re.
És most mégis egyre sötétebb.

__________________________________________________
Do You Yahoo!?
Tired of spam? Yahoo! Mail has the best spam protection around

http://mail.yahoo.com