2005. augusztus 30.

Halok meg

Szerda reggel óta úgyszólván megállás nélkül a cég igáját húzom, tervezőhétvége-tervezés, tervezőhétvége-lebonyolítás, tervezőhétvége-értékelés, beiratkozások-leporellózás-tervezés, VeniSancte-szervezés... Elég nagy lángon ég/lek, s közben az egyetem Damoklész kardajként... Baj lesz, de még hárítok.

2005. augusztus 23.

Egy temetés képei

Tükrözték a taizéi szervert, így a svájciról viszonylag jó sebességgel elérhettem a híreket-képeket. Közvetíti az olasz, a német, a lengyel, a holland — és a román tévé. Ebbe nem hallgatok bele, mert én is utálom, ha valaki zenél a kabinetben; de pár fotót megnéztem: olyan taizéiek. Igaza volt Palinak, Isten közel van.

Blogtalan idők

lesznek, jól tudom. (Szabadon a Bojtorján után.) Szeged, könyvtár, dolgozgatni is akartam, de, elképesztő, tele van a kabinet. Este taizéi imaóra fr. Roger emlékére, egyúttal visszaszerzem az órám is, amit júniusban hagytam az uszodában. Addig pedig lexikon, lexikon, lexikon.

2005. augusztus 22.

Nem ettem olyan forrón

A terv szerint a nyolcas vonattal indultam volna Szegedre, de ebben már akor nem voltam biztos, mikor fél 2 felé lefeküdtem a szobám ill. a levivendő cuccom összepakolásából. A szobával készen sem lettem, mondanom sem kell, de talán a nyagyja megvan (a kidobásos meg a mélyre eltevéséses rész).
Aztán hatkor valami rémületeset dördült az ég, és három perc múlva már kopogott is az eső a padlómon. Úgyogy mielőtt visszahanyatlottam az ágyra, egy rutinos mozdulatsorral még lesiettem a lavórért; de aztán szundi 11-ig.
Közben a bátyám telefonált, mondta édesanyám, valami cucca Anikónál maradt Kölnben, azt kell a mamámnak visszaszereznie tőle az este nyolcas vonat végében a Nyugatiban.
Kíváncsi leszek, mit mesélnek a Weltjugendtagról. A pápa mindenesetre szimpatikus volt szóban-tettben, amennyire ez a rádiós kommentáron átjött.

2005. augusztus 21.

Wanted

Keressük e tábla alkotóját/it kapcsolatfelvétel céljából. (A fotó még a Kempinskynél készült, mostanság az Oktogontól a Balaha felé menetben a jobb oldalon látható egy kirakaton.) (Magyar fordítás és sajátságos kommentár itt.) Aki tud róla/róluk valamit, ide írjon, légyszi'.

A rendrakás csodái

Ráakadtam egy Burgenland-prospektusra, benne Gottfried Kumpf illusztrációival. Most rákerestem, nagyon tetszenek. Kár, hogy keveset lehet kinagyítani.

2005. augusztus 20.

Áldjon vagy verjen

Jelentem, mindenféle helyi notabilitások részvételével lement az idei augusztus 20-a is. Egészen hejre kis műsort rittyentett a városháza, volt György Ádám és Borbély Misi bácsi, színészek, kenyéráldó papok (kat. és ref. is), kenyértartó kiskölkök viseletekben (ha agyonütnek, se tudom kisütni, melyik az 5. nemzetiségünk, pedig állítólag ezért ötágú a címerünkben a fa), és persze polgármester. Ja, az ünnepi szpícset valami államtitkár mondta, nagy hévvel, kevés nóvummal. Papa kapott valami új emlékérmet a közösségért végzett munkájáért, és a végén volt somlói meg (új) kenyér is, amivel végre sikerült elérni, hogy valamelyes társasági hangulat kerekedjen.
Jelen volt kb. 150 fő (1%...), az átlagos életkor 50 év.

A nap szpícse viszont Békásmegyeren hangzott el, a Boldog Özséb-templomban, Andris osztálytársam és Zita esküvőjén. Volt benne erőszakmentes kommunikáció, buzdítás, humor... Csak azt nem tudom, sajna, ki mondta.

Kinn tűzijáték meg petárdák, idebenn vendég-kutyánk, Dönci remeg a lábamnál.

Aktív állampolgár

Újabban hajlamos vagyok ebben a szerepben játszani... néha egész sikeresen. A napokban például megírtam a banknak, hogy irgum-burgum, micsoda dolog az, hogy a webfelület (az, amivel az ügyeimet intézhetem, utalások, ilyesmi) csak Explorer alatt fut, hol itt a szabad verseny meg egyáltalán. Nem kis csodálkozásomra másnapra igen-igen készségesen közölték, hogy levelemet továbbították az illetékesnek, és közben már készül az új verzió, amely több böngészőt fog támogatni.
Most a szomszédasszony kérésére azt keresem, hogy melyik segélyszervezeten keresztül lenne a legegyszerűbb ruhát küldeni az árvízsújtott román területekre. Az eredmény — nem túl bíztató. A Máltánál van iroda meg telephelyek is, de olyanok, mint nyitvatartás, vagy hogy innen ide visszük, sehol. Az Ökumenikusoknál van Hogyan segíthetek? link, de szemlátomást kizárólag pénzadományokkal foglalkoznak. A Karitász igen szimpatikus módon önkénteseket (is) vár, és korrekt kis címsoruk is van egyházmegyénként, még arról is írnak párt sort, hogy egy-egy ilyen központ mit csinál. A Baptisták, igen, ők vérprofik. Igaz, az oldal egyelőre fejlesztés alatt, sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem hagyják fönn a régit addig is. Műfajában a leg-elrémisztőbb a Vöröskereszt: a honlapon nem találtam elérhetőséget.

Nyárgvégi feeling

A tegnapi volt az utolsó munkanapom, ami azt is jelenti, hogy veszélyesen közeledik az iskolakezdés... ó, hogy utálom már.
Viszont csütörtök este Balázs volt itt, pizzáztunk és nagyot beszélgettünk számítástechnikáról, erről-arról. És abban maradtunk, hogy folyt. köv., hát remélem, így lesz.
Tegnap meg Nórival néztük meg az óriásplakát-kiállítást, ide is teszem a talán-kedvencem.
(Most jöttem rá, hogy html-lel be tudom tenni a szöveg közé is, nem csak fölé.)
Utána pedig beültünk Nórihoz, megettünk egy fél dinnyét, és ott folytattuk, ahol a tavasszal abbahagytuk. Az ősztől a heidelbergi egyetemen folytatja, újabb ok, amiért menni kell majd...
Elhoztam tőle egy cd-t is, ami oda-vissza vándorol köztünk (mikor az eredetit eltörte, én vettem át neki újra, de azóta az enyém veszett el): ha esetleg lenne még, aki nem ismeri, hadd mutassam be a német folkrock jeles képviselőjét, a Schandmault.

2005. augusztus 19.

Újabb plakát


(Közben e-mail címeket próbálok generálni a cégnek, de nem tudok belépni adminként. Megírták a felhasználónevet és a jelszót, aki küldte, kipróbálta. És nekem itt nem megy, a vágólapon keresztül sem. Gabssynak igaza van, a számítástechnika okkult tudomány.)

2005. augusztus 18.

(Ezt kb. 11 óta írom...)

Tegnap tehát találkoztam Anitával, és ez sok mindent megmozgatott bennem értelmi és érzelmi vonalon egyaránt. Ezernyi ötletem támadt hajléktalan-ügyben pl., de nem csak — hihetetlenül inspiráló volt a társasága. Arra késztetett, hogy átgondoljak ezt-azt, ami máskor olyan természetes... megint a saját sémáim (el/le/szét)bontogatása.

Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.

Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)

Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)

2005. augusztus 17.

Meghalt egy jó ember

...
Amúgy meg elég rémes nap van, az időjárás félóránként gondolja meg magát, és már rég nem itt lenne a helyem sem. Valahogy megint keresztbe-hosszába összezavarodott körülöttem minden, megint kiderült, hogy semmi munkára nem vagyok alkalmas... s közben árad a kétségbeesett bizalom a lehető legváratlanabb irányból. Mit tudok vele kezdeni, kell-e kezdenem valamit?

Még 10 perc összeszedettséget... aztán még pár órát... két találkozás vár még ma.

Már a cégnél

Folyamatos lemaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy rövid leszek és stílustalan.

Hétfő du. az egyes villamoson összetalálkoztam Réku blogger tezsvérrel (Kolozsvárról). Egy kolléganőjével indult a Szigetre. Vidám találkozás volt, különösen, ha hozzáveszem, hogy annyit hallottam meg belőle legelőször, hogy valaki Sipikémet emlegeti a telefonjába. :-)

Hanem most beért ennek a gépnek a gazdája is (a másiké már itt van, fínom afinata-val kezdtük a napot :-)), mennem kell. Majd jövök.

2005. augusztus 16.

Tegnap egy csomó jó dolog történt velem. Vagy hát...

De ami a tényleges jó dolgokat illeti: délelőtt Levente átküldte a — PDF-ben, de ISBN-számmal megjelent — verseskötetét. És egyik-másik darabja egész határozottan megtetszett. Meg tördelés-tervezésileg is profi munkának tűnik. Itt lehet beleolvasni, de az egész Első Kötet Műhely megér egy kiadós körülnézést.

Reggel, tipikus magyar reggel... a munka vár, én nem maradhatok...

2005. augusztus 14.

The more you know, the less gold glows

Egyetlen új aranygyűrű 20 tonna bányahulladékba kerül, és akkor még nem beszéltünk a társadalmi hatásokról. Verespatakról külön nem írnak ezúttal, de a No Dirty Gold oldala így is eléggé figyelemre méltó...

2005. augusztus 13.

Emlékeztető magamnak

Ezt most azért blogolom, hogy el ne felejtsem: pécsi filmszemle szeptember 28. és október 2. között. NB. ((Azért persze jöhet más is ám :-) ))

Menyegző & kukta & *

Azt mondta ma nekem valaki, hogy délután menyegzőre hivatalos. Azt hiszem, soha nem hallottam még ezt a szót élőbeszédben. De nagyon megörültem neki. Van még, aki ilyen anakronizmusokat használ :-) (mint én oly soxor, legalábbis néha így jön vissza).

A másik: életem első kísérlete a kuktával meglehetős sikert hozott. :-) Úgy 1 perc kellhetett volna még a krumplinak, esetleg, ha nagyon igényes vagyok.

Közben Csillaggal telefonáltam. Különös, hogy vannak emberek, akikkel tudok érdemi beszélgetést folytatni telefonon, és vannak, akikkel nem. De az is lehet, hogy az alkalom teszi mindig. Ez most ilyen nem volt.
Abban mindenesetre van viszont igazásg, hogy szélsebesen konvencionalizálódunk ... na, szóval, válunk kis- és nyárspolgárrá, vagy teszem ezt én legalábbis, a verbális kommunikációmban legalábbis. Ha gratulálok vagy ilyesmi, még mindig igyekszem valami személyeset, tartal-masat írni (mondani ritkábban sikerül), de egy-két formula bevette magát, pedig „ez nem nagyon illik hozzánk”, ahogy Csillag mondta.

Tartoztam egy úttal a Bencének

Fölöslegesen mentem be, na. Túléltem. Elnéztem az IKEA-ba is, tátottam szemem-szám a gyönyörűségtől. Végül hoztam egy tisztességes lepedőt Szegedre meg két szép üveg gyertyatartót a majd-egyszer-talán-elkészülő itthoni szobámba. Visszafelé sétáltam egy nagyot a Körúton (a Blahától a Jászaiig). A Művészben találtam háromféle Filmtett-szórólapot, nocsak-nocsak.

E heti kérdésünk a drogériából: Miért kerül másfél-kétszer annyiba, ha nincs benne festék, illat és tartósítószer?!

2005. augusztus 12.

Svédország közel van... nem is beszélve Lappföldről...

Világutazó ismerős blogja és fotóalbuma. Van pár nagyon jó, érdemes belelapozgatni! (A Prezentácia gomb vetít is.) Mellékesen pedig most írja a Skype-on, amit rövidesen el fogok kezdeni szkájp-nak írni, hogy Stockholmban összetalálkozott egy ismerős szegedi lánykával.

És közben a Firefox csodái: az előbb új felhasználót generáltatott velem, majd ennek megfelelően (?) törölte az előzményeket, a könyvjelzőket etc. Valaki mondja meg, miért...

Pomázi örömök

A Panni bolttal szemközt fölfedeztem egy fehér szelektív-konténert, amelybe italos papírdobozokat lehet dobni. Annyira megörültem neki, hogy megnéztem a polmeshiv mögöttit is, az jóval közelebb van hozzánk, hátha. De ott nincs. Még a piactér jöhet szóba, de ezek után nem sok reményt fűzök hozzá.

Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)

Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.

Megint péntek

Nem akarom úgy élni le az életem, hogy örökké a pénteket várom. Még ha csak olyan nem-túl-nagy intenzitással is, mint mostanság. Nem, ennek így nincs értelme. Ergo körültekintően kell munkahelyet választani. Ergo... na igen, vagy nagyon szerencsésnek-gondviseltnek kell lenni, vagy... nem, a más ország valószínűleg nem segít.
Mert van még egy fontos szempont, meglehet, a legfontosabb: a saját hozzáállás. De ezen még sokat kell morfondíroznom.

Most amúgy mindegy, holnap is itt leszek, szombat ide, szombat oda. Bence — terv szerint... — vasárnap utazik nyaralni, és addig még sok munka van. Öröm mindazonáltal, hogy 1) valószínűleg a honlap feltöltésével bíbelődhetek, míg ők a kiadványokat szekesztik, és 2) ha jól értettem, lesz szerencsém találkozhatni a kedvesével. :-)

2005. augusztus 11.

Pótcselexem

Annyi mindent megcsináltam már, amire semmi szükség nem volt... Az előbb pl. rendet vágtam a spájzban a konzervek között. Nem mintha túl sok lenne, vagy nagyon eluralkodott volna a káosz... Csak úgy, mer' mér' ne.

Közben lassan megint rámszakad a nagy önállóság: Anyánk ma ment le Pécsre, Papa holnap követi. Vasárnapig megint lehetne csinálni bármit, de 1) a társaság egy része nem lesz bevethető; 2) a maradék előtt nem akarom a túlbuzgót adni; és 3) el kéne kezdenem foglalkozni az egyetemmel is.

Alakul a szeptember: 3-a Zsófi barátnőm Kata húgának az esküvője, 10-e Poppinsék polgárija, amelyen én leszek Ágica tanúja. :-) Ha hozzáveszem még májusban Zsófit, júniusban BÁgáékat és két hét múlva Andrisékat, akkor azért csak-csak befigyelt pár összeesküvés idén is.
Ez lesz a harmadik tanúskodásom, + két — szégyenletesen elhanyagolt :-( ˜— keresztgyerek... Olyan „fölnőttes” az egész.

!

Rájöttem az RSS nyitjára, nem a megfelelő URL-t írtam a helyére az olvasóban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a viharmadár :-) nélkül is prímán működik az egész ún. „élő könyvjelzőként”. És ami még gyönyörűbb: ilyen nekem is van! Valahogy bevillant a Site Feed fül a blogszerkesztőben. Jó, azt még nem tudom, miért XML, de mindegy is. Működik.

Frissítettem a Messengert is, immár állítólag hangban is lehet csacsogni. Meglássuk. (Bár az ismerőseim többsége a munkahelyén használja, ami szűkíti a lehetőségeket.)

Hanem most már munkára.

Szép új asztal

Elkészült a számítógépasztalunk, és szép nagyon. Kevésbé funkcionális, de azért végülis nem rossz. Eleinte mindent egy oldalra kellett halmoznunk rajta, de aztán a probléma egyetlen USB-hosszabbítóval megoldódott.
A zongoraszék került elé, amit még sose láttam, mert az lmúlt min. 25 évet a padláson töltötte. :-) De ami a legjobb, édesanyám vett rá egy „labdapárnát” (Original Dynair...), amitől az ember folyvást billeg egy egész kicsit, és így nem áll be a háta (állítólag; majd ma estére kiderül).

Tegnap este letöltöttem a Thunderbirdöt, nem a levelezés, hanem az RSS végett, de nem boldogulok vele. A végén kénytelen leszek megnézni a használati utasítást, ami azonban (a szoftverrel ellentétben) angolul van.

Amúgy meg ma megint itthoni dolgozódás van, yeah!

2005. augusztus 10.

Ez is álom, véget ér... megfizetek mindenért

Szóval jót álmodtam ma. Eleve sokat aludtam (7 óra, ennyi még sose sikerült hétköznap az elmúlt 2 és fél hétben), de még ráadásul valami nagyon boldogságos álmom is volt, és rajtam maradt a hangulata egész reggel.

Most persze három dolgot kéne csinálnom egyszerre, helyette itt ülök, és még a gép lakóját is hátráltatom... (De most elment reggelizni.) (Keresik is telefonon aznyomb.)

2005. augusztus 9.

Mozgalmas

Bealudtam a cégnél. Ezt talán nem kommentálom.

Délután mászkálás, betét a tegnap vett gyönyörűséges-de-fél-számmal-nagyobb cipőmbe, a Blahán ismét elkaptam egy részt annak a nagy épületnek a bontásából, félórával később is porzott még a levegő. Julival beszélnünk nemigen sikerült, de az utcembere talán őt is megmozgatta. Lassan körvonalazódik, mi mindent kell megvitatnunk a teammel az év elején... De mindez a homelessbe fog íródni. És félek, oda is csak holnap.

Ja, Péter hívott fel az este, megörültem neki. Mint kiderült, Kisillatoson (??) van, Arad és Nagylak között valahol, művésztábort csinál a Máltával, és elkapott egy Pannon-foszlányt. :-)

Kezdődik a Sziget, bőröndös-hátizsákos németek nyomultak a Margit hídnál. De a HÉV-en egészen korrekt mennyiségű ember gyűlt csak össze. A magam részéről két régi TGM-írással igyekeztem pallérozódni kicsit, miután Bálint két perc szolidaritáséjszakája-mesélés után a kezembe nyomta őket a Dohány utca és a Körút sarkán — mi tagadás, a hosszabba beletört a bicskám (a másik ez).
Azonban lehet, hogy máris nem volt haszontalan az igyekezet, ha ezután végre elolvasok néhány Illyés-verset.

Napközben úgy 15 fokot emelkedhetett a hőmérséklet, aztán vissza. Egész kellemes lenne október elejének.

The End

Az este-éjjel lenyomtam végre Zsoldospétert. Az utolsó ötven oldalt a kádban, a végén már hozzá kellett engednem meleget, hogy tartson... De nem akartam a kiszállással sem megszakítani. Pedig nehezen raktam össze a végét, és most sem vagyok egészen biztos benne, hogy kellett nekem oda az utolsó fejezet. De a névtrükk, az csuda.
Rég olvastam már ekkora elánnal. Még a HÉV-től hazáig is, vállalva, hogy nem veszem észre a szembejövőket.

Tegnap amúgy becsületből beültem még a BUSHO-ra is egy órára. A műfaj ugyanaz, de kb. annyira lehetne egy lapon emlegetni a mvhelyi Alter-Native-val, mint a Kultiplexet a Kultúrpalotával... :-) Az anyag persze hasonló volt, nyilván, sőt, azt azt a bizonyos — minden általam megkérdezett szerint is — rémes francia táncfilmet adták is (szerencsére még jóval előttem). A kedvencem egy kínai srácról szólt, aki kitalálja (szinte megálmodja), hogy Írországban akar élni. Nyelvtanulásra fordít fél évet, aztán nekivág, és mérhetetlenül szomorúan tapasztalja, hogy nem érti senki... míg valaki rá nem jön, hogy írül beszél, és el nem viszi egy olyan vidékre, ahol még tudnak. Az utolsó kockán boldogan mosolyog a pub pultja mögül, sörrel kínálva a betérőt.

2005. augusztus 8.

Újra hétfő

Úgy tűnik, lassan rajtam is elkezdik számonkérni, hol tartok a dolgaimmal. Közben persze kapok is újakat zsákszám... Meg a meglevőkről is ki-kiderül, hogy valahogy nagyon másképp értettük mind... Ha valaha dolgozni kezdek, munkaköri leírással fogom kezde(t)ni.

De legalább nincs meleg, éljen-éljen.

2005. augusztus 7.

...és tényleg nem

Grrr... Pedig a vesszőkből ítélve ez még közelebb is áll ehhez a fonthoz, mint a fenti: , „ vs. ' ". Az lenne a megoldás, hogy ezeket is elsajátítom...?!

„„„„„„„„ avagy Alt+0132

Igen! Megvan az utolsó blogos szívfájdalmamra is a gyógyszer. Sikerült elővarázsolnom a Wordből az alsó idézőjel ASCII kódját. Előtte rákerestem párfelé, de nem váltak be, ahogy eddig a Wordéi sem. Most azonban — valószínűleg a megelőző kutatás eredményeképpen — hirtelen fölismertem, mi volt a hiba, és szépen átállítottam az eddigi „Unicode (hexadecimális)"-t „ASCII (decimális)"-ra.
Még meg kell szokni a számsort, de ha a kötőjeleket meg tudtam, akkor ezt is.

Viszont ha a betűtípus nem fog stimmelni, kardomba dőlök.

Realtivitás

Ez a biblikuslexikon-lektorálás annyira szörnyű, hogy még a tegnapi salátásvájlingokat is hajlandó voltam elmosogatni, csak hogy alapos okom legyen szünetet tartani.

Piszoár a' la Rolling Stones

Ezt a képet a napokban találtam, s nem feledhetem azóta sem. Múlt vasárnap a szentendrei kocsmázás során pont szóba került a piszoár-téma, kár, hogy akkor még nem ismertem. Rémségek kicsiny fürdőszobája erős ízlésűeknek.

2005. augusztus 6.

Portable Document Format

Kezdek hihhetetlenül büszke lenni a számítógépészeti ismereteimre... (Jó-jó, nem most kezdek azért, tudom...) Az előbb minden további nélkül megkerestem és üzembe helyeztem egy PDF-írót, hogy Márti homelesses tanulmányát adandó alkalommal lefűzhessük a blogba. Igaz, a nyár eleje felé Gabssy egyszer elmesélte, hogyan kell PDF-et írni, de az csak addig tartott, hogy a Nyomtatás panelen kiválasztom a PDF Writer "nyomtatót". Itthon pedig nem volt efféle opció. (Hogy miért kellett a program mellé egy konvertáló is külön, azt nem tudom, de végül is egészen mindegy. Működik.)

A másik: egy honlap, ahová a SZTAKI szótárról jutottam el, és nagyon tetszik: a rövidítés.hu. Mindenféle betűszavaknak tudja a feloldását. És igen ügyesen motiválják a tartalomfejlesztőket (újabban nagyon tetszik ez a szó :-)): az adott hónapban a legtöbbet, de min. 250-et beküldő egy 10 000 Ft értékű "EDC-kártyát" kap ajándékba. (Hogy ez mi is, azt pedig nyilván ki lehet keresni az adatbázisból.)
Ebben a műfajban amúgy állati jó az Osiris-féle Rövidítésszótár is, amivel még a könyvhéten találkoztam össze, és amíg belelapoztam, megtudtam pl., hogy az A4 és az A/4 papírformátum nem azonos. A második (?) ti. nyomdai mérce, és korántsem akkora, mint a fénymásolópapír.
De hát amíg az ember nem könyvszerkesztő, addig vajmi kevés hasznát látja egy efféle alkotásnak, úgyhogy ott is hagytam.

Rakosgattam fönt egy sort, semmi látszatja, de már egy csomó marhaságot (meg)találtam. Meghívó a Háry Jánosra (daljáték a zeneiskola előadásában, 1992...), édesanyám diplomaosztó-meghívója (rajta van Ildi mamája is, végre bebizonyosodott, hogy egy évfolyamra jártak Szegeden, ha közös szakjuk nem is volt), egy pudingpor szintén '92-ből (ajándéknak szánhattam, mert ráírtam, hogy "Jó étvágyat!"), füzetek, színes papírok garmadával... Apropó, egy kérdés elsősorban a hazai Olvasókhoz: Ti emlékeztek rá, hogy valaha is használtátok volna általánosban a
Színes papírok
pontrácsok
vonalhálók

című zacskó második-harmadik részét? Nekem úgy rémlik, soha nem vettem kézbe egyetlen ívet sem, és abból ítélve, amennyit most találtam (még bontatlan csomag is akadt köztük), így is lehetett.

Szabó család

Az imént, míg egy régi számukat dünnyögtem, rakadtam a Szabó család nevezetű siklósi együttes honlapjára [link a cím alatt]. Nehezen tudnám meghatározni a stílust, de teljesen beleszerettem két éve. Aztán visszaadtam a kazettát Tamásnak, és azóta se volt hozzájuk szerencsém. Sajnos az oldalon semmi nem utal a jelenre, de legalább a három letölthető számukat hallgathatom naphosszat. :-)

Adatbank

Hát, a rendrakásig még nem jutottam el, viszont tartalomfejlesztettem :-) kicsit a trindexeseknek. Kezd a rögeszmémmé válni a már digitalizált tartalmak közötti kapcsolások kérdése... tiszta szerencse, hogy a dolgok webre witeléhez nem értek.

Napló

Csak elfelejtettem: Miklós visszahozta Kolozsvárról a Naplóm, úgyhogy szűk másfél hónap után folytat(hat)om a szép könyvben (is). Ezzel tehát ez a blog visszanyeri az eredeti, apokrif mivoltát, amennyiben a kanonikus az, a papírra, tollal vezetgetett. Ettől persze nem biztos, hogy a billentyűzetcsépelő kedvem különösebben alábbhagy...

... buli után a takarítás

Az utolsó távozók alig egy órája indultak, ketten csak, de a mosogatásban így is komoly segítség volt. Jól sült el a kísérlet, a magam érzéséből, meg a visszajelzésekből ítélve is. Pumukliék lemondták még kora este, de rajtuk kívül, azt hiszem, mindenki itt volt, akire számítottam. Abban a sorrendben, ahogyan megismertem őket: Eszter, Gabssy, Tamás, Miklós, Levente, Fke, Orsi, Zsolt, Míra és Andi. Miklós az egyetlen közülük, aki csak engem ismert, ráadásul ő jött utoljára, és ő távozott először, de így is egészen otthonosan mozgott. Orsival beszélgettek egy jót, ezt is ki tudtam volna sakkozni előre. :-) A többiek kb. Szeged/Debrecen/Mókusőrs körökben valamilyen fokon ismerősek voltak egymásnak is. Persze igazán izgalmas az lenne, ha egy körbe írnám föl a neveket, és behúzkodnám, hogy milyen relációkban álltak-állnak egymással ők is...

Megyek, befejezem a konyhatakarítást, aztán talán-talán-talán végre nekilátok a saját szobámnak is... Egyelőre úgy egy köbméternyi cucc van a padlóra hányva, ki kéne végre szelektálnom, mi az, amihez nem nyúltam x éve (s így várhatóan ezután sem fogok).

2005. augusztus 5.

Szürke péntek, de rövid munkaidő

(Remélhetőleg — a múlt héten is ez volt a tervem...)
Szóval úgy tűnik, valami pszeudo-marketingessé avanzsáltam, és ez egyrészt talán még motiválna is, másrészt viszont ehhez fantázia kéne, kreativitás, és az bennem semennyi. Igyexem a dolgok megvalósítás-végét megfogni, de miután a főnök ma előadta, hogy mi mindent is kéne még... Hát, félek, hogy túlnő az ügy.

Tegnap Zsófi aludt nálam, jó volt beszélgetni-vihogni kicsit. Neki se könnyű mostanság, de valahogy azt éreztem rajta, hogy mégiscsak jó pályán van. Ami rólam pl. nem mondható el.

Este otthoni buli lesz: most ugyan úgy fest, hogy elállt az eső, de így is térdig süllyednénk a sárban. Meg hideg is lett, 15–20 foknál biztos nincs több.
Kíváncsi vagyok, mert a várható max. létszám 12, ami a háznak nem sok, lekötni viszont annál inkább. Meglássuk.

De előbb még haza kell menni (a vizes szandálomban, momentán nem lévén egyetlen zárt cipőm sem — ill. csak a túrabakancs, de az sincs kivaxolva); meg kell sütni a remélhetőleg megkelt kenyeret, meg esetleg valami sütit is.

2005. augusztus 3.

Ajjaj

Miután jó négy órát sikerült Péterrel csacsognom kb. a valdensektől a horoszkópokig terjedő témákban (gondolom, ő is annyit dolgozott közben, mint én...), most itt van Bence a skype-on. S ő pont arra kíváncsi, hogy hol tartok...
Lehet, hogy soha nem fogok otthoni dolgozással kísérletezni.

Újabb egér

A nap rövid sétával kezdődött (9-kor, hömm) a rakétához, ahol is eleresztettem a tegnap estére megfogott egérkét.
Hazafelé szembetalálkoztam egy LA jelzésű autóval, lehet, hogy hazajött az öreg Wahorn egy kicsit. (Vagy valamelyik fia. Ó, boldog ifjúságom...! (sóhaj))
Aztán reggeli a teraszon (végre sikerült kellően fölhígítanom a kissé túl-fehérborsozott salátaöntetem :-)), egy s más ténykedés, és most itt. Végre váltottam pár mondatot Péterrel, az előző időkben hol ő nem volt on-line hetekig, hol én (nem vagy csak este). Eddig igen jó, de azért dolgozni is kéne...

Keresnék egy képet a rakétáról ("Millenniumi Emlékmű" hivatalosan), sehol semmi. Még csak említés szintjén se, nemhogy fotón. Viszont ezt az utcarészletet a házunk előtt állva kapták el. :-)

2005. augusztus 2.

Mindennapi bejegyzésünk

First of all: alakul a kirándulás. Eddig biztosnak mondható Leventeszter + Zsolti, valamint Miklós; és beeshet Norbi-Pumukli és Dani-Frodó is az utcaemberéből. Azaz egy művészi hajlamú házaspár, egy Rejtő-rajongó-szakértő könyvesboltos, egy konzervatív jobbközepes művészettörténész, valamint két szociálisan érzékeny anarchista (punk). Jó lesz, jó lesz. :-)

Aztán... Érdekes nap volt, kezdve azzal, hogy sikerült 5-kor fölkelnem, és egy bő órát vacakolnom a biblikusokkkal. Csepp a tengerben... Aztán a HÉV-nél valami számomra is meglepőt tettem: vettem egy Shape magazint. Jó a formája, eleve mert egyhuzamban ezzel a sok átszállogatással nem lehet olvasni; meg a táskámba is éppen belefér. Hogy radikális szemléletváltást hoz-e ("Minden nőt formába hoz", így az alcím), hmm... az végülis mindegy. :-)

A céget elég jól bírtam, asszem, illetve csak egy bealvás-határos szakaszom volt (talán fél óra, vagy egy).

És aztán este utcaemberéztem egy újabb sort. Korán odaértem, úgyhogy kiválasztottam a polcról egy Békés Pál-krimit [a KIA nem jegyzi...], de rövidesen megjelent Norbi majd Dani, hát hagytam. (Jó kis punk-históriákat nyomattak.)
A társaság nagyjából egyezett a múltkorival, ott volt viszont Anita, akivel levelezni kezdtem annak idején, és akin azt a fajta határozottságot éreztem, amely mindig nagy tisztelettel tölt el, mert soha nem leszek a birtokában; Tessza, akivel tegnap éjjel levelezgettem a srácról; és egy Fatime nevű lány is, aki az oktatási programot viszi.
És hazafelé megint elcsodálkoztam Bálinton, zsenge kora ellenére nagyon nagyban játszik. Persze — 1Tim 4,12.

Holnap itthon maradok.

2005. augusztus 1.

Zajlik

Meghirdettem egy éjszakai túrát péntekre. Fölküldtem az utcaembere listára is, amit utóbb igen-igen megbántam, kisebb részben azért, mert keveseket ismerek, nagyobban mert az archívum tanúsága szerint nagyon fegyelmezett lista, szinte kizárólag szorosan témába vágó dolgok mennek.

Közben jött egy levél ott is, valakit elcsípett egy otthonról kirúgott ifjú (a lánynak ismerőse korábbról még), hogy most akkor merre tovább. (Állása persze épp a múlt hét óta nincs, pedig az feltétel szokott lenni a szállókon.) Fölhívtam a Segítőházat, és legalább annyit megtudtam, hogy ahány szálló, annyiféle szokás: vagy kérnek igazolást arról, hogy dolgozik, vagy nem. És a Menhely diszpécsere ezt is tudja, ahogy azt is, hogy éppen hol van hely.

Mire mindezzel végeztem, Miklós visszajelzett, hogy minden bizonnyal jön kirándulni pénteken. És ő is tök kedves volt.

Én viszont elalszom holnap a cégnél...

Ja, a bátyám megvan, írt két sor mailt Timinek.

Amikor jó élni

Akkor most megkísérlem valami koherensnek mondható formába ghozni egy gondolatsort, amely jóideje érlelődik bennem. (nagylevegő)

Szóval egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember pozitív visszajelzéseket (is) küldözget a körülötte élőknek. Vagyis nem csak szapul, csepül, szid, átkoz, káromol, beszól stb. (btw a beszólogatás lélektanáról is van egy kisebb elméletem, de azt majd legközelebb); hanem igenis megdicsér, megerősít, rámosolyog, áld, örül és meg is mondja. Úgy bizony.

Mármost azon lehetne tűnődni, hogy a saját — kielégítetlen? — igényeimet kompenzálandó alakult-e ez így, de tény, hogy reflektálatlan formában évek óta űzöm ezt a játékot. Jó játék, csak ajánlhatom mindenkinek.

Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy egyre kevesebben vevők rá. Hogy nem érdekli őket, vagy nem tudnak vele mit kezdeni, azt nem tudom, de alig-alig volt a praxisomban, aki akár csak megköszönt volna egy-egy ilyen gesztust. Hogy viszonozza, horribile dictu, magától lépjen valami hasonlót, az szinte kizárt.

Persze az emberek különböző módokon tudják éreztetni a szeretetüket, és más utakon lehet őket elérni is. (Ez már nem az én okosságom, Gary Chapman itt.) Ez egyaránt jelentheti, hogy nem ér el az üzenet mindenkihez, akihez szeretném; meg azt is, hogy én nem vagyok fogékony, pedig ők alkalmasint visszajeleznek a maguk módján.
De valahogy mégis inkább az az érzésem, hogy nem tudnak vagy nem mernek.

Azért akadnak kivételek, s most mintha úgy látszana, egyre több. Peti pl. határozottan és meglepően jól vette a születésnapja körüli katasztrófa-köreimet, vagy még előtte Véss, mikor tiszta jókedvéből hozott nekem virágot, vagy a múltkor Péter azzal az sms-sel... De legfőképpen 1) Bálint az utcameberéből, aki válaszul az e-mailemre (hogy hová vették föl végül, mert múlt kedden éjjel tudta meg épp) nemcsak megköszönte az érdeklődést, de még azt is le találta írni, hogy "de jó, hogy itt vagy az utcaemberében :)". Úgy másfél óra ismeretség után. És 2) Nándi (a) tegnapelőtt. Amikor kifejtette, hogy "de hát mindenki azt kap, amit érdemel / ha úgy áll elém, hogy faszra vesz (urambocsá) / akkor visszakapja, na / de te nem úgy jöttél". Ez igen-igen megerősítő volt.

...Valójában persze, ööö, kénytelen vagyok belátni, hogy voltak ilyenek mindig, csak néha ehhez is túl magam alatt vagyok.
És még itt panaszkodom, nesze nekem. Hagyom is abba!

Zuhanyozás után :-)

Mindjárt szebb az élet. Újabb egeret nem láttam és nem is fogtunk (tegnap du. szembejött velem egy a fürdőben, de reggelre megfogta a svéd csapda, aztán Papa eleresztette valahol — dinka egy család vagyunk, tudom), amúgy meg enyém a ház a hét végéig. Istenem, ha nem kéne hat előtt kelnem, akkora bulikat csapnék...

Persze ilyenkor jön az is, hogy locsolni kell, figyelni, hogy ne maradjanak nyitva az ajtók-ablakok éjjelre-nappalra, alkalmasint megetetni Imikét (a "házi hajléktalanunk", ahogy egy osztálytársam aposztrofálta anno — de most nézem, emlegettem már)... de akkor is hihetetlenül vicces, mindig élvezem. Este salátát fogok gyártani, és ha elfogy a kenyérkém, sütök.

Hétfői kínlódás

Volt egy tanárom, aki a "Jó reggelt!" köszönésre többnyire azt morogta vissza nagy álmos fejjel: "Lehet egy reggel jó?!" Hát, ilyenek a hétfők is... nekem legalábbis.
De most itt a bankosfiú, hogy áttelepítse a szoftvert erről a gépről a másikra. Szóval ennyi.