2006. június 29.

Pigs might fly

Rövidesen indulok rutinvizsgázni. Az esélytelenek nyugalmával.
Szarvas jó, Tamás pont olyan, mint volt tavaly, hogy mi minden zajlott le benne azóta, azt nem látjuk. A csapat is jó, bár van még mit dolgoznom magamban a helyzetem megváltozásán. BÁgi kiesése a télen egyszer már felborította az addigi rendet, de ahhoz ismerős emberek között nem volt nehéz alkalmazkodnom. Most viszont egy halom alig-ismert ember jelent meg, akik szemében én is egy vagyok a régiek közül... Miközben sok szempontból poros nyomukba sem érek.
Vizsga után mindenesetre stop vissza, föllelkesedtem a kedd délutáni sikeren (tíz perc alatt fölvett Szeged határában egy klímás ügyvéd, aki Szarvasra tartott). Meg persze pénzem sincs buszjegyre.

2006. június 27.

Eltűnök

Tegnap számolgattam a vonaton: a jövő vasárnapig mintegy 1500 km-t készülök megtenni, ami nem kevés így országon belül, különösen hogy még a Duna jobb partjára is csak egy többszakaszos százas erejéig fogok átlépni terv szerint.
Eddig tehát Pomáz–Szeged–Szarvas, aztán holnap Szeged, csütörtökön Szarvas, szombaton Szeged, szerdán Pomáz, csütörtökön Debrecen, pénteken Hajdúszoboszló és vasárnap Pomáz, majd Tahi.
Majd írok néha, bár sok izgalmas nem várható.

2006. június 26.

Nagy csapást mértem az imperialistákra

Délelőtt egy szűk óra leforgása alatt igényeltem magamnak új útlevelet és regisztráltattam magam az Ügyfélkapuhoz (érdemes megnézni a hozzávaló e-tananyagot, nagyon vidám animációkat gyártottak a usereknek). És ebben benne volt a postára való le- és az onnan fölsétálás is. Szóval meg vagyok elégedve a pomázi okmányiroda mai teljesítményével. De a legjobb mégis az volt, amit arra mondott a néni, hogy (mivel az útlevél oda fog érkezni,) átvehetik-e a szüleim is.
— Ha ír nekik meghatalmazást, természetesen. (ránéz az adataimra) Ja, a Babos? Hát, neki talán odaadom anélkül is.

Azóta meg süttünk kétfélét (bögrés-mákost meg olasz almást) Szarvasra a mamámmal. Aminek kettős célja volt a sütemény meg az, hogy végre elszöszmötöljünk pár órát egy légtérben.

2006. június 25.

Ami kimaradt

Petrit olvastam ma délután, aki(nek költészete) pedig ezidáig fehér foltnak számított (a Napsütötte sáv kivételével, hála Attilának, aki még zsenge ifjúságomban megismertetett vele — de hogy miért szedhették le a DIA-ról, irgumburgum?!).
És tetszik. Ennek örömére ide is vagdosok egy-kettőt a ugyanonnan.

Kezdésnek egy részlet a Reggelizőtálcából:

Óvakodjunk
szorítkozni túl kopár
metaforákra:
a bölcsesség öbléből
banalitás kong.


Aztán egy kis aktualitás az Elkezdek félni-ből:

Minap
óvatlanul kinyitottam a tévét.
Azóta is kamillás
vattával borogatom az agyam.
Azt hittem a Kékfény megy:
Két államfő fogadta egymást. Két államfejetlen.


A hagyma szól
(a homeless-szekrényre fogom kitenni, azt hiszem)

Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit
sem zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.

Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.


Krízis

Háromhete alkonyodik,
nem tud lemenni a Nap,
Isten torkán keresztben,
mint egy csirkecsont,
megakadt.

Próbálja lenyelni,
próbálja felköhögni.
Eredmény semmi.
Hívták konzíliumba
a leghíresebb orvosokat.
Testületileg
hümmögtek, harákoltak sokat.
Tragikus redőkbe
vonták homlokukat,
diszkréten átvették a
degesz borítékokat.


És ni. Bolyongás közben találtam egy újabb versgyűjteményt. Nem valami bőséges, de na.

Keresztvetők

Ez maradt el a múltkorjában, a Szilágyi-vers. (Forrás: Leltár az évszakokról, Kriterion–MKK, 1999.)


Nénikék, zsenge-friss szüzek,
koros férfiak, kisfiúk
emelgetik kezüket,
érintik mellük, homlokuk;

sokszor látom, villamoson,
buszban vagy az apostolok
lován közlekedve, szirom-
vagy kóró-kezek, táncotok,

Dávid táncának kései
és elsatnyult változatát;
s közben a szemetek kései
meghasogatnak, túlvilág

kék paplana, angyali ég:
hátha mutatnál valamit:
üdvözültek szép életét
vagy csak belőle valamit,

mi odaát vár... — Nénikék,
koros férfiak, friss szüzek,
iskolás gyerekek, miért
táncoltatjátok kezetek?

Nyugdíj kéne? több fizetés?
szerelem, vigasz? jobb jegyek?
szelíd szavak? bő étkezés?
— urambocsá — jó verseket

kívántok? — — Megürül az ég,
a földre szállnak kincsei,
és, nézzétek csak, angyalék
szárnyukat, ím, levetkezik:

ez a jámbor őrangyal itt
óvónő — égi hivatal! —
s ez a harsonás valaki
egy szimfonikus zenekar

tagja — s így tovább, így tovább —
földközelbe kerül a menny,
és földre száll a túlvilág
és föld alá a félelem,

és önműködő gépsorok
gyártják már az üdvözülést —
— nénikék, koros férfiak,
ebben hinni, az sem kevés,

sőt, azt hiszem, több... Kezetek
még járja táncát lankadón,
de Istennél is istenebb
az evilági hatalom,

amely lehetővé teszi,
hogy találkozhasunk mi még
a nem is olyan távoli
paradicsomban, férfiak,
friss szüzek, virág-szavúak,
kisfiúk, hajlott nénikék.

(1961)

Ez lett belőle

Honnét máshonnét is tudakozódnék az antibush-tüntetésről, mint Kolozsvárról...

Különben itthon, mint vert sereg, leégett háttal és sebes sarokkal — a végén még a Múzeumok Éjszakáját is kihagytam tegnap. (Anyánk bezzeg alig tudta abbahagyni, a végén valami fél 2-re keveredett haza a tervezett 11 helyett. :-) )

Viszont a vert-séget előidéző tegnapi strandolás igen-igen pöpec volt. Akkorákat csúszdáztunk, mint én talán még soha, mivel ez a finanszírozási rendszer (all-in-one belépő) eleddig szinte ismeretlen volt előttem.

Este Te Deum, aminek a végén egyszerűen kiöntött bennünket a feltörekvő csatornalé a sekrestyéből-kápolnából és a konyhából. Tiszta szerencse, hogy ott volt az a negyven (ünnepi díszbe öltözött) résztvevő, aki így lapátokkal, poharakkal, takarókkal, lavórokkal és kukákkal fölszerelkezve nyomban nekifogott a mentésnek.
Közben az előtérben összeverődött vagy húsz rasztás/rocker/... is a zuhé elől menekülvén, nosza, behívtuk őket is, főztük a teát nagyüzemben...
Majd mire nagyjából végeztünk a feladattal, és ők is elszivárogtak — valaki átszólt, hogy a kávéházban is áll, és hárman próbálják rendbe tenni... Úgyhogy a népeink átcsoportosultak, és alig 3/4 óra alatt kb. 3,5 m³ vizet „szivattyúztak ki” Erzsike vezényletével. A nagy ciki a klubhelyiség, mert ott parketta van...

Na, mindenestre lassan ők is visszatértek, és így lassan kezdetét vette a Lelkészség történetének feltehetőleg első (és biztosan nem utolsó) koktélpartija. Merthogy Andi és Cili (a vizsgaidőszak könyvtárazgatási közepett, mikor máskor) talált egy-két remek koktéloskönyvet, és arra gondoltak, ha megvesznek néhány univerzális alapanyagot, akkor elég sokféle koktélt ki tudnak keverni (még eszközök is kerültek innen-onnan), és a végén fejenként 600 forintból kihozták az egészet. A hangulatot természetesen Lecskés Kaci szolgáltatta, míg be nem aludt egy gitártalan percében :-) , de az sem volt baj, mert akkor legalább beszélgetni lehetett a nyugalomban.

Szombaton aztán kissé kómásak voltunk az új közivezetőkkel való foglalatoskodásban mindannyian, de hát ennyi belefért. :-)
Hazafelé egy kisebb szentimrés csapattal jöttem, és egyikük jóvoltából végre kezembe vettem egy Balkán-térképet is... A vonat fél órát késett, de még így is épp odaértem Kristóf és Fanni esküvőjére.
Utána meg a szokásos mivanveled-körök, néhány régebben és sok nem olyan régen látott ismerős. Jó volt minden, csak a hátam ne fájna.

Közben jött a hír is, hogy az egyesített ferences rendtartomány élére Gergely atya került. Nem lesz könnyű neki (ahogy nem lehetett könnyű a kapisztránusok vezetőjeként sem)... de azért örülök. :-)

2006. június 22.

Hellcome Bush

Kíváncsi vagyok — nem olyan időket élünk, mikor efféle tüntetésekre tömegeket lehetne megmozgatni.
Furcsa éjszaka volt, fél 4-kor összetalálkoztunk a fürdőben Melittával, és lementünk enni. Aztán ő is kiköltözött a teraszra, és jól elvoltunk, csak az borított rá árnyékot, hogy fölébresztettük Julit, aki ettől rém dühös lett — és ezt a fajta dühöt nálam jobban kevesen ismerik.
Előtte meg szép délután is volt tegnap, Talentum, alakul a marosvásárhelyi bevetés, bár tartok azért tőle. És utána mély lélegzet, némi félsz, komoly elhatározások, nagy szerencse (do I belive in it?), s mindebből egy kicsit esetlen, de annál — nem is tudom, milyenebb negyedóra. Mindenesetre valami pozitív jelzőt keresek hasztalan.
De most ideje építgetnem egy kicsit a kolozsvári könyvtárakon. :-)

2006. június 21.

Nem hiszem el

Kaptam egy állati fontos e-mailt (objektíve fontos, és kicsit az első lépés egy álmomhoz), elolvastam wapon, de a válaszolás (több embernek stb.) már billentyűzetet követelt, hát becsörtettem a könyvtárba — és erre az a tetves Yahoo egy könnyed „Temporary problem accessing your mailbox”-szal fogad. Halok meg.
Az egyéb s legfőképpen: -etemi kínjaimat itt most nem feszegetem.
Ahogy Márti mondaná: Morr.

2006. június 19.

Blogszünet

Mert legfőbb ideje, hogy

Az utolsó óra

Mint kiderült, ez volt az utolsó óránk Macéval. Kicsit bánatos vagyok. (Amúgy nem állunk rosszul, a múlt időt végigrágtuk, a feltételes meg a felszólító módot hiányolom már csak igazából. Illetve hát azokat is használgatja, csak talán jobb lenne valami rendszerben látnia. Vagy nem tudom.)

Vajon milyen eséllyel fogok ezen a héten 7 db kurzust lezár(at)ni...? Végülis mellette nincs sok dolgom. Két vezetés, egy talentumos szakmai megbeszélés; a Lelkesen egy LT, egy homeless (utána afterpartyval), egy (fél)évértékelő beszélgetés, egy piknik, egy Te Deum és egy patkolás a jövendő közösségvezetőknek — azaz ez már szombat, szóval itt csak az előkészületek. Alkalmasint még két-három lightos mise, de azokon csak ott kell lenni.
Végülis a múlt heti pályázati hajrában megint az lett a konklúzió, hogy bizonyos mennyiségű adrenalin szükséges feltétele nálam a munkának... A baj már csak az, hogy az egyetem nem jelent adrenalinforrást. :-(

Hmm, és közben Gabssy most adott a kezembe egy pályázati űrlapot a Szeged Város Közösségéért (!) Közalapítványhoz (szóljon, aki már hallott róluk!)... Beadási határidő június 19. Yess!

2006. június 18.

Ajándék

(Asszem, most jól kiblogolom magam a következő hétre is... :-))
Szóval megérkezett a diplomajándékom Kat(t)inka keresztanyámtól: jelesül egy parfőm (újabb reklám :-P) meg egy szépséges Szeged-album (Dusha Béla: Szegedi fények — nem találok hozzá egyetlen normális oldalt sem).
Úgyhogy most nagy az öröm. :-)

Közben meg mondják a hírekben, hogy a „palesztin kormányzat továbbra is bőröndökben szállítja haza a baráti muzulmán országoktól kapott készpénztámogatást. Ezt Mahmúd Zahár külügyminiszter erősítette meg, aki napokban 20 millió dollárral tért haza hét országot érintő pénzgyűjtő körútjáról. Az eljárást bírálta az Európai Unió és az Egyesült Államok is”... stb. Nem semmi... Olyan tízéves lehettem, mikor (a kb. húszesztendős) „Kis” Marival a szentendrei bankból kétmillió forintot hoztunk el a céghez borítékokban, bogárhátúval... Jó hecc volt, de azért ezt ilyenformán...

Vezettem

És kb. most először érzem, hogy tök reménytelen. Előre még hagyján, de hátra...
— A kormányzás nehezen megy — mondom itthon.
— A miniszterelnöknek is, csak ő ezt nem vallja be — felelte édesapám.

Dinamikusan fejlődő háztartás

Lett egy új telefonunk, egész kecses kis jószág, persze nem kompatibilis a nagyszobaival, de ez legyen a legnagyobb bajunk vele. Az előző (teljesen fapados) készülék bérleti díját kb. tíz évig fizettük előtte, mígnem a mamám megunta, és visszavitte.
Az este bele is merültem kicsit a prüntyögésbe (a használati utasítása nem lett meg), szinte mindent tud, amit egy mobiltelefon, vicces.
De ami a legeslegjobb: a most beújított díjcsomaggal du. 4-től reggel 9-ig ingyen hívunk minden ex-matávos fix számot. Hétvégén a fennmaradó időben is. Sőt, van hozzá egy hosszú-hosszú kód, amivel bármely hasonlóan t-comos számról úgy lehet telefonálni, hogy a díját a miénkre számlázzák. Mármost ugye ha ez ingyen van...
Szeged persze nincs benne, mért is lenne, de így is jó poén volt este mintegy 47 percet csacsogni Szisszel Keszthelyen. :-)
Ja, és mindemellé Papa bevezette az internetet az Őrségbe is. Már csak laptop legyen az embernél, ha odamegy süttetni a hasát a nappal. :-)

Forrassz eggyé békességben

A körmenetek kapcsán mindig elelmélkedem az életről. Ma is így tettem, jó meleg volt, finom virágillat meg minden, ami kell ilyenkor.
Ja, de van még egy tegnap megkezdett postom, azt is be kéne fejeznem. :-)

Vietnám–Kambodzsa–Kína

Mielőtt kétségbeesnétek és/vagy nagyon kezdenétek irigyelni, nem én készülök kutyát enni, hanem egy ritkán látott, ámde annál kedvesebb ismerősöm kalandozik arrafelé. A blogjuk a cím alatt, érdemes belenézni. :-)

2006. június 17.

Jószomszédság

A könyvespolcon (meg a szótár cikkei között) böngészve néha elmosolyodom, ki mindenki / mi minden tud egymás mellé kerülni. Tegnap éjjel még olvastam egy kis Rónayt (Júdás könyve), akit a polcon közvetlenül — Romhányi előz meg. :-)

Keresztvető

Tegnap, ahogy 11 felé hazafelé tartottam a főutcán, a Hősök terénél az előttem baktató srác nem látványosan, de jól felismerhetően keresztet vetett. Elfogott a vágy, hogy szóljak neki, „te, ez református templom” (nincs kit megsüvegelni benne), de aztán rájöttem, hogy 1) mint Reményik Sándortól is tudjuk, Isten minden templomban lakik, és 2) a románok is keresztet vetnek minden ortodox templom előtt, pedig ott sem őrzik az Urat.
Vagy legalábbis úgy nem, ahogy mi.
Ez aztán némi fennakadást okozott a gondolatmenetben, merthogy amennyire a nem római katolikus templomokban, annyira a főutcán is ott az Isten, így akár folyamatos keresztvetések közepett is járhatna az ember...
De kb. itt rájöttem, hogy megint jegyzőkönyvezem (= azon tűnődöm, hogy fogom mindezt leírni), meg haza is értem, úgyhogy már csak Szilágyi Domokos maradt — de mivel a MEK-es (amúgy összesnek titulált) változatbn nem találtam meg, az is csak később.

2006. június 16.

Le fogom késni a vonatot

A bajba ezzel a blogfüggéssel.
Délelőtt kitöltögettem Krisztával a szép új önkéntesközponthoz egy kérdőívet a HomelessTeam efféle ténykedéséről; majd vezetés, a hátramenet szerintem egyre kevésbé megy. :-(
És most irány haza, Miklós, KÖD-születésnap és Pomáz. A vonaton pedig BÁgát fogom végre-valahára fölhívni egy jó kis csacs :-) erejéig.

2006. június 15.

„1. sz. mentőöv: a Tesco-posta 9-ig nyitva van” (by HoA.)

Szóval Tesco-posta lett belőle, de akármint is, szűk 10 óra alatt bezúztunk ma Julival 3 pályázatot, és ez nem rossz eredmény akkor se, ha kisebb-nagyobb darabjaik már megvoltak.
Más nem sok izgi, talán még egy link: focivébé ASCII-ben...

Lírai kitérő a tegnap délután felé (a ma reggeli éleslátással, persze)

Tegnap kőkeményen megtapasztaltam valamit a szabad akaratom korlátaiból. És tudom, hogy ma is így csinálnám, nem tudok járni, s nem ülhetek veszteg. És ami a legborzasztóbb: hogy mikor pár hónapja Juli játszotta ugyanezt, _annyira_ okos tudtam lenni... Már értem. Szerencsére Juli is engem. Annyi önfegyelmem még éppen volt, hogy az utolsó percben elhagyjam a színhelyet, s ne várjak az utolsó utánira, de ezt egy óra bolyongás követte, meg néhány legalábbis vitathatóan etikus sms.
Lakmározik a szívemen, mint a tetemen a hangyák lakmároznak, s ordítanék, de aki meghalt, szörnyű néma...
Tiszta szerencse, hogy most egy ideig nem lesz módom hülyeségeket csinálni.

2006. június 13.

A damaszkuszi út

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy

Tandori, a napokban találtam. :-)

Napos

Tegnap este megcsináltam a mellékleteket mindhárom pályázathoz (na, ez igazán nem feladat, csak ki kellett töltögetni 4 egyforma űrlapot — kopi-pészt), valamint az étkeztetésest a költségvetésig. Utána bezuhantam az ágyba, és reggel természetesen alig tértem magamhoz a vezetésre. Na jó, ez túlzás, de azért bírtam volna még aludni.
Alakul a nyári Balkán-kör, egyre kíváncsibb vagyok.

2006. június 12.

Lakókonténer

Az előző órát (?) azzal töltöttem, hogy zuhanyzós lakókonténereket vadásztam. Végül három helyről kértem árajánlatot, kíváncsi vagyok, írnak-e vissza a következő napokban.
Emellett Gyöngyire rábíztam egy szakmai program megírását „társadalmi összetartozást erősítő”, szállón végzett csoportfoglalkozásra. Állati kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük. (Persze közben ott van a „szokásos” étkeztetési ügy is, azt le kéne nyomnom ideális esetben ma éjjel még.)
Köztes-Európa a következő hétre tolva.

Megszokásból blogolok csak éppen

Jeszenyin nyomán kb. így foglalható össze a következő post, előre is bocs' mindenkitől. :-)
Szóval egész fegyelmezetten indultam a hétnek, voltam a TO-n, hang nélkül elnyelték a (május 10-ig leadandó...) indexem (na jó, pár hete kértem csak vissza, szóval május 10. körül talán éppen tényleg náluk volt), nem kérték a nyelvvizsgáim, és adtak 3 db meghívót a diplomaosztómra. Ez azért furcsa, mert az eddigi értesüléseim szerint csak 2 vendéget lehet bevinni. Lehet, hogy nekem is kell meghívó...?
Aztán korrektúrázgattam (tegnap apróra beosztottam a tartalomjegyzék alapján, hogy egy hét alatt elkészüljek vele), majd aludtam egy jót a teraszon/loggián.
Végre meleg van, és én persze állig felöltözve, mert mire hazaérek, késő lesz, és várhatóan hűvös. Hogy a lelkes pincéjéről ne is beszéljek. Merthogy csütörtökön pályázatleadás.

2006. június 11.

Leszokni a körömrágásról

Nyilván az utóbbi idők pszichologizáló olvasmányainak meg a környezetetikának is a hatása, de mikor az előbb ismét tövig rágtam az egyik körmöm (az ujjaim bőréről ne is beszéljünk), az jutott eszembe (az esetleges orális fixációim mellett, természetesen :-) ), hogy ideje volna talán békét kötnöm végre a testemmel. Csak tudnám, mért vagyok akkora marha, hogy ehhez külső megerősítésre várok a(z amúgy adott) saját meggyőződésem mellé.

Bár minden vasárnap így kezdődne

Ad 1: Végre kialudtam magam. Nem is kellett sok hozzá, 9 előtt már talpon voltam (és tegnap is éjfél tájt feküdtem).
Aztán hallgattam kicsit a Bartókon a vasárnap reggeli orgonamuzsit is (azért csak kicsit, mert túl halkra állítottam ébreszteni, így csak mikor amúgy is fölébredtem, vettem észre, hogy megy), ami igazán pöpec indítás egy vasárnaphoz.
Mindeközben a tegnap Julival begyúrt kenyérkénk gyönyörűségesen megkelt, és mostanra (szintén Juli vigyázó tekintete alatt) remélhetőleg ki is sült.
Én meg még Paffynál is jártam egy lélekmelengető, sokat mosolygó beszélgetésen ((tudom, hogy képzavar, de nem érdekel :-) )). Hihetetlen biztonságot ad, hogy a legidiótább dolgaimért sem nevet ki vagy ítél el. És közben még az a tudatom is meglehet, hogy minden, amit mondok neki, beépül a beszélgetői gyakorlatába, és ezzel valahol egy picit neki is jót teszek (hogy aztán később ő tudjon másoknak).
Mindez, asszem, elég jól mutatja, hogy kezdek életre támadni a poszt-államvizsga neurózisból.
De most környezetfilozófiajegyzetkorrektortúra. Irgumburgum.

2006. június 10.

+ még 1

Aggódók megnyugtatása végett: szűnőben az anorexia. :-) Na, nem is volt vészes, megértem már ennél rosszabbakat is, mindenesetre lassan beállok valami normálisnak mondható táplálkozásra, úgy tűnik.
Most az alvási ritmusom borult fel, de kőkeményen. :-(

Elállt

És már-már a munkakedvem is megjött tőle. Csak még előtte mail-chatelek :-) egy sort Melittával.
A tegnapot versek bűvöletében töltöttem, így most ide is beteszek kettőt Háy Jánostól.

Buszok az érben

Fejjel az égben és
vizeket csapkodni
az olvadó jégen.
Lélegzet előre,
lélegzet hátra,
loccsan a sáros cipő,
ki látta, hogyan
érnek le az égből
a vízig és tovább,
a föld fedelére.


Levegő a levegő,
föld a föld és
világ a világ.
A szív megdobban,
s a lány éppen
középen áll.
A kamrákban reszket
pár konzerv, kocog
néhány üvegpohár,
s a rázkódástól gurul
szerte-szét az egész raktár.


Jaj, édesem – kapotta fiú
a kamrakulcshoz.
Ugyan már
– nevetett a lány –
minek lenne nekünk
ez a megpakolt raktár.
S a fiú, mint egy
hatalmas báb,
az égből hajtogatta le a nyakát.
– Tényleg minek is
– mondta, s dobozok
buktak a vérbe,
s görögtek, mint a
magukra hagyott buszok
kilencvennégyben
végig az ércsatornán.


Később, mikor elment

Később, mikor elment a lány
maradt egy üres hely,
pont akár a láb.
Valami itt elromlott
– Ez már marad így
– mondta a szerelő –
nem szavatos és túl öreg.
Látod – kiált a férfi a lány után –
bennem nem cserél senki kamrát,
minden úgy marad, ahogy volt.
Lábhely a szívben,
pár öreg cserép, lekvár,
lyuk van azon a helyen,
persze, így aztán pláne:
hülyeség a szerelem.


Utóbbi Julinál is megjelent volt, meg előtte még a vécénk falán. :-)


Esős, undok

Fél ötkor sikerült lefeküdnöm, boldogan és elégedetten, az álom szikrája nélkül. Persze nem iskola volt a dolog mögött. :-)
Akkor még gyönyörű derült hajnal volt.
Mikor föltápászkodtam délben, szakadt az eső. És így tesz azóta is. Tudtam én, hogy tegnap kellett volna megnézni a könyvvásárt...
De rövidesen rumostázással-kávézással folytatjuk Szisszel, az a túlélés egyetlen útja most, azt hiszem.

2006. június 9.

Tűzróka

Most, hogy így Explorer alól is ránéztem: ez az oldal nem arra van optimalizálva...

Anorexisztencia

Tandori-szó, a ma megszerzett Szép versek-ben találtam. Tetszik, kifejező.
Különben a napot — és a következőket — egy hallgatós beszélgetés határozta meg, jól. Fölborult egy bőrkötéses elméletem és nemcsak. De kiáltom: minden jó! mindenhogyan jó!

Róm 12,9

Az értelmezés sajátos, de így van ez a Bibliával mindig. A találkozás a mondattal pedig jelzésértékű volt tegnap este.

...Te is tudod, tudom én is...

Amúgy meg igen.

2006. június 8.

MA

Hát ezért volt minden, bezárólag a tegnapi pokoljárással. Diplomás lettem, vagy mi. És nem lelkesít.
Ma meg esik, megint, tiszta monszun.
Délelőtt vezettem, fog ez menni, csak idő kell neki. Még mindig.
A Lelkesen végre elolvastam a jövő évi hajléktalanos pályázat kiírását, és bizonyos szempontból tök jó, van pl. lakókonténerre keret.
Csak olyan nincs, aki megírja, attól tartok...
Aztán Sziszékkel ültem a JateKlubban, én voltam a kb. harminc bennülő közül az egyetlen nemdohányzó, úgy tűnt. Így most jó büdös vagyok, örülnek nekem a plébánián.
Mace után Munkácsy, majd Juli-kiállítás a Grand Caféban. Csak addig ne aludjak el.

2006. június 6.

Agyrém

Teljesen képtelen vagyok szisztematikus — vagy mit szisztematikus, fél óránál tovább tartó folyamatos tanulásra. A könyvtár meglepő módon nincs teljesen tele, azaz vannak gépek, és ez az én nagy pechem...
Az irodalomtanítás módszertana témajegyzék valóban nem látszik komoly felkészültséget igényelni (ej, be szépen mondtam :-)), inkább valamelyes gondolkodást. Meglássuk. A nyelvtan meg megvan szépen a jegyzetben, Istennek hála a feladatokkal együtt. Innen kezdve valahogy jobban izgat maga a védés. Honnan a penészből mondjam meg nekik, hogy lesznek-e magyarul tudók Moldvában ötven év múlva?!
Ó, három géppel arrébb valaki épp azt ecseteli telefonba, hogy két nap múlva államvizsgázik, és még azt se tudja, ki az opponense. Ehhez képest egészen jól állok. :-) Igaz, 26-an vannak aznapra, ami lényegesen kisebb figyelmet jelent, mint nálunk az a 8-10. :-(
De sebaj. Testvérek, ha túlleszünk, sose nézünk hátra...

Süt a nap!

Az iménti hosszú postom elszállt, valami miatt a felső idézőjel ASCII (?) kódja (Alt+0148 legjobb tudomásom és eddigi gyakorlatom szerint) elnavigál az oldalról. (Programozók, segítsetek.)
A lényeg annyi, hogy összefutottam a témavezetőmmel, s így kiderült, hogy ő még csütörtökön elküldte a véleményét, amit azóta se kaptam meg. Hát éljen.
De ha már átszaladok a BTK-ra, egyúttal szerezhetek irodalom témajegyzéket is, merthogy a nyelvtan-módszertan tanárnő megerősítette, hogy van az is. "Amúgy nem vészes" ugyan.
De legalább nem ázom ronggyá közben.

2006. június 3.

Megint esik

A koncert jó volt nagyon, azt hiszem, eddig még soha nem hallottam kürtöt szólózni, és igazán meggyőzött az első találkozás. (Meg a végén a kvartett is. :-))
Viszont a végére esni kezdett megint, és már nagyon utálom. Jó lenne kideríteni, mióta esik nap nap után (...bár mintha valamikor lett volna 1 egész nappalnyi szünet... egyszer, rég...), hátha Medárd jött előrébb. Akkor már talán kifelé tartunk belőle.
Az egész országban itt van pillanatnyilag (du. 2-kor) a leghidegebb (13 fok), és egyedül itt esik. Rémes. Legközelebb kedden és szombaton (!) várható napos idő.
Közben lassan vonul lefelé az újabb árhullám. A könyvtárat meg bezárják kedden négykor azzal, hogy kitüntetik a védelem hőseit. Hát éljen.

Congrat BIJ-nek :-)

Link a cím alatt, a lap alja az izgi.

Beszégetős este

Tegnap végül fél hatig Szisszel, Lizával, Andrással és egy Péter nevű magyaros sráccal üldögéltem a könyvtári kávézóban (amúgy egyetlen rendelés nélkül). Utóbbi fickó meglehetően megrémített, mondván, hogy az államvizsgán (diplomatémától függetlenül) kérdeznek nyelvtan- és irodalom-módszertant is. Ilyet még senki nem mondott nekem eddig, de most azért írtam gyorsan a módszertan-tanárnőnek, hogy mi az igazság.
Ugyanott lettem figyelmes erre a hirdetményre is: takarót lehet kölcsönözni a könyvtár melletti fűben pihengetéshez, úgy, hogy ezzel a Füvészkertet támogtaja a kölcsönző. Zseniális. Már csak olyan idő kellene, amikor érdemes kifeküdni...
Miután Sziszéktől elköszöntem, Mérihez ((az oldal elég régi)) mentem át az U-ba Nórival, egyrészt vacsorázni, másrészt beszélgetni egy kicsit az oktatók pasztorációjáról. És nagyon jó ötletei voltak, meg összeszedtünk még vagy harminc biztosan vagy várhatóan érdekelt okatatót is egy ültő helyünkben. És persze szinte csak a BTK-ról.
Aztán beballagtam a koliba Nórival, és egyszer csak (egyetlen hívószóra) kb. kétórás beszélgetés kerekedett köztünk, ami, azt hiszem, már régen váratott magára. És ismét: This was the beginning of a beautiful friendship.
És ma persze sokáig aludtam, és nemsokára indulok Zsófi kürtös diplomakoncertjére; szóval délután kőkeményen kell nyomni az ipart.

Hír a Transindex Hajnali hírleveléből

- Alma-automatával kísérletezik egy debreceni iskola
[ 16:55; 2.6.2006 ]

Egy debreceni iskolában almaautomatát helyeztek üzembe.
A diákok egy húszforintos (mintegy 26 bani) bedobásával
juthatnak egy darab almához. Már az első napon nagy
sikere volt, 80 kiló alma fogyott el belőle. A kezdemé-
nyezés annak nyomán született, hogy a táplálkozás-
tudományi szakemberek határozottan felemelték szavukat
az iskolai büfék, a gyerekmenzák egészségtelen kínálata
ellen.

Az alma sok tápanyagot tartalmaz a mikroelemtől a
vitaminokig, a bioaktív csoportokig - karotinoidok, fenolok,
glukozidok - amelyek képesek megkötni a szervezetben a
szabad gyököket. A gyümölcs erősíti az immunrendszert és
bizonyos mértékben a fogakat is tisztítja - állítják a
szakemberek. (mti-press)

2006. június 2.

Barátnő lelke egészben :-)

Nem az én érdemem, annyira nam gyötörte meg az ügy. Diplomát amúgy sem kapott volna nyelvvizsga híján. De az azért jelenet lehet, mikor a szakvezető meg az elnök összevész a módszertanos kolléganővel...
Link is van: online antikvárium és sapkagyár. Így, two in one.
Valamint a jövő héten Latinovits-kvíz a könyvtárban, kíváncsi vagyok, hozom-e a bartókos formám. :-)

Ma már igazán neki akartam ülni

a módszertannak, de hát ha az ember többhavonta látott barátnője tűnik fel egy államvizsga erejéig, amiből a védést lenyomja ötössel, a módszertani cuccait pedig visszadobják, hát akkor nincs más, mint dühöngeni a könyvtár kávézójában. A dohányzóban, mivel barátnő dohányzik.
Amúgy, teszem hozzá, néhány szemesztert lehúzott pedagógia szakon is, valamint tanított fél évet...
Különben esik eső, szakad, szakad. Reménytelenül.
És reggel vezettem, és úgy tűnik, a bácsi már látja bennem a reményt, mert azt mondta, lassan fizessem be a vizsgát.
Vagy csak azért mondta, hogy legyen még időm nekifutni egyszer-kétszer június végéig?

2006. június 1.

Régen jártam erre

Már nem is emlékszem, mit írtam utoljára.
Zajlik az élet, nem sok izgi történik, de nem is baj. Ma könyvtártúrán voltunk Macéval, ezenfelül nagy takarítás volt a Lelkesen a frissen visszaköltöztetett kápolna és a hétfői búcsú tiszteletére. Belül továbbra sem bír rend lenni; a szobám viszont egész normális képet kezd mutatni: tegnap nálunk aludt András unokatesóm, úgyhogy összeporszívóztam meg ilyesmik.
Melitta várhatóan elköltözik jövőre, és ez nagyon elszomorít.
Valmint szerdán államvizsgázom.