2005. október 31.

Nincs is szebb, mint alapos fejmosással indulni

az együtt töltendő hétnek... (Tény, hogy én voltam a hülyébb, de az is, hogy néma anyának lánya se.)

Mellékesen meg éppen Gábor próbál nekünk buszjegyet búkolni, nem egészen nyilvánvaló sikerrel.

Lélegzetvétnyi csend itthon

Nna, túl a kiránduláson (Szalonna-Meszes-Rakaca-Murányi térsége), jó nagy sétálásokkal, hideggel és cseppkövekkel; aztán egy jóféle pesti körözés: megszereztem a fotókat a Közalapítványtól, az útlevelem Gödöllőről (mert ugye nagy ésszel annak a számára kértem a repjegyet, aztán viszont lenn hagytam Szegeden, és Juli így tudta fölküldeni), de közben legalább a héven beszélgettem egyet Zsófival. A két böszme zacskót a bekeretezett képekkel végül Böbe fogja szombaton a Batthyány-n átadni Mártinak, ezt is jó meccs volt összeszervezni. ((Hogy hova aggatjuk őket a Klauzál téren, az még kétséges...))

S hogy a világ dolgaival se maradjunk le teljesen: az első hot-spotos kávézó Kolozsvárt.

2005. október 27.

Bevezetés a demonstrációszervezésbe

Ha más mondaná, el se hinném: nem volt 20 perc, míg bejelentettem magunkat a yardon. Tényleg jó fej volt az osztályvezető hadnagy, teljesen megkönnyebbült, hogy nem egy x. két napon belüli eseményről kap hírt. :-) Azt mondta, a törvényi 72 óra inkorrekt velük szemben.
A tűzoltóság a szünet utánra marad.

Ja, és a rádió tegnap. Wicces volt... A műsorvezető elég gyík volt, a gyártásvezető (?), egyúttal a rádió főnöke viszont jól elnavigált az asztal túlsó végéről. És persze István mesélgetett, én meg néha hozzászóltam. Összességében nem rossz élmény.

De most már úgy szeretnék néhány ingerszegényebb napot... (Holnaptól hétfőig Aggtelek, utána Luxemburg. Néha majd igyexem írni...)

2005. október 26.

Napi betevő sikerélményem

Délelőtt összeraktam Juli számítógépét, és működik. OK, a belsőségeit még tegnap Gabssy, de azért így is össze kellett csatolászni a részeit (gép, monitor, egér, billentyűzet, nyomtató). És működik. Mi több, a patront is jó helyre tehettem a nyomtatóban, nem beszélve a feltelepítés hihhhetetlenül bonyodalmas menetéről, mert nem csak vezérelhető a gép (mindjárt csináltam is magunknak azonosítót Melittával), de még nyomtat is.
Nna, ilyet még sose csináltam. Bal kéz, jobb váll.

Délután Mártival szolidarizáltunk egy sort, amúgy a világon semmi okosat nem sikerült. Jó, reggel voltunk Alsóvároson Dettivel, és ez végsősoron kb. száz embert juttatott reggelihez. Este meg állítólag itt leszünk.
De semmi rövidtávon hasznos.

2005. október 24.

„Megint egy alkalom, hogy rendbetegye elrontott életét”

Egy ex-piarista diák ismerősöm mesélte, hogy rendszeresen ezzel keltették őket a kollégiumban... Hát, ma nekem is sikerült így ébrednem, és egészen megörültem. Ritka ez hétfő reggel.
Délelőtt gyorsan ki is töltöttem egy hetiterv-táblázatot — az eredmény lesújtó volt. Ma két órám maradt „szabadon”, holnap egy sincs, szerdán újabb kettő+kettő kb., a csütörtök egész jó, ztán péntek de. irodai ügyelet, du. pedig indulunk Aggtelekre.
Pedig ma leadtam a záróvizsga-jelentkezést, ami azt jelenti, hogy ennek a sokknak — ahogy Szisszel egyszer végigelmélkedtük — most már igazán erőt kellene generálnia bennem az írásra...
Megyek taizéizni. Mögöttem Bálint lapozgatja a telefonja névsorát: a legjobb az Ismeretlen Lány volt... :-)

2005. október 22.

Silentium

Csendes napon voltam Marioláéknál. Kellett már nagyon.
Most meg szolidaritás ezerrel, holnap talentumos és lelkes megírandók (pl. munkaköri leírást ígértem Gabssynak és Borcsinak, én ökör); de előtte még a Dóm születésnapja, vélhetően maratoni misével. Meg nemzeti ünnep, meg este homeless-csacsogás... Apropó, arra is illene még készülnöm egy kicsit.

2005. október 21.

Juhéj!

Itt is, mert úgy örülök: Csillag tegnap este a világra hozta elsőszülött gyermeküket, Alinkát! :-) Az első baba az osztályban...

Telefon

Minden csoda három napig... Épp átlendültem az elvonási tünetek (első?) holtpontján, mikor ma visszakaptam a jószágot. Pedig már pont megszoktam, hogy az van, amit szemtől szembe megbeszélek valakivel, mert módosításra nincs mód. Boldog idők.

Mögöttem a kisherceg-felvételünk megy, egészen jó.

Ja, megtanultam, hogyan képezzük a számokat (románul). Vicces, mert a fülemben volt minden, de csak megértés-szintig, a szabályokat sose tudtam.

A bátyámékhoz bekötötték a netet, éljen!

Eu vorbesc romaneste :-)

Tegnap volt az első románórám. Elvileg bemutatkozás, gyakorlatilag ragozási paradigmák sorban. Halálosan élveztem.

Este Kisherceg az altemplomban, valami százötven ember jött össze, és jól sikerült nagyon. Meglepően megmozgatott engem is.

Végül még egy gyöngyszem a SZTAKI-ról.

2005. október 19.

Azaz talán még annyi, hogy a telefonom fönn felejtettem Fkénél reggel, úgyhogy egyelőre azon ne keressetek.
Nem tudom, honnan kezdjem (újra).

2005. október 12.

Különös este

Először lerázott Bálint, azaz halasztottuk a randevút hétfőre. Aztán gondoltam egyet, és elsiettem a Belvárosiba rövidfilmeket nézni — de ma nem adtak semmit, mert valami konferencia kezdődik.
Az előtérben viszont összefutottam Katival és Flórival, beültünk a Grand Caféba, beszélgettünk (de legalábbis több-kevesebb lendülettel próbálkoztunk vele :-)) egy kicsit, majd megnéztünk egy összeállítást animációs reklámfilmekből a '30-astól a '70-es évekig.
Már akkor is igen sok ökörséget össze tudtak hordani reklám címén, de mára ezeknek legalább valami sajátos bája lett...

Délután nadrág helyett egy remek bakancsot vettem. :-) Még soha nem vettem az utolsó pillanatnál hamarabb semmi ilyesmit, valószínűleg most is azért sikerült, mert Juli keresett cipőt.

Most viszont abbahagyom, mert Gabssy feltétlenül ki akarja fejteni nekem a tisztítótűz tanát a Makkabeusok 2. könyve alapján... ;-)

2005. október 10.

Fura, hogy annyi minden kavarog a fejemben, hogy egyszerűen ötletem sincs címre, jószerivel arra se, hogy mit írjak.
Így hát csak úgy ömlesztve.

Péntek este színházban voltunk, mert igen, a 20 000-nél kevesebb lakosú Keszthely képes eltartani egy színházat. (Mozit nem.) Ibsentől ment a Nóra a soproni társulattal, modern, de hozzám közeli feldolgozásban.
Aztán Keszthely, meg Gyepükaján, vasánap sümegi ferencesek, Szigliget, Ajka. Busz Pestre, onnan le az utolsó vonattal. Hetven fokra volt felfűtve, és minden bokornál megáll; iszonyú volt.

Ma meg — a szokásos hétfői meccs, fordítás, óra, Lelkes. Ja, voltunk Ildikónál is a garázssoron, vittünk neki Déli Aprót. Aztán még megpróbáltam fölvenni egy levelet a postán, nem részletezem a canossa-járást, de a lényeg, hogy nem sikerült.

És most meg kéne néznem az Egri csillagokat, és nagyon nincs kedvem.

2005. október 7.

Káptalanfa

Be kéne fejeznem és gépelnem a hétfői fordítást, de egyszerűen nem tudok ellenállni a blogírhatnéknak: eljöttem Sziszhez, és egészen különös dolgok tanúja lehetek.
Káptalanfa pici Veszprém megyei falu, itt tanít szeptember óta törit és technikát Szisz, meg mellé tanulószobát és felzárkóztatást tart, valamint ő a gyermek- és ifjúságügyis... egy 158 gyerekes iskolában (de lehet, hogy ebben az óvóda is benne van), ami 4 falu efféle kiszolgálását végzi.
És kicsit irigylem. Az utcán mindenki megismeri, mosolyog, vidáman elcsacsog a gyerekekkel, és persze van mindenféle bánata, de mégis... Ilyenkor visszanyerem a (még el sem vesztett) bizodalmam a Dolgozásban.
Közben a roma gyerekekről tűnődtünk... Egyszerűen el se tudom képzelni, hol kellene kezdeni. Ma színházban voltak az alsósok: azt a két kölköt, akik kapcsán elkezdtünk beszélgetni, nem küldték el a szüleik. Nem érdekli őket, mondták az udvarról, ahol 28-an laknak.
((Az Explorer csodái: nem jelennek meg a szerkesztőgombok. Én pedig továbbra sem tanultam meg a linkelős html-taget, úgyhogy most nem linkelek.))

2005. október 6.

Pénz állt a házhoz

Méghozzá sok, nem is tudtam mire vélni. Most néztem meg: egyszerre ért ide az apanázsom, a fizetésem és mindehhez a bátyám is belendült. Neki is láttam törleszteni a függő ügyeimet (diákhitel, telefonszámla).

Aztán: ma délelőtt végre kikérdeztük Fizetős Marika nénit a Lelkes pénzügyeiről: hát, nem rózsás a helyzet. Aztán állítottunk LT-jelölt listát is, csak még Paffyval kellene valahogy megértetni, hogy azért jelölés a jelölés, hogy ne szavazás legyen.

Tegnap este Bálinttal vacsoráztam, miután volt szerencsém a Nomen est omen c. zseniális magyar amatőr filmre beesni hozzájuk a 001-be. Gyorsan rögzítettünk egy beszélgetősdit szerdára, éljen. Talán sikerül végre beindítanom a kapcsolattartó találkozásokat.

November 1-jén megyünk Luxemburgba édesanyámmal. :-) Ha előtte még egy Kolozsvárt is megjátszom (oda édesapám készül előadni)... akkor már egész biztos nem lesz szakdolgozatom. :-7

Holnap hajlanban viszont irány Káptalanfa! Még a diákom utolsó leheletével kb...

2005. október 5.

Ismét a monitor előtt

Küzdök, hogy utolérjem magam mindenféle netes dolgokban, de hiába. Vasárnap óta csak a wapon olvastam a leveleim, és mostanra olyan káosz alakult ki, hogy elképesztő.
Mindehhez persze a bank sem ereszt be, hogy megnézhessem, miből is élek.

A tegnapi napra ellenben egyetlen jelzőt tudok alkalmazni: Boldog. Valahogy minden ment a maga útján. Semmi extra, hacsak az nem, hogy 20-22 fok van, napközben a pulóver is sok; vagy hogy egy álló órát ebédeltünk Paffyval a Béke Tanszéken, és közben megbeszéltük, hogy télen Milánó (taizéi találkozó), nyáron Czestochowa, aztán valamikor Compostella is befigyel. :-) Az óra is egészen jól sikerült a teón, voltak, akik vették a lapot, valamelyes beszélgetés-félék is kialakultak.

Mindehhez este másodszor is jelentkezett az angyalom. Először hétfőn írta, hogy „Először csak leülök szép tisztes távolba tőled” (Exupery), aztán tegnap újabb levelet találtunk a postaládában: „A beszéd csak félreértések forrása. Süt a nap, süttesd magad. Ránk fér.”
Akárki is az, a Lényeget érti, érzi az angyalkázásban.

2005. október 2.

[none]

elsos hittanar fejeben, ha ilyen orat kell inditani neki?!); szerda du.
pedig eszmenyi esetben elhuzok Sziszhez Kaptalanfara-Gyepukajanba.
Csakhogy a jovendobeli LT-tag(ok) kileterol csut. este keszultunk
listat allitani Paffynak... Szep is az elet, ha zajlik.

Nna, inkabb folhivom Csillagot, egyben van-e meg.


__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

A vonatrol

Az onismeretes neni mondott ezt-azt erdekeseket, el kene pl.
gondolkoznom vegre, miert jon le a jarasomtol a rajzaimig mindenbol az,
h milyen celtudatos es hatarozott vagyok. De ennel meglepobb is volt,
ezt mar-mar megszoktam.

Aztan az elobb ismet kiderult, h a gondolkodasmodomat vhonnan a 18.
szazadbol hozhattam. De ha egyszer nekem jo ez igy. Sokkal fontosabb az
a kerdes, h tudom-e az embert es az eletet kulon szemlelni. Es ebben,
azt hiszem, sokat haladtam mar, de van meg hova, jocskan.

(F)orditani kene, de felek, holnap lesz a napja, h nem megyek be. Van
meg egy korom a TO-n, plusz keszulni Talentumra, plusz este megbeszeles
ott, plusz szervtal, ahol meg mindig nem tudom, mit fogunk mondani,
mert pl. meg mindig nem voltunk a Yardon.

Emellett kedden orat tartunk a teologian (Bevezetes az Egyhaz eletebe
-- mi lehet egy


__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

2005. október 1.

Sokadik kiserlet


árvíztûrõ tükörfúrógép


__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com

Nincs is szebb

mint egér nélkül próbálkozni a Vindózzal... Papa vett egy zsinór nélkülit, amit aztán bedugni (gy. k. a túlsó végét, mert egy fél egérnyi szerkezetből kéne jönnie a jelnek) még be tudtam (not very surprisingly éppen oda ment, ahol a korábbi egér volt), de föltelepítenem már nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert újabban egy so called rendszergazda ismerős is lakja a gépünket, és bele-belemászik a jogokba etc.
Próbáltam telefonos segítséget kérni, de alighanem mindenki szentgellértnapozik Szegeden.

Az iskola vidám volt (öltözködés), szerencsére nem sok nóvumot mondott a néni. Viszont ez az Anna lány egyre veszélyesebb. Azt még esetleg elfogadom, hogy ha valaki soha életében nem látott még Túró Rudi-automatát, akkor nem ismeri (bár azért az olyan dolgok, hogy bedobom-a-pénzt-kijön-a-cucc, hát, azért ezek eléggé analógok a legtöbb efféle szerkezetben...); de azért egy Túró Rudit kibontani, az nem egy megoldhatatlan feladat. Kérdeztem, hogy otthon megcsinálják-e neki, azt mondta, igen. Pedig még testvére is van, egy bátyja, aki a Pázmányon tanul, szóval nincs otthon. Nem értem. Mi a jó égnek nevelnek el ennyire egy gyereket?

Na, nézzük, hogyan tovább egér nélkül... Pl. akkor, mikor a Tab csak a szövegablakon belül ugrál...