2006. augusztus 29.

Félelmetes

hangulati ingadozások között élek, ha Péterre hallgatnék, abba kéne hagynom a blogolást egy időre, hogy ne panaszkodjak. De nem minden panasz-ok, csak hol fent, hol nagyon lent.
Tegnap délután kb. háromszáz méteren lenyomtam egy tábla csokoládét. Majd hazamentem, és befeküdtem a kádba. A kettőből már az egyik is rossz jel...
Viszont az enneagram lenyűgözött, még ha kapásból valami nagyon gázost is támasztott alá: egy olyan felismerést, amely éppen pár órával korábban kezdett körvonalazódni bennem.
Mindenesetre izgalmas lesz ez az év. Mentek már tönkre barátságok irigységen... És nem vagyok mindig biztos benne, hogy van erőm harcolni — magammal.

2006. augusztus 28.

Ez már marad így...?

A kérdés blogszférán túlra vezet–ne, ha hagynám.
Viszont itt vannak Muntsáék (a katalánok) képei a Durmitorból. Jajj, de mennék vissza!
Bár itt se rossz, kicsit dolgozgattam a cégért, és most legszívesebben aludnék újra, mert az éjjel valahogy nem pihentetett nagyon. Fölébredtem az esőre, meg fáztam is reggel fele — persze aki a teraszon alszik, az ne lepődjön meg ilyesmin. :-)
De napokon belül költözködünk, és még egy dobozt se szedtem össze...

Igen

Tegnap Melitta elfogadta a meghívásom szobatesónak. És ez végképp helyretette az életről vallott elképzeléseim.
A másik, hogy a hétvége sose vót még ilyen jó. A három este hatalmas lehetőség volt csapatot, közösséget építeni --- de most mennem kell leporellót hajtogatni.

2006. augusztus 27.

Timi szandálját hoztam le magammal, és ez sokba fog nekem kerülni... :-(
Valamint lekéstem az utolsó vonat', úgyhogy ma éjjel végül Szegeden alszom (éljen a 11-es expressz busz -- persze csak szept. 3-ig van), de holnap kezdésre így is kinn leszek.

2006. augusztus 26.

Villámlátogatás itthon

Asszem ott maradt abba, hogy megyünk dolgozni a hétvége előkészítésén.
Késő lett, mire lefeküdtünk szerdán, és közben még (éjfél táján) volt még egy körünk, mikor kitaláltunk, hogy csütörtökön reggel a megjelenni készülő 3 új közvezzel mégsem megyünk ki (ebédünk se lett volna Zöldfáson), hanem maradunk a klubban... Részben rossz érzés volt, hogy megint kavarunk, részben jó, hogy három perc alatt tudtunk módosítani a programon Nórival meg Danival.
A nap jól sikerült, aztán estére elővett az idegesség, hogy nem tudom kezelni a megváltozott helyzet'... és ez tartott is tegnap ebédig. Megszakításokkal, mert olyan perc is volt, mikor azt éreztem, hogy nagyon tudnám én ezt csinálni — meg olyan is, hogy mindegy, hová, csak el innen.
Aztán sétáltunk egyet Paffyval, és közben lassan helyreálltak a dolgok. Kicsit patetikusan vagy túlkomolyan hangzik, de az fogalmazódott meg bennem, hogy új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Megint mérhetetlenül hálás vagyok, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek a szemébe tudom mondani, ha bajom van. Akár velük is.
A délutáni szünetben leveles-a-májust meg kerek-a-káposztát játszottunk Cili ötletére. Nagyon jólesett. Holnap jön a révészlegény... ;-)
És hatékonyak voltunk, talán kicsit túlságosan is. Két évre elegendő programot írtunk össze... Majd húzunk a naptár összeállításakor, azt hiszem.
És jót énekeltünk-társasoztunk-beszélgettünk este. Kellett már a lelkemnek.
A testemnek talán kevésbé, mert 2-ig nyomtuk, és ma hajnalban (jó, n7-kor) indultam fölfele, Paffy szerencsére be tudott vinni a vonathoz. Nórival találkoztam a Szerájban, és beszélgettünk, mintha nem egy éve találkoztunk volna utoljára, hanem a szokásos pár hónapja.
Itthon lucázás meg Gáborék, sebesen, mert 3-tól már Zsuzsi és Peti esküvője. Minden sallang nélkül, fesztelenül, csupa ismerős között. Kár, hogy a cserkész-körökből újabban így kiestem.
Ezt hagytam ki Szegeden — valami azt súgja, a jobbik részért... :-)

2006. augusztus 23.

Berci gyógyít

No para, megoldódik majd ez is (ez önreflexió volt).
Kinn voltam Újszentivánon, és BÁgi ugyan nem tudott sok okosat mondani (mit is mondhatott volna), de nagyon együttérzően tükrözött, és sütött finom muffint, és közben berciztem is picit, és az is jólesett. ((Ha most — életemben először — rám tör a „gyereket akaroook!” c. hiszti, akkor mexívom. De csak nem. :-) )) Meg nem is volt egyoldalú az egész, szóval én is hallgattam BÁgát, és ez minőségi különbség esetleges egyéb lélekkiöntögetésekhez képest.
És dél körül találkoztam Papp p-vel, akit vagy fél éve nem láttam, és kicsit elbeszélgettünk. Beesett Laci is, teljesen jókor, mert mindenfélét meg tudott mondani Moholról meg Adáról, ami kellett P-nek.
Aztán erről eszembe jut egy kicsit kiábrándító tegnapi találkozás valakivel, akivel kb. harmadszor játszom meg (OK, 7 év alatt), hogy iszonyatosan várom, aztán megjön, és... hát, mindenesetre valahogy másképp üdvözöl, mint ahogy elképzeltem. De mivel már okosodtam kicsit (OK, 7 év alatt), már könnyebben túlléptem rajta, mert már tudom, hogy az emberekben sok van azon túl is, amennyi látszik. (Ugye, milyen okos vagyok? Ez hosszú tanulási folyamat eredménye ám!)
A lényeg az, hogy az illető ma megjelent a Lelkesen — engem meg lekötött más. Szóval 1:1. :-(
De most összességében jó kedvem van, bár vár még egy s más (szokás szerint el nem kapkodott...) munka a hétvégéért. De megcsináljuk Nórival, és jó lesz.
Kiáltom: minden jó! Mindenhogyan jó!

Csak szóljon, aki szembetalálkozik egy nekem való (fél)állással. :-)

2006. augusztus 22.

Csak egy kicsit romlott a helyzet

Nem tudom, hogy van ez: tény, hogy három hetet külföldön töltöttem, de azért úgy örültem volna, ha egy olyan apróságról, mint hogy a hétvégét nem pénteken, hanem csütörtökön kezdjük, valaki értesít (mint afféle csekélyértelmű szervezőt). Végülis nem fontos, mert az új közvezekkel úgyis akkor ültünk volna össze, de... miért érzem, hogy kutyába se vesz senki?

Szeged, híres város

Hát visszajöttem... nem volt jó. Eddig nem írtam, de elég kemény napok köszöntöttek rám: alighogy egy álmom (a Balkán) teljesült, szembetalálkoztam azzal, hogy egy másik, kicsit "komolyabb" mindörökre veszendőbe ment. Ez lett volna az álom-állás.
Próbáltam túltenni magam erősen, talán valamennyire sikerült is, amikor tegnap este Juli ellelkendezte, hogy ő viszont kapott egy majdnem-fél állást -- a változatosság kedvéért egy olyan helyről, ahol alkalmasint én is szóba kerülhettem (volna).
Egy szó mint száz, egy héten belül két számomra viszonyítási pontként tisztelt ember talált könnyűnek.
Ráadásul két olyannal szemben, akit szeretek, és akivel ezért ebben a helyzetben még kevésbé tudok mit kezdeni.
Elemi erővel érzem a fölöslegességem és a semmirevalóságom.

2006. augusztus 21.

4000 km

Összeadtam az elmúlt három hét útjait: valamivel több, mint 4000 km jött ki...
Irány Szeged. És félek.

Verseket olvastam

Bementem ma a Margit hídig a fotókért, és a héven a 111 vers Kolozsvárról-t olvasgattam. Olykor félhangosan. :-) És jók nagyon. Többször kéne ilyen félórákat adnom magamnak.
Ja, tegnapelőtt este befejeztem a Macska a zongorában-t, és mindvégig remekül szórakoztam rajta. Kíváncsi vagyok, Luca is Pöttyös könyveken fog-e fölnőni. :-)
És közben ott volt még a Kerék alatt Hessétől, ami korántsem szívderítő, de arra, hogy néha kikapcsoljon a balkáni road-movie-nkból, tökéletes volt. És Hesse nagyon tud írni, mielőbb kézbe kéne vennem valamit még tőle.
Különben persze még valamelyik román vonaton rájöttem, hogy a Híd a Drinán-t kellett volna elvinnem... :-( De majd ha egyszer Szerbiát veszem célba. :-)

Béláék el, Timiék holnap jönnek, azaz Gábor csak a hétvégére. Én meg fordulhatok egyet Zöldfásról szombaton, éljen. Szívesen maradnék Zsuzsiék lakodalmán is, de tudom-érzem, hogy ha most nem vagyok ott nagyon, amennyire csak tudok, a Lelkesen, akkor az egész év kicsúszhat. Azt pedig nagyon nem szeretném.

2006. augusztus 19.

Béta

Valahogy félig-meddig véletlenül átrakattam a blogot a BloggerBétára, a változások egyelőre inkább jók, mint rosszak, de nyugtával dicsérd. (Ez volt az egyik jelmondatunk Miklóssal. A másik az, hogy elég a napnak/percnek a maga baja. Asszem, ezzel a két alapelvvel mindent ki lehet állni a Balkánon. :-))

Itthon nagy családi hepening, itt vannak a fél(?)évente látott nagybátyámék, és a szüleim is csak tegnap este estek haza Erdélyből. Ma a Mesterségek Ünnepén voltunk benn a várban, gyönyörűséges dolgok voltak, ott is hagytam egy fél vagyont (mentségemre: javarészt ajándékokra). Végre jólesett a böngészés (vö.).

Temesvárról meg kaptam tegnap egy szépséges nyakláncot. Olyan fajta, amit tudni kell hordani, és nem tudom, nekem hogy fog menni, de erőst kíváncsi vagyok rá. Itt a cég, természetesen az enyémet nem találtam meg képben.

És éljen a kicsi Kincső! (A szülei voltak évfolyam- és bringástársaim gimiben.)

2006. augusztus 18.

Back home

A lehető legkonvencionálisabb hazautat választottuk: tegnap este fél 9-kor fölültünk a Szarajevó–Budapest vonatra. Mostanra annyira lepusztultunk (elsősorban, de nem csak szellemileg), hogy ez volt a legjobb választás. Egyszerű, relatíve kényelmes (Boszniában még tele volt, de aztán Pécsig 4-4 ülésen nyúlhattunk el), és szintén relatíve nem is drága (Pécsig 66 KM = 33 €), legalábbis ha levonjuk azt a kb. 12 €-t, ami elment volna szállásra.

Hanem azért Szarajevó megérdemel még pár szót.
Először a hostelről. Ebbe mentünk, mert ide vitt a taxis, és ezt nem ajánljuk. Részben borzasztó felkapott (folyamatosan nyüzsgött benne két-három újabb jelentkező), de ez még nem lenne baj, viszont nem volt dormitory-juk, csak private accomodation — 10 helyett rögvest 12,5 €-ért. De még ez is hagyján, mert a buszon Miklós megismerkedett egy francia–olasz párral, ők jöttek a másik szobába.
Azám, de mikor fölértünk a hegyre (a kocsi épp lerobbant, szóval „ten minutes walk” — éppen csak fölfelé egy saccra 10-12 fokos emelkedőn a négy órai negyven fokban — jó, ebben volt most némi túlzás), derült ki, hogy az nem ám a másik szoba, hanem egy másik, merthogy volt egy harmadik is, méghozzá lefoglalva 3 embernek.
Na, aztán csak nem balhéztunk rajta, de a miénk lett az átjárós szoba, és csak a latinok kedvességének tudható be, hogy nem nagyon mászkáltak át, csak ha nagyon szükséges volt.
Az éjjel beesett a három további figura is, jó hangosan. Reggel olyan viking-formának tetszett az egyik srác, de csak a köszönésig jutottunk velük. (Ellenben a vécé fedelét sikerült eltörniük.)

Kicsekkolásnál Miklós megkísérelte megszerezni az útleveleink fénymásolatát azzal a szöveggel, hogy sehol Európában nem látott még ilyen eljárást hostelben.
Na, mi lett a válasz?
— You are not in Europe. You are in Bosnia.

Ennyit erről. Viszont a közvetlen szomszédságában van egy másik iroda, az barátságosabbnak tűnt. Csak arra nem tudtunk rájönni, milyen logika alapján nem fogadnak egyedül/többesben érkező férfiakat, csak nőket és párokat.

Szarajvó sajnos tegnap is Dienstleistungswüsste maradt (kb. „szolgáltatási pusztaság”), az egy Morica han-beli pincéren kívül nagyjából mind olyan mufurc volt, mintha legalábbis hatalmas szívességet tenne nekünk azzal, hogy olykor odanéz. Biztos nem szokás a borravaló.

A Bas-Csarsija (itt; mindenféle egyéb is) viszont nagyon bájos, zegzugos utcácskák végestelen végig boltocskákkal. A legnagyobb (?) mecsetben pedig olyan pompázatos vezetést kaptam (egyes egymagam!), hogy ha eddig bármi rosszat gondoltam volna a muszlimokról általában, azt most elfújták volna.
Képeslapok terén ez sem egy nagyhatalom, mi tagadás. De annyira azért nem rossz a helyzet, mint Luxemburgban.
Egy filmfesztes plakátot akartam hozni, de a turinformban nem volt fölösleges, leszedni meg nem volt kedvem. Pedig nagyon tetszik.


És akkor még a pályaudvarról a legfontosabbakat. Míg kerestük, találgattunk, monarchiás lesz-e — hát nem, ez már a Sarajevo Nova. Kint van a világ végén, az egyes villamosra érdemes fölpattanni, vagy végig a Tito (!) utcán, el a hegesztett szoborcsuda mellett, és még tovább kifele, a Holiday Inn után kell kb. fél 2 irányába folytatni, és onnan már látszik.
Kb. mint a szolnoki (bár annak azért nem ér a nyomába).
És ebben a hatalmas épületben nincs indulás–érkezés-tábla. De minek is lenne. Naponta 12 induló és ugyanennyi érkező vonat forgalma zajlik. Ebből 3 nemzetközi, azaz Horvátországba és/vagy Budapestre tartó. A szerbeket annyira utálják (gondoltuk), hogy Belgrádba se vonat, se busz nincs közvetlen.
Elég elképesztő.
Ami viszont nagyon vicces: a peronhoz vezető lépcsőre ki van téve egy tábla, hogy Sarajevo–Budapest. Lehet, hogy azon a peron' semmi más nem közlekedik?

A vonaton egy (boszniai) horvát lánnyal beszélgettünk, aki Zágrábban tanul gyógyszerészetet. Talán meg tudok beszélni majd egy találkozót vele a taizéi találkozón a télen. :-)

(Most viszont már nagyon unom a pötyögét, úgyhogy inkább nekilátok a felszerelés karbantartásának. A hálózsákot már kiszellőztettem, a szennyest kiborogattam, de csak egy adagot mostam, a többivel megvárom Erdélyből érkező szüleim. Viszont süttem kenyeret, és profi lett.)

2006. augusztus 16.

Hihetetlen, de igaz: eljutottunk Szarajevoig

Azert hihetetlen, mert mintegy 10 orankba telt ez a max. 250 km. Hajmereszto ut volt osszesen vagy masfel ora varakozassal. Az elsot meg a hegyen nyomtuk le reggel, utana egy olyan pasas vett5 fol, hogy elkepzelni nem lehetett volna jobbat: a turisztikai miniszteriumnak dolgozik mindenfele orszagimazs-programokban. Most csak egy momentum a beszelgetesbol: azt mondta, Montenegro leginkabb azt nyerte a fuggetlensegen, hogy Szerbia bajai (pl. Koszovo) vegre nem rajta csattannak.
Utana a fouton alltunk ket rendor tarsasagaban, hadd ne mondjam, hogy nem allt meg senki.
Azaz csak a szarajevoi busz.
Viszont itt kell megjegyeznem, hogy ezen az uton rosszulletre hajlamosak csak daedalonnal probalkozzanak, mert a busz is igen rozoga volt, de amennyit kanyargott a kb. szekelyfoldi minosegu ut, azon terepjaron kivul barmi egyeb is halal lett volna.
Es mindezt du. 5-ig (11-tol).
Szoval delutanra pont olyan szetesett lettem, mint masfel hata minden nap...
Szarajevo szep, vagy inkabb talan hangulatos: hatalmas elet van, kulonosen a percek mulva kezdodo bosnyak–francia meccs miatt, elkepzelhetitek. A belvaros zsufolt es keleties, bar a varakozasiamhoz kepest keves a kendos no. Es persze sokfele latszik a haboru nyoma, az epuletek elegge hellyel-kozzel vannak restauralva.
Ettunk valami csevap-feleket, a kiszolgalas minosithetetlen volt (a pincernek ropteben kellett eldaralnunk a rendelest, el is maradt belole a salata; a pincerno pedig harmadszori keresunkre sem fordult felenk...) — bizzunk benne, hogy a nyelvismeret hianya tette.
A hostel kapcsan majd holnap. Es a vasutallomasrol is, feltetlenul.

2006. augusztus 15.

Razglednica a napos Tara-volgybol

(Kisert Radnoti, mar Bulgariaban eszembe jutott a vastag, vad agyuszo, aztan a Crna Gora-i tengerparton lattam meg a razglednica kiirasokat... Szoval kepeslap, bar felek, kep-telen lesz.)
Szoval egyetlen rossz szavam nem lehet: tegnap reggelre kitisztult az ido, es az el-elvonulo felhokon kivul ragyogo ido van.
Szuksegunk is volt ra. Tegnap elobb kisetaltunk a Fekete-tohoz (a kepes sokkal nagyobbnak latszik, mint amilyen, de small is beautiful, as we know), aztan fel a pasztor kunyhojahoz (ja, kozben 1 eurot elkertek beleponek a nemzeti parkba), majd tovabb a jegbarlanghoz. Azaz kb. 2200 m-ig, csak ugy, kulonosebb keszulet nelkul. Fel 11-es indulassal este nyolcra visszaertunk. A taj nagyjabol a Fogarasra emlekeztetett (nyilvan azert, mert 2000 m korul ott voltam eleddig eloszor es utoljara :-)), de valamivel maszhatobbnak tunt az egesz (OK, nem volt rajtunk nagy zsak se). Szoval csak ajanlani tudom mindenkinek. A legfiatalabb, akivel talalkoztunk, 10-12 eves lehetett. :-)
Este meg elmentunk valami nagyon prima etterembe (ott kezdodott, hogy angol etlap es kivaloan beszelo pincerek), es ki-ki vermerseklete szerint ott hagyott egy-ket ejszaka szallasnyi lovet... Asszem, miota uton vagyunk, nem jartunk ilyen etteremben, azaz talan a gruz volt Varnaban ilyen vagy meg ilyenebb. Bar az ara biztos nem. De igazabol minden relativ, a magam 7 euros fogyasztasa otthon vszl. ennel gyorsabban is lemenne. A helyet, jaj, nem tudom, hogy hivjak, de szemben van a night clubbal (!), a varos hegyek felol nezve tavolabbi vegen. Es J-vel kezdodik a neve.
Miutan 11-ig elvacsorazgattunk (ismet hatosban, mivel a magyarok reggel hatkor elmentek turazni, megmasztak a Bobotv Kuk-ot (25xx m), es kesobb ertek haza, mint mi, igy inkabb az agyat valasztottak), abban maradtunk, hogy ma de. 11-kor talalkozunk, hogy valahogy szeret ejtsuk a Tara kanyonjanak. Amirol azota kiderult, hogy korantsem a vilag 2. legnagyobbja, ahogy nem is a Grand Canyon a legnagyobb de a maga 1000 m-es melysegevel Europaban azert minden valoszinuseg szerint viszi a palmat.
Ma aztan del is lett, mire vegre keritettunk ket taxit, de csak folvittek hat-het km-en, onnan meg kb. meg egy, es mar ott is voltunk a kilatohelyen (ertsd egy eppen olyan sziklan, mint a tobbi, csak valami fenseges kilatassal korbe :-)). Itt van egy kep, de mi joval magasabbrol lattunk.
Ugyan alig-alig fert a fejembe, hogy alattam 3 egymasra pakolt Eiffel-torony ferne el a viztol szamitva...
Kigyonyorkodtuk-fenykepeztuk magunkat, aztan Adelek lefele (!) (van autout amugy, alig egy ora alatt lekanyargozik allitolag barmilyen gepjarmu), mi Miklossal a varosba vissza gyalog, a latinok meg megvartak a visszarendelt taxit, es azzal jottek le.
Itt Zabljakban aztan bucsut vettunk a katalanoktol, ha szerencsejuk van, ma mar Trebinjeben alszanak. Persze hivatalos buszmenetrend hijan, amely termeszetesen itt eppugy nem letezik, mint a kornyezo allamokban, semmi sem biztos.
(Megjegyzes: Miutan Miklos megkostolta a Jelen pivot, azt mondta, ha ez izlik, a tobbi meg nem, akkor amogott valami eros emocionalis toltet lehet... Ki erti ezt? :-))
Holnap megprobalunk a park egyik sokadrangu utjan kistoppolni a bosnyak hatarhoz — keep your fingers crossed. Aztan Szarajevo, es talan autoberles egy napra, hogy beleferjen meg Mosztar es Jajce. Mal sehen.

2006. augusztus 13.

Montenegro (ter)kepben


Zabljak

Ez itten a Balkan legmagasabban (jelesul 1456 m-en) fekvo telepulese, ahol az evi kozephomerseklet nem haladja meg a 8 fokot... Ma reggel ota esik, de igazabol keveset panaszkodhatok: reszben mert ez a 14. napunk, es a 2. esos, reszben mert pl. Budva hataraban ket perc alatt kaptunk stoppot, megpedig egeszen Niksicig, ami bo 100 km.
Mi azonban elotte meg meg akartuk nezni az Ostrog-monostort, aminek erdekessege, hogy sziklaba vajtak volt annak idejen, es igazan csudas kepet hozott rola az utikonyv.
Evegbol (eppen nem esett) kiszalltunk az elagazasnal a kocsibol (el ne felejtsem, a fickoval nem volt kozos nyelvunk, de azt azert frankon elmeselte, milyen baromi nagy gaz az iszlam terrorizmus a nyugati vilagra nezve... Amikor Srebrenicat kezdte emlegetni meg Karadzsityot, akkor kezdtem rosszul erezni magam), es kialltunk a maradek 8 km-re.
Perceken belul rakezdett az eso, es a kovetkezo 40 percben nem allt meg nekunk senki. Az elet viszont zajlott, emberek alltak ki esernyovel es csomaggal az ut tulso oldalara (minden stoppos gesztus nelkul), es ket auto is varakozott — ma se tudjuk, mire.
Ennyi ido alatt Miklos meg a cucca ronggya azott, engem vedtek a sarga cuccok (kabat + zsakra valo koponyeg), megis en untam el hamarabb (azt hiszem, a sotetet leginkabb). Igy hat idovel atmentunk a kanyar tuloldalara, es meg is allt az elso niksici busz.
Ott azonnal megkerdeztek, hogy Zabljakba tartunk-e, es megmondtak, hogy a kovetkezo busz 3-kor megy Niksicbol. Valamint, ami fontosabb, beszedbe elegyedtunk egy parossal „from Spain” (utobb kiderult, hogy katalanok), akik ugyanoda tartottak.
Niksicben megceloztuk az elso ettermet, ahol az elso asztalnal ulo parrol kiderult, hogy magyarok (!), es ok is a hegyekbe tartanak. Mi tagadas, kispalyasok vagyunk hozzajuk kepest: negy eve Albaniaban kalandoztak ket hetet, tavaly nyaron pedig Koszovoban toltottek part napot... Van meg hova fejlodni.
Az otven koruli pincer kivaloan beszelt angolul.
A buszt keresve pedig egy francia parossal ismerkedtunk meg, es aztan igy is kerestunk-kaptunk szallast nyolcasban 3 szomszedos hazban. Ez igen jo. Ja, meg az egyikben egy ujabb francia couple is megszallt, akik az elmult 4 napot a hegyekben toltottek, es meseltek is kicsit.
Jaj, de megint elore szaladtam, elobb a ketoras buszutrol: kifogyok a szepsegre valo jelzoimbol, de lelegzetelallito tajakon jottunk. Olyan volgyeket lattunk, hogy... hat, szohoz sem jutok. Csak hideg meg kod meg eso ne lett volna... Kb. 15 fok lehet idefenn.
Ja, es az utolso szakaszon, ami egy halamas fennsik, nepek szalltak le s fol szo szerint in the middle of nowhere. Furcsa dolgok tortennek errefele az utak menten.
A szallas popec, 6 euro/fo/ejszaka, 4,5-tol 8-ig ajanlgattak kulonbozo feltetelekkel. Reszunkrol az egy nagy kozos apartman is tokeletes lett volna, de hat a tobbiek nem holmi „just friends”, mint mi.
Es most megyek vacsorazni a bandaval.

2006. augusztus 12.

Cetinje

(Csinaltam linket ide meg lejjebb is a cimhez.)
Ez a varoska a regi fovaros, kiralyi, puspoki meg miegymas szekhely — es ma mindennek sajnos arnyeka is alig. Kicsit szivfajdito.
Elkapott az eso, ugyhogy pizzaztunk egy jot egy kellemes foutcai helyen.
Megnezegettuk a fontosabb epuleteket kivulrol.
Vettunk kaparos sorsjegyet, de nem nyertunk vele.
Lefele stoppoltunk, pillanatok alatt folvett egy biztonsagi or.
Mas mar tenyleg nem jut eszembe a mai naprol.

Elkotortunk Kotorba

Ugy terveztuk, hogy stoppolunk (25-30 km max.), de az elso mondjuk hatot szegyenszemre legyalogolhattuk az ut menten, mivel vegig 1-1 savos, es egyszeruen nincs hol megallni rajta.
Aztan megittunk egy cappuccinot egy benzinkutnal, es utana fol is vettek baj nelkul. Vegul bementunk Tivatba, ott meg folpattantunk egy buszra, ami eloszor visszament oda, ahol masodszor kialltunk (gyakorlatilag a tivati repter kifutopalyajanak a folytatasaban), majd egy kanyar utan elvitt Kotorba.
Ugy fest, rovid tavra, ha nem megalloban szallsz fol, meg a buszon se kell fizetni.
Obol, ovaros (vilagorokseg, nana), templomok, sikatorok: filinges nagyon.
A buszpalyaudvar szinten, csak az egy kesobb letunt kor sokkal kevesbe kellemes filingjevel... Hullara lepusztult az egesz. Ami kulonosen vicces benne: egy napja itt lattunk eloszor cirill betuket. Ugy bizony, a menetrendben. (El ne felejtsem: a varnai vasutallomas! Popecul meg van csinalva, minden ki van irva angolul — kiveve a menetrend. Ott bizony bogaraszhatod a cirill betuket — vagy probalkozhatsz a rettenetesen misz informacios neninel. De mi az esetek egy reszeben inkabb a bahn.de-t valasztottuk helyette.)
Viszont Brasso ota eloszor beszeltunk magyarokkal, ket jo fej pecsi lanykaval (PTE EFK TO). Apropo, ugy tunik, hazank fiait csak a tenger tudja lazba hozni: Neszebarban hallottunk ezelott utoljara magyar szot. (Jo, egy-ket autot lattunk azota is. Persze nem vettek fol.)
Es ma estere itt Budvaban is lettek jocskan.

Budva, tenger, hegyek, meg amit akartok

(Valahogy nem megy ez nekem. Az elobb fel ora munkam szallt el, mivel lejart az idom, de erre a rendszer egy tetves hanggal nem figyelmeztetett... Ettol most ismet frusztralt vagyok, es tavirati stilusban fogok irni. Kulonben innen.)

Szoval ott tartottam, hogy Montenegro gyonyoru.
Budvaban van tobb kemping, sose higgy a borgo"zo:s rendornek (meg elkuldene 6 km-rel arrebb). A mienk 4 EUR/fo/ej (Kamp Anton).
A tenger huvos, es sokkal sosabb a keleti szembeszomszedjanal. Olyan lisztharmatszeru ize maradt utana a boromon.
Ejszakai elet van jocskan. Nappali is, de az nem olyan latvanyos. :-)
Netezo nem sok, azzal is vigyazni kell (l. fent).
Az ovaros kellemes, bar most semmi olyat nem tudnek mondani, ami megkulonboztetne a tobbi effele varoskatol. :-) Mindegyik az olaszokat juttatja eszembe. Azokat pedig szeretem nagyon. :-)

A mai kalandjainkat egy kovetkezo postban.

2006. augusztus 11.

Tulelni Koszovot

Elmeselem sitty-sutty, aztan majd ki-ki megitelheti, mennyire vagyunk hosok. :-)
Szoval ugy kezdodott, hogy Ohrid–Szkopje, eso, tehat busszal. Jegyet a sofornel kaptunk ido hijan, egysegaras volt, vmi papirt is adott rola, de a helyiek szerint igy is a sajat zsebere ment.
Ez 3 ora.
Szkopjeban meg mindig eso. Nem tesz jot az amugy is nagyon semmilyen varosnak. :-(
Meg a buszpalyaudvaron utanakerdezunk a podgoricai jaratoknak, este tobb is megy, napkozben semmi. Hat jo, akkor nem alszunk meg, hanem lepunk meg az este.
A Nerezi kolostor meg belefer, taxival, persze, hosszu harcok aran (mert horribilis osszegeket kertek volna — menet kozben ugyan kiderult, h nem veletlenul, leven vmi 12 km-re...). A ficko fiatal es „piknikus”, egy Tito-kepet tart a muszerfalon, kezbe is adja: „The best man in the world!” A lapocska idei zsebnaptar...
A templom szepseges, a 80 dinaros beugrot elblicceljuk, odabenn meg vmi szertartas megy, talan keresztelo.
A taxist szerencsere ra tudjuk venni, h megvarjon, mert forgalomnak se hire, se hamva... Az utolso dinarjainkat adjuk neki odalenn.
A belvarosban meg lenne egy randevunk Rodnaval, aki vegul megsem jon. Az sms-eig egy shopping mall-ban boklaszunk, es a sors (:-)) meg keszpenzhez is segit: a Lush-ban veletlenul ketszer huzzak le a lovet a kartyamrol, uh cashback.
Irany a buszpalyaudvar, elerjuk meg a fel 8-ast. Ebbol nagy rohanas lesz, mert persze nem onnan indul, hanem a Holiday Inn-tol, de sebaj, csak-csak megvan. 25 euro Podgoricaig a jegy (fejenkent, nyilvan).
A busz meglehetosen avitt darab, de megnyugtat, hogy nok es gyerekek is vannak rajta.
A hatar 25 km. Csak a ket brit hatizsakos meg a mi utlevelunk erdekes annyira, hogy el is vigye a koszovoi egyenruhat viselo hataror. Gyorsan hozza: UNMIK belyegzo kerult bele.
Innentol kokemenyen figyelek, hogy valami rendkivulit fedezzek fol a videken, de semmi. Forgfalom van jocskan, a hazak meg a telepulesek kivilagitva — semmi izgalmas.
Az elso megallo Podgorica elott van, a vece kriminalis, de hat ez nem egyeni sajatsag.
A varost sajnos elkeruljuk.
A kovetkezokben meg 2x alltunk meg, eloszor kopszovoi egyenruhas rendor, 2.x nem tudom, ki, de o mar csak a magyar utlevelet vitte el.
Aztan visszahozta pecset nelkul. :-(
Montenegro gyonyoru, de most lejar az idom az open-air netezoben, uh megyek.

2006. augusztus 9.

Elerni Ohridot

avagy Kanaanbol jelentjuk... :-)
Mert Ohridra egy bo hete ujra meg ujra ugy gondoltunk, mint A Hely, Ahol Majd (Meg)pihenunk, Mindent Kimosunk, Es Ingyen Lakunk. ((Ize, azok kedveert, akik — hozzam hasonloan... — eleddig nem hallottak volna Ohridrol: Del-Macedonia, az Ohridi-to partjan. Kb. Napoly magassagaban, mellekesen.))

Es most itt vagyunk. Igerem, visszaterek meg Bulgariara is, de most ez az uralkodo elmeny. Majd probalok tematikusan irogatni kisebb blokkokban, hogy az is megtalalja, amit keres, aki praktikus ismeretekre vagyik a regiorol ((Miklos folvetette, hogy linkeljuk be ezt a reszt az utazas.com Balkan-topikjaba)).

Szoval Ohrid... Ohrid egyszeruen meseszep. Az ovarosa vilagorokseg, allitolag valami 250 temploma van (ebbol kb. hattal talalkoztam eddig, hmm — igaz, Miklos mara folfedezte, hogy vszl. a hegy tuloldalan van a tobbseguk), szebbnel szebb kisebb-nagyobb ortodoxok.
Az uj reszben, nehany egigero szalloda kozott all az egyetlen katolikus: na, annak a szallasan lakunk. :)
Es akkor van meg egy hatalmas tava, aminek a szemkozti partja mar Albania. Korbe pedig olyan hegyek, hogy csuda. Plusz a felhok tegnap este: feherbol rozsaszinbe, lilaba, aztan kekbe mentek at.
Mindehhez pedig, igenbiza: nem turistaparadicsom. Azaz hat vannak nyaralok, jocskan, de tulnyomoreszt delszlavok, sot, gyanitom, macedonok. Eleg vadkeletnek van tekintve a kornyek, es eleg messze van a kovetkezo repter ahhoz, hogy a mindenutt jelen levo nyugatiakat tavol tartsa — es feltehetoleg addig ilyen a varos.
A zoldsegesnel azert szeretnenek at-atvagni, de ettol meg „Macedonia is not less safe than (then?) any other European country” (by fr. Sztyepan, akivel vegul csak nem talalkoztunk a ketnapos kesesunk miatt).

2006. augusztus 4.

Barnulok

Hihetetlen bar (legfokepp nekem), de igy van. Persze tegnap reggel ota nemigen voltam zart terben a netezesen kivul :).
Ez azt is jelenti, hogy a vadkemping jol sikerult, baromian senkit sem zavartunk a tengerparton -- minket a zene annal inkabb, de na, azt is mexokja az ember, ha muszaj neki. A cuccainkra pedig vigyazott a palyaudvari csomagmegorzo.
Ugyhogy 7 korul egy jo kis tengeri csobbanassal kezdtuk (az a par reggeli ora a nyugdijasoke, ugy fest :)), amit kicsit bearnyekolt, hogy a zuhanyrol keson jottem ra, hogy nem megy. De azota is van bor rajtam, tul lehet elni a nem-zuhanyzast.
Utana palyadvar, furdoruha-elpakolas, cucc vissza (osszesen harmadszor, mar elegge utal minket a neni), es irany Neszebar. Stoppal, vonat nincs arrafele. De jol ment, odafele 2, vissza 3 korrel megusztuk (kb. 100 km), minimalis varakozassal.
Az ovarosba taxival mentunk be -- es elovigyazatlanul (semmi sarga kocsi vagy taxi-tabla), uh a foszer kepes lett volna 20 levaval (10 euro!) megvagni. Vegul Miklosban volt eleg lelekjelenlet, hogy 7-tel kiszalljunk; de a ficko egy darabig meg jott mellettunk, es rendorrel fenyegetozott. Mignem mi egy oldalso lepcson balra (f)el.
Nem tudom, ha mas elmennyel kezdjuk, mast mondok-e rola, de valoszinuleg nem. A varoska szepseges lenne, de olyan bazar-pofaja lett mostanra, hogy lepni alig lehet benne. "Rosszabb, mint Szentendre" -- summazta Miklos, es epp en is erre gondoltam.
Allitolag a vilagorokseg statust is meg akartak vonni tole egyszer emiatt. ((Most jol lelottem a poent, ezt irtam Gaborek kepeslapjara.))
Egy szo mint szaz, egy kebabozas utan eleg gyorsan menekulore fogtuk.
A parti oldalon (most Napos Partnak hivjak -- ja igen, Neszebar felsziget, csak egy utnyi foldsav visz be) valami felelmetes szallodaerdo magasodik. Rossz elkepzelni, hogy tiszta uresen all egesz telen... es hogy ugyanezert helyiek nyaron akarjak megszereni az egesz evre valot. De az is igaz, hogy "objektive", azaz a mi zsebunknek meg igy sem draga, es hogy masutt mindezidaig nem talalkoztunk olyan mentalitassal, mint ez a taxis ma.
Visszafele jol leesett a vernyomasom, nagyjabol beajultam az elso autoban -- nem szo szerint, de ugy elaludtam, mint akit fejbe utottek. Egy fel liter kola teritett magamhoz -- NB, a tej itt ismeretlen fogalom, nem csak kavehoz, hanem altalaban is, csak feldolgozott formajaban letezik; igy a kaveval inkabb nem kiserletezem. Kulonosen miota ma reggel Miklosnak is majd' kiugrott tole a szeme, pedig sajat megitelese szerint nagy kaves, es jol birja az effele megprobaltatasokat.
A kola utani fogmosas vegkepp helyre tett, ugyhogy mar a szenszallito tranzit csomagtere sem zokkentett ki a jokedvembol.
Holnap reggel irany Veliko Ternovo, a regi fovaros, alighanem vonattal. Plovdivot valoszinuleg ki kell hagynunk, hogy estere Szofiaban legyunk, mert vasarnap este mar Ohridban (Macedonia) var minker fr. Sztepan SJ. Meg az is lehet, hogy Szofiat is inkabb Macedoniabol visszafele nezzuk meg alaposabban, vasarnap meg beerjuk a rilai kolostorral -- de mivel a napirend orarol orara valtozik, ezekrol inkabb majd utolag. :)

2006. augusztus 3.

Elszallt

Ugy fel oraja gepeltem mar az eddig kalandjainkat... amikor vhogy becsuktam az ablakot... es utana meg a vagolapra felretett ketharmadat is felulirtam vmi egyebbel... es most rettenetesen frusztralt vagyok.

Igy hat most csak az utiranyt irom ujra, esetleg a jarmuveket. Sorry.

Hetfo: Pomaz > Buda > Ferihegy > Recea > Mvh. > Brasso. (Auto > repulo > auto > stop.)
Alvas Miklos ismeroseinel.
Kedd: Brasso. Gyalog, libegovel. :-)
Alvas ugyanott.
Szerda: Brasso > Bukarest > Konstanca > Mangalia-Mangalica > hatar Vama Veche utan > Sabla > Balcsik. (Taxi > vonat > taxi > stoppolt kisbusz > menetrendszerinti kisbusz (maxitaxi).)
Alvas egy lepusztult hotelben a varos folott.
Csutortok: Balcsik > Varna. Elobb az albenai busz allt meg nekunk, aztan egy szemelyauto hozott (neki fizetni se kellett).

Es most Varna. Ami nagyon jo hely, egy lapon nem lehet emlegetni a vonatbol latott roman oldali tengerparti varosokkal.
Meg a nepet sem. Nyugodtabbak, csendesebbek, es sokkal jobban oltozottek. De mar a sablaiak is azok voltak, nem csak itt a nagyvarosban.
Es egy csomo skandinav turista van, meg sved es norveg konzulatus.
Sokat meg nem csinaltunk: bolyongtunk egy sort turinformot keresve, aztan kiderult, hogy a vasutallomason van. Kiirtak nekunk ket hostelt, a zsakjainkat bevagtuk a csomagmegorzobe, megebedeltunk (bosegesen, ezuttal donerbol meg palacsintabol), megneztuk az egyik hostelt, de sokallottuk a 10 eurot; es most itt ulunk egy irdatlan nagy netezo hodalyban, ahol csak a vece volt katasztrofalis. De "in Bradoman we trust", ahogy nemreg egy ismeretlen bloggernel olvastam. :-)
A linkeles eleg remenytelen, nincs talca a kepernyon, az Alt-Tab-ot meg meg nem tanultam ki elegge.
Holnap alighanem jovok ujra.