2005. július 31.

Gyermekkorom olvasmányai

Rendet vágtam a gyerekkönyvek között, lévén egy újabb könyvespolcunk fönt a két szoba között (valójában nem új, csak ebben a formájában). Nem volt egyszerű csoportosítani, de végül kb. ez lett belőle:
- lapozók (szöveg nélkül vagy csak pár sorral, kartonon), mondókák, képeskönyvek,
- klasszikus mesék (Andersen, Benedek Elek etc.),
- versek,
- meseregények,
- lányregények (pöttyös-csíkos),
- kaland-történelmi,
- ifjúsági egyéb (Christine Nöstlinger pl., az örök kedvenc osztrák),
- ismeretterjesztő,
- idegennyelvű (angol, német).
Egyik-másik komoly kísértésbe hozott, hogy nekiálljak ismét...

Aztán Bori barátnőmnél voltam Szentistvántelepen (szintén osztálytárs). Fura volt, mert pár emberről eléggé eltér a véleményünk, de azért kialakult a beszélgetés.

Megyek olvasni, de 10 körül Zsoldos Péterrel is le kéne számolnom, mert holnap megint tiszta kómás leszek A Munkában.

Ja, a SZTAKI-s figura rögvest válaszolt, köszönte a gratulációt, s kérdésemre megnyugtatott: "ilyen melegben a rendszergazda is aluszik s mig szendereg a robogas almaban emailez kicsit". Úgy tűnik, tényleg magától folyhat belőle ennyi marhaság... :-)

Betoldások

Peti tegnap hívta föl a figyelmem a következőkre: "Minden év júliusának utolsó péntekén ünnepli a világ megbocsátóbbik fele a Rendszergazdák Megbecsülésének Napját (System Administrator Appreciation Day)." Azt hiszem, menten elküldöm a SZTAKI szótár szerkesztőinek is, ők szokták az ilyesmit értékelni (különösen csokis sütivel, l. Photo Gallery ill. a szótár "marketing-oldalán" itt).

Volt még valami lemaradásom, de közben elfelejtettem.

Üres a ház


Kaptok egy újabb Luca-fotót, annál is inkább, mert rövid idő, és nem látjuk többé (jódarabig). Egyúttal bemutatom a bátyámat is, aki mostanra valószínűleg már becsekkolt a Ferihegyen, és holnap egy ronda luxemburgi kockaépület 9. emeletén kezdi meg a munkát. (A kép vendégségben készült.)

Amúgy én már nemigen fértem volna be az autóba (Timi is hazatér Kécskére két hétre, úgyhogy bőven volt cucc), meg amúgy is célszerűbb volt reggel mennem el misére, tehát így tettem. Ismét meg kellett állapítanom, hogy az én vallásosságom kifejeződésének a népénekek éppen olyan jó eszközei lehetnek, mint a gitárosak meg a gregorián (miközben természetesen megvannak a szeretem-nemszeretem énekeim — na jó, gregoriánból inkább csak a szeretem-jobbanszeretem), szóval nem bírhatom megérteni azt az elkeseredett küzdelmet, amit a két nézet képviselői hajlamosak folytatni egymással. (A gregorián általánosan elismert és kedvelt, még szerencse.)

2005. július 30.

Hasonlóan nyugis este

Két találkozás: Ebéd után Nándi a messengeren, webkamerával, yeah. :-) Jót beszélgettünk. És kicsit ide vágna ismét az, amit az életről (...) akarok írni hónapok óta, de nem tudom, nekiveselkedem-e most...

A másik: Eszter, Levente és Zsolti az Angyalban, Szentendrén. Jó csapat így együtt is (Eszter osztálytársam volt, Levente a férje, Zsolti meg közös debreceni barátjuk. Mi több, ő mutatta be őket egymásnak annak idején), beszélgettünk irodalomról s más ily fontos emberi lomról.

Papa szerint én fogom szerkeszteni a Pomáz és '56 c. könyvet (kiadványt). Szerencsére csak jövő őszre akarják kiadni.

A hülye Skype-ot nem tudom meggyőzni, hogy attól, hogy a bátyám nevén vagyok belépve a számítógépre, a babosek azonosító még ugyanaz. Nem találja a telefonkönyvet.

Boldog, nyugis szombat

Azzal együtt, hogy 9-nél tovább nem lehetett megmaradni az emeleten, ki vagyok simulva. Délután kimegyek Eszterékkel és -hez Pócsmegyerre a Pázsitra fürdeni. Kár, hogy nem lesz lelkierőm biciklivel menni.

De igazából a tegnap délutánról akartam írni. Úgy adódott, hogy 2-f3 felé mindenki lelépett körülem, még a nyomdászok is, úgyhogy úgy döntöttem, nekem is péntek lesz. Csak még hátraszaladtam vizet inni — apropó, talán még nem is írtam a vízautomatánkról. Tud hideg-meleg és szénsavas vizet is gyártani, és végre talán eleget iszom. Nagyon vidám, ráadásul mint a Bibliában a kút, találkozási pontul is szolgál. :-) [Abba most nem megyek bele, hogy hogyan azonosulok a céggel minden ellentétes igyekezetem ellenére: automatánk-at írtam, pedig úgy akartam: automata.]
Szóval "indulás előtt még egy kis folyadék" felkiáltással hátramentem, aztán ott megláttam a stúdióban Bencét. Mondtam neki, hogy mindjárt átküldöm, amit megírtam, hadd lássa, de ezzel elkezdtünk beszélgetni. Gyorsan kilyukadtunk oda, hogy kéne valami ütemtervet csinálni — végül fél hat után jöttünk el. De végre egy csomó dolog tisztázódott bennem a prospektusok és a weblap kapcsán, nagyon hatékonyak voltunk. Végre szót kapott bennem a csapatjátékos, Bence pedig egyrészt kreatív is , másrészt viszont nagyon együttműködő. Most úgy gondolom, hogy jól egymás keze alá fogunk tudni dolhozni.

Este még Julival beszélgettem egy jót (háromszori nekifutással) telefonon, elhívtam utcaemberézni is. Jó lesz a jövő év a Nemestakács utcában.

Most viszont jön Gábor, megyek.

2005. július 29.

Tatros partján nem szabad lefeküdni...

mer' a Tatros, ha kiömlik, elviszi... Ki kéne menni önkénteskedni, de nem lehet. Úgy szeretnék egyszer egy hetet, ne adj' Isten, hónapot, mikor mindig aznap találhatom ki, mit csinálok.

És még egy rémes história édesapámtól. Egy alvállalkozójuk hozott hét új munkást valahonnan az Isten háta mögül, olyan szegény embereket, hogy Pestre följönni se tudtak volna, ő ment értük. A harmadik munkanap estéjén aztán kitört köztük a paláver: valaki a másiknak a (munka)dzsekijét vette föl, s ráadásul (hogy ugyanő-e, nem tudom) két szelet párizsit is megevett a máséból.
Másnap reggel lapítottak még, megkapták azt az ezer forintot, amit élelemre osztott a főnökük minden reggel, aztán hang nélkül hazacígöltek belőle. Munkabér meg ilyesmi nélkül, ahogy jöttek.
Hajmeresztő. Otthon hat-nyolc-x gyerek meg a síró asszony, mondta Zoli, aki hozta őket. Bennük meg semmi belátás, csak az önérzet.

Persze fejétől bűzlik a hal. Az FVM január óta ingyen adatja ki a folyóiratait ezzel a céggel, ahol vagyok. Tegnap (!) jutottak addig, hogy kifizessék. Miközben a kiadó nyilván a szerzőkön spórolt, akik már kezdtek be-besértődni. De hát mi másra jó egy kisvállalkozó, mint hogy az államnak hitelezzen?!

Amúgy most elvileg dolgozom, vagy mi, de anyag hiányában kicsit elakadtam. Meg lehet, hogy koffein hiányában is.

Ha befejezem a prospektust, tartalomfejlesztő leszek.

2005. július 28.

Hőség

Gőzölög az aszfalt. És az iroda reggel hétkor is éppen olyan meleg volt, mint délben. Na jó, majdnem. Egyszerűen nem tud kihűlni.
Ma nagyon berágtam a technikai feltételek hiányára, úgyhogy holnap beviszem a Sárit, és beülök vele a nyomdagépek közé. Ott kb. öt-hat fokkal kevesebb van. Sári pedig (a maga kis PII-es agyával) lényegesen okosabb az ottani gépemnél (486 rulez), nem beszélve arról, hogy USB-képes. Mert most ha meg akarom nézni Bence két PDF file-ját, akkor bevihetek néhány kislemezen egy darabokba tömörített Acrobatot. Mert nemhogy internet nincs a gépen, de még belső hálózat sincs.

Amúgy ma volt valamiféle munkamegbeszélésünk Bencével, kezd körvonalazódni a feladat. Talán.

Más: hazafelé utaztomban írtam végre egy sms-t Juditnak, hogy mennyire szimpatikus a kedvese. (Horányban nem volt alkalmam mondani.) Idézem a válaszát: "Nagyon aranyos vagy. Néha kell az ilyen megerősítés. Most épp néha van. :)"

Erről persze eszembe jut, amit már olyan régen ki akarok itt fejteni az életről (bezony! :-)), de most is el fog maradni, mert végre le kéne csutakolnom a bicikli darabjait, hogy aztán míg lezuhanyozom, Gábor összerakhassa. Boriskához vagyok hivatalos ma este, s jó lenne azzal menni.

2005. július 27.

Csak gyorsan

Dolgozni mérsékelten jó elfoglaltság. Vagy legalábbis mérsékelten kellemes. Úgy négy-hat órát elbírnék, de nyolc sok.

És közben itthon várna a Benyik-féle biblikus lexikon... Már ég a fejem M. Gábor előtt (amúgy virtuálban). De az valami iszonyú meló. (Sajnos mondani sem tudom olyan átéléssel az "iszonyú"-t, mint a Volt Szeretőm, nemhogy írni. :-( )

Megírtam végre a tegnapi homeless-vonatkozású dolgokat a hajónaplóba, de ilyenkor mindig az van, hogy mire eljutok a leírásig, a sava-borsa elmarad, mert már unom a klaviatúrát is.

Délben fölhívtak a rektori hivatalból, hogy be kéne küldenem a Letter of Confirmation-ömet az idei CEEPUSkodásomról. Sánta kutya.

Tegnap este Luca a hátára fordult a hasáról.
És Péter minden előzmény és komoly ok nélkül küldött egy sms-t.

Kalákát hallgatok, a Kányádit.

2005. július 26.

(idevalaminagyonfrappánskéne,denemmegymostbocs)

Szóval látom már, hogy a Nagy Dolgozásról nem fogok tudni írni, ezt azonban most nézze meg mindenki: AK57. Zseniális hely! Igazi lelkes klub nagyon alternatív, izmosan balos beütéssel. Elsőre, bevallom, eltűnődtem, le merjek-e menni... A falakon egymást érik-lepik a plakátok, graffitik, szórólapok, kultúrhírek, üzenőfachok... van teázó, és mindenütt "Mosogass el magad után, mert ez az egész a MIÉNK!" típusú üzeneteket hordozó feliratok.

Itt hallgattam bele egy utcaembere-megbeszélésbe, s az is pöpec volt. Nagyon más arcok, mint akikhez szokva vagyok — és így új nézőpontok. Kihívás volt beilleszkedni, és úgy fest, nem volt hiába a fáradság. Szeretem, mikor azzal szembesülök, hogy mások más alapokról is ugyanoda lyukadnak ki, ahová én a gyakran egyedül üdvözítőnek képzelt sémáimmal.
Amúgy meg a vége az lett, hogy valahogy mindenki ismerősnek tűnt valahonnan... ami a rokonszenv legjobb jele.

Vagy valami ilyesmi. :-) Nagyon nem vagyok koherens, aludni kéne, de nem lehet...

2005. július 25.

Ezt olvasom

Zsoldos Péter: Távoli tűz. Nagyon profi, nem csak sci-fi-kedvelőknek! Nyári lazításképpen, vagy ilyesmi.

2. nekifutás

Szóval az evezés jó volt, az idő és a hangulat változó. Egyre kevesebb türelmem van bizonyos emberekhez... ez nehéz ügy, mert mi lesz velem 5-10-x év múlva? Meg hát ismerek néhány e tekintetben meglehetősen fenyegető példa-embert.
De szép volt a Tisza, pénteken még a pirkadatot is rajta néztük végig. Sok madár volt, egy őzet is láttunk, tavirózsát és tündérliliomot... A csongrádi kempingben vagy fél órát csodáltunk egy nagy keresztespókot Paffyval meg Zsófival. A hálóját szőtte, hihetetlen profizmussal. Úszkáltam egyszer-kétszer, nagyokat aludtam és ettem.

Aztán szombat reggel haza, majd szombat–vasárnap Újra itt van... címmel láthattuk egy hat éve érettségizett osztály lelkesebb részének hétvégi horányi láblógatását. Odafelé biciklivel; ott sok tökmaggal, beszélgetéssel-sztorizgatással-szalonnasütéssel. Volt pingpong és tollas is, sőt, szombat délelőtt egy működőképes hajót is vízre tettek az aktuális jelenlevők.
Aztán persze kiderült, hogy (kb.) hat összeszokott ember — furcsa volt, nem azok voltak kinn, akik gimiben a legbelső köreimbe tartoztak, és mégis mintha... — nem bír el négyet, akikhez csak néhányukat köti néhány szál... De ekkor elmentem aludni, és húztam a lóbőrt vasárnap 10-ig, aztán egy jó kis mise után Judit és Balázsa haza is hozott.
Ehhez szét kellett szedni a biciklit, úgyhogy azóta is darabokban hever a folyosón.

Eddig a mese, és az Első Munkanapomat bizony már nem tudom most leírni. Ahogy tegnap, most is édesapám túrt ki a gép elől, mert ugyan pillanatnyilag van itthon 3 (!!) laptopunk + a nagy gép, netezni és szkennelni is csak ezen lehet. Life's like that.
Megyek is Anti Francival csacsogni, illetve reménység szerint csak hallgatni. :-7

2005. július 24.

1. nekifutás

Arra gondoltam — persze lopott az ötlet —, hogy az elmúlt 3 hét eseményeit tévéműsor formájában fogom közreadni. Természetesen csak úgy átabotában...

Július 4. du.: A lúzerségem története (burleszk a CFR támogatásával)
A történet a kolozsvári gara máre cseferén játszódott, 15 percben. Megvettem a jegyem la Valea Draganului, majd a két megszerezhető magyar nyelvű napilappal kiültem a peronra.
És legközelebb arra eszméltem, hogy mellettem kigördül a csucsai személy...
(Végül stoppoltam, újabb ötvenezerért, a menetrendszerinti Karácsonykő–Várad busz vitt el. Jó háromnegyed órát sikerült lefaragnom a hátrányból — még mindig tíz perccel a többiek Várad felőli vonata előtt értem be.)

Július 4–12.: Románia hegyei 3. — Bihar: Vlegyásza és Pádis (természetfilm reality show- és katasztrófa-elemekkel)
Lelkes kirándulás kevés lelkesedéssel részemről. Nem tudom, mi volt a baj, de valahogy azt éreztem, hogy a befektetett energia nem térül meg szépségben-jóságban-élvezetben. Meg az örök észosztó-szerep, amit néha tényleg utálok... De különben sokat formált a bandán, talán rajtam is. S tényleg voltak szép helyek meg szép percek. Felemás, de összességében megérte.

Július 12–13.: Bihar–Nagyvárad–Bors–Tiszakécske–Szeged–Szarvas ámokfutás (road-movie nyelvleckékkel, rövid családi betéttel és mosógépreklámokkal megszakítva)
A hegyről le egy holland családdal (lakóautó), majd
Bogatelep–Belényes egy cápával (Dacia),
Belényes–Várad széle egy őrülttel, aki minden dombon előzött, és úgy százzal vágtatott ott, ahol egymást érik a falvak (maxitaxi),
Várad széle – vasútállomás taxival (a sofőr németül (!) beszélt),
vasútállomás–határ egy másikkal (15 perccel késtem le az utolsó magyarországi vonatot, s nem volt kedvem ezért 12 órát ülni ott).
A határon át gyalog (kétszer kiabáltak utánam), aztán
az innenső oldaltól a kécskei elágazásig egy kedves beszterce-naszódi fickóval (nagy autó, hátul is karfás ülések voltak :-)), aki nem volt valami beszédes, így se én nem tudtam, merre tart, se ő, hogy én. De adott egy üveg kólát, és mindig fölhangosította a Slágert, ha látta, hogy teteszik a zene. :-) Közben vadul wapoztam a menetrendeket, de végül arra jutottam (Timi zseniális ötlete alapján), hogy legjobb lesz, ha megalszom Kécskén.
Ehhez még egy teherautó kellett 30 km erejéig.
Másnap ötkor Tk.–Lakitelek–Kfegyháza átszállásokkal Szegedre, három adag mosás, egy begyúrt kenyér, ami már a hátizsákomban kelt meg, és irány Szarvas.

Július 12–17.: Szarvas 2005 – munkatábor majd családi pihi by Talentum Alapítvány (nonprofit-menedzsment önképzés életmódmagazin-betétekkel, kabaréjelenetekkel és gyermeknevelési tanácsadással megfűszerezve)
Úgy kezdődött, hogy átrágunk néhány stratégiai kérdést (úgy tizenöt-húszat...), aztán jön Pontyos Tamás civil-guru, és jól kiképez minket. Aztán szervezetfejlesztés lett belőle. Pontyos tényleg profi. Jó volt hallgatni, meg együtt gondolkodni vele. Előttem hatalmas perspektívákat nyitott meg, s valahogy az volt az érzésem, hogy nem csak a tapasztalat, hanem az intuíció is szól belőle.
A családi kétnap... jellegéből adódóan nem volt egyszerű nekem, de a kölkök aranyosak voltak. Meg jó volt látni Alízt, Verocskát, Zetort... Abban pedig, ahogyan Jusztinék terelgetik "az almot", ma is érzek valami példaértékűt.

Július 18–22.: SWAT: vízi lelkigyakorlat (sportközvetítés test és lélek edzéseiről az elemek ellenében)
Még elég friss az élmény, de — jó vót.

Folyt. köv.

2005. július 23.

Csak bejelentkezés

Megjöttem. Pomázra. Itt van Gábor, Timi és persze Luca is. Úgy negyed órával utánam megjelent Kati keresztanyám, Kocka unokatesóm, valamint felesége, Réka, és fiuk, Kolos is. Zajlik az élet.
A ház alakul, van új könyvespolcom, csak ne valami rémes sárgásbarna színe lenne, mikor minden egyéb sötétbarna körülötte (ablak- és ajtókeretek). Ugyanez áll a középső szoba ajtajára is (az is világosbarna lett a sötét keretében).
Holnap jön Anti Franci, a mamám angol barátnője. Ő fog a szüleim helyén aludni, ők a régi szobájukban, én pedig — nem, nem a sajátomban, ott Luca. Én megyek a nagyszobába. Éljen-éljen.
Kitisztult az idő, rövidesen eltekerek Horányba osztálytalálkozni egyet. Végigfutottam a leveleimen, és most határozottan gépcsömöröm van.

2005. július 4.

Hirek

Kozben irt Gabssy, hogy 1 ora alatt egyetlen parost sem vettek fol a hatarnal, szoval izgalmasnak igerkezik az ut...
Azert en megyek a fel otossel, ugyhogy az esetleges Olvasotol elkoszonok ugy harom hetre kb. Ha teheti, addig is kapcsolja ki a gepet, es menjen ki a szabadba...

Maszkalos-penzes hetfo

Kuzdelmes nap ez, reggel a folkeles, aztan a bankautomata. 400 uj lej volt a legnagyobb kerheto, illetve a "mas osszeg" alatt vmi olyan menusor kovetkezett, amelybe nem tudtam szamot potyogni. Pedig angolul is probalkoztam. Igy hat 4 milliot vettem fol, azzal, hogy majd elverek meg egy adagot a Megaban. Vettem is a letezo valamennyi Poianabol meg Primolabol egyet-egyet, hadd oruljon a banda — majd ezek utan nem ette meg a kartyamat a POS-terminal. Eljen-eljen. Most aztan fo a fejem, mert mar nagyon nem tudom, mibol mennyit koltottem, bar a netes bankolas sokat lenditett a dolgon. Lehet, hogy csak-csak meg kene rendelnem az ertesito SMS-t es? Az a baj, hogy az egyenleget csak felarert kozli.
Radasul itt ez a kavaras az uj/eros/nehez(!) lejjel, amit ugy allitanak elo, hogy 4 (!) 0-t vagnak le a regibol, nem harmat, veletlenul sem, azzal meg esetleg lehetne szamolni, elvegre az ember kognitiv strukturai nagyjabol a harom-heliertekre vannak beallva. Igy azonban vissza lehet(ett) allitani a bani-t is (ez is idiotasag, "penz"-nek nevezni a valtopenzt), es ez nyilvan JO, kulonben miert tettek volna.

Kozben fel-fel kezzel Sch. Danival es Timikevel csetelek, s ez nem javit az irasi hatekonysagomon. :-)

Uhh

Te jo eg, ha itt negyed 3 (kairoi ido szerint, ahogy a V. Sz. mondta volt oly soxor — je', most jut csak eszembe: azt hiszem, o volt az egyetlen olyan a praxisomban, akit kihoztam ide, es semmit sem sikerult megereztetnem vele abbol, ami Kolozsvar nekem — s semmi ketsegem, hogy ez nagyobb reszben mulott rajta, mint rajtam), szoval a 2.15 a.m. EET ugyebar otthon 1.15 CET, vagyis a biharbanda korabban indulo fele mintegy 4 es fel ora mulva folkaszalodik a berettyoujfalusi buszra...

...en pedig bekeben szunditok Peter agyaban (termeszetesen egyedul :-)), aztan holnap folveszem a turara szant mintegy 7 millio lejt (kis szerencsevel immar 700 formajaban :-)), veszek gesztenyekremet, meglatogatom Ro:sert, osszepakolok immar olyan turasra, talan kinezek Szepekhez... Es fel 5-kor indulok, delutan.

Ja, a szemuvegemet meg du. megtalalta Anna az egyik szek alatt. Epp csak elkezdtuk a rendrakast. :-)

Viragos a kedvem (meg a ter is, ugyebar)

Jo vot! :-) Blogos oldalrol Reku, a Hamlet gazdaja, es Nandika — a legenda maga, akivel, mikor bekerult a Filmtetthez a telen, mar masodszor talaltam szembe magam a virtualis terben. (Sajna nem tudtunk visszaemlekezni, mi volt az elso alkalom, valami disputas dolognak kellett lennie, talan nala megvan a mail-archivumban. Ugy remlik, annak mar vagy harom eve is...) Befutott meg Tucsok, aki Ibolyanak volt evfolyamtarsa annak idejen a filozofian (folismertem, bar elososorban nevrol), s vele Mocsok, Papsi kutyaja.

[Adasunkat megszakitva: az Egyszeru dal megy a netezoben! De ezelott is akartam mar irni rola: nagyon jok a gepek, eleg halk a zene, es itt hatul, ahova mindig ultetnek, a boltivesre festett falu szoba kozepen all egy kivilagitott akvarium. Nagyon vidam hely, csak ajanlani tudom. Az Apaczaival szemben, a Kiraly utcan, par hazra a Filmtett-tol.]

A Bulgakovbol kesobb atballagtunk a Krajczarba, ahol volt szerencsem megismerkedhetni az erdelyi magyar profi radiozas szine-viragaval. :-) Megtanultam toluk pl. a tequila autentikus fogyasztasi modszeret.
Szignifikansan tobbet iszom Kolozsvart, mint barhol es barmikor mashol. :-) Ma mondjuk alcoholic-bol osszesen egy gin-tonicot meg a tequilat, es pillanatig sem szallt a fejembe.
Az este merlege igen jo, koszonhetoen elsosorban Nandikanak, akivel a legtobbet beszeltem, s akirol a honlapja es a mitologia alapjan (vo. pl. humorfeszt, hmm — a sajto tukreben l. az eloado blogjan: 1. es 2. resz) talan mas kepet alkottam, de a valosag szerencses elterest mutat. S mindig jo hecc olyan tagas tema-horizontu beszelgeteseket folytatni, amelyekben szo kerul a palinkafozestol az egyetemen es holmi sanyaru sorsu felmenokon keresztul a blogok gprs-elerhetosegeig mindenfelerol.
It really seemed to be the beginning of a beautiful friendship. :-)

2005. július 3.

Nagybetus

Teljesen abszurd helyzet: reggel nem talaltam meg a szemuvegem. OK, hogy Peter szobaja olyan allapotban van, amilyenben, meg az is, hogy meg soha nem voltam kepes valami rendszert vinni abba, hogy hol teszem le este (vagy nem este) — de ez azert tulzas.
Anna persze mar elment terepmunkara, mire osszeszedtem magam 9-kor.
Kontaktlencset persze nem hoztam magammal.

Magdaval kulonben jot cukraszdaztunk-maszkaltunk-beszelgettunk, kozben ujabb es ujabb csodakra lettem figyelmes: nem eleg, hogy eltunt az egyik godor, es viragos a helye, sot, meg a szobor talapzata is; meg a padok is egyszinu pirosak! (Magda meselte a Setateren, hogy vmi ceg a polmeshivatalra hagyomanyozott egy jo adag eladhatatlan piros festeket...) Tettunk egy kiserletet a bankomatnal is, de regi lejt adott. :-(

Misere vegul a delire mentem, Leo mondta. Mindig eltunodom, megismer-e vajon... Vegulis egyszer reggeliztem volt a tarsasagaban. De annak mar vagy harom eve... sic transit gloria mundi (soohaj).

2005. július 2.

Szep kincses Kolozsvar, Matyas buszkesege

Hat kiertem.

Ha legalabb sejtenem, hol hagytam abba a meset a bulirol... A lenyeg, hogy jo volt nagyon, kellett ez a "tombi". S hogy egyetlen felelmem sem igazolodott be, ellenben fenyesen az ismert tezis, l. fent. Lent.
Jaj, es ejfelkor volt tuzijatek! :-) Meg kepes lettem volna megfeledkezni rola. (Kozben azon gondolkoztam, mi lett volna belole komolyabb esoben.)

Utana annal keservesebb volt az a harom ora a Nyugati korul, leginkabb az elozo bejegyzes cimeben emlitett problema miatt.
Kozben azert kicsit megint visszanyertem az emberisegbe vetett bizodalmam: jo negyedorara sikerult magara hagynom a sarga dzsekim (a szines, szelesvasznu alomkabatot :-)) a Westendben, es utana ott talaltam meg, ahol felejtettem.

A vonaton aludtam Pladanyig, aytan az innenso oldalon egy sort megint. Volt egy idiota no a fulkeben, de most mar megbekeltem, nem hirdetek dzsihadot. Szembe velem pedig egy oreg mvhelyi irodalmar ult, s alighanem valami konyvtari katalogust korrekturazott rendithetetlen elszantsaggal. Kivancsi lennek, ki lehet, szoljon, aki folismeri: osz, kicsit borzas haj es bajusz, szemuveg... o:o:o:, vagy ez meg nem lenne eleg az egyertelmu azonositasra...? (Apropo, BIJ-jel volna meg jo talalkozni.)

Peter Annaval es egy nagy Forddal jott ki elem az allomasra, meg osszeszedtunk meg egy parost (V. Andrea nevet a Filmtettbol ismertem :-)). A Tordai uton aztan megittunk egy kavet es sok bodzaszoropt (megtanultam, hogyan lehet ihatova varazsolni a megerjedtet is), s meg hazicsokit is kaptam. Peter kozben lazasan csomagolt, orakon belul indul a Szekelyfoldre moygasserulteket taboroztatni a Maltaval. (Ahol tegnap volt az elso munkanapja. Ki is vette szabadnapnak a tizeves erettsegi talalkozojukra valo tekintettel...)
Mar csak az hianyzik, hogy egy/ket napilappal beuljek a Bulgakovba, ez szokott lenni a reszocializalodas elso lepese. De mara mar keso...

Holnap Magdaek a ferenceseknel, este pedig blogos buli a cohorsos csapattal. Kivancsi vagzok, mi tagadas, hogy mit fogunk tudni kezdeni egymassal... De jok szoktak ezek lenni, meglassuk-meglassuk.

Okozhat-e zalkohol hasmenst?

Általában javítom, mit elírok, de ez most marad így, mert annyira szép. :-) MegmertMcDonald1s (Nyugati - ténleg nagyn szép a belső tér, eztmindig mg kell állapítanom), tehát fizetős.

Szóval a buli. Este jó késő értem ki, hogy mi minden hibát halmoztam egymásra ddig, azt mot nem részletezem. Aztán a vonaton összetalálkoztam Gyurival meg Danival, s az előbi oyan őszintén és spontánmosolgot rám, hogy úgy voltam vele, nag baj már nem lesz.
S nem is lett.
Elsőkörben Véssel találkoztam ösze, így köszöntött:
-- De jó, te itt? Fölhívott a Gabssy, hgy nem jönnek, gondoltam, te vagy a másik.
Még midig ugyanott tart, ahol két éve. Elképesztő.
Aztán leültem GyePeti és Orsi mellé, Peti ozott nekm enni (sült hús + salát), közben az arnyő alá befolyt a víz, úghog a kvetkező órákat combig vizesen t9öltötem, derekmon Timi pulóverével.
Közben nagon nem tudtam, mit keresk itt, (ha backspcet ütök, két btűt töröl, ki érti ezt?), de tudtam, hogy ha elfogy a sztén Gyp által kitöltött három deci borom, másképp fgom látni ezt is...
Még mielőtt elfoghatott volna, megknát pálinkávl is egywhiskeysüvegből.
Közben kb. kilakult, h az általam ismert kör beülta zobába, lett muzsi is, idővel még táncoltam is. Az egészben GyePetinek volt nagy érdeme, ismét, olyan jót birkóztunk az ebédlőben, hogy teljesen feloldott. (Meg is kaptuk Vésstől, hogy menjünk inkább a szobába, ne ott erőszakoljon meg.)
Solymival is jó volt táncolni, meg körben is.
Folyt köv 1x majd, lejár az időm

2005. július 1.

Most még levertebb vagyok

Fke fárasztott egy sort egy idióta indexes cikkel. (Bár azt hiszem, a recontra elég jól sikerült: OJD Aligkrapekje az IV-ben.)
Közben a nagy netezés-pedikűr közepett nem ér(t)em el a 19.50-est, ami azt jelenti, hogy valami negyed 11-re fogok kiérni Bicskére. :-(
Valószínűleg arról van szó, hogy tudat alatt a találkozást halasztom... :-7

Most egy picit csalódott vagyok

Az előbb beszéltem Gabssyval, ők akkor most mégsem. Nem mintha bármi kétségem lenne afelől, hogy pszichés a nyavalyája, szerintem neki sincs, de... Andi tegnap este határozottan lelkesnek tűnt, de... Az egyetlen esetleg elfogadható érv az, hogy nem akar méginkább belemerülni a Bihar előtt, de... Azért ez gáz, hogy örökké beteg.
Én meg kis szerencsével Fkével kettecskén vagy Fkével és Orsival hármacskán mehetek (melyik is lenne neccesebb?), és hogy ott mit csinálok magam, az legalábbis kétséges.

Mégis: bízzunk az alapelvben, amely szerint minél kevesebb kedvem van hozzá, annál jobb lesz. Bár itt most a kevés kedv alapvetően nem is igaz, inkább valami szorongás-féle.

Találkozás a virtuális térben

Messenger-végre kaptam Schmidt Danit az imént, s tök jót csacsogtunk. A Szatmári Róm. Kat. Püspökség könyvtárát/rait vezeti/építi. Vidám, nem láttam vagy két éve, s három is eltelt, mióta utoljára együtt kocsmáztunk valahol Kolozsváron (Queen's volt vagy Pub). :-)

Közben kinyomtam a Teljes és kipróbált cucclistát is, egy újabb teregetést követően immár tényleg nekiállok pakolni.

Házibuli, avagy bejegyzés két teregetés közt

Tkp. különös, hogy a házibuli mint jelenség az én életemből egy az egyben kimaradt. Éjszakákat beszélgettünk-játszottunk- ökörködtünk végig kisebb-nagyobb körökkel gimiben és azóta is, de a zenés-táncos változat valahogy nem.
Kerti parti műfajban egy emlékem van, a két évvel ezelőtti mártélyi vizsgaidőszak-zárás. Nem is lett volna rossz talán, ha a másnapi események nem írják fölül utólag.
Aztán persze maga a tánc is érdekes kérdés... Néha eltűnődöm, vajon a nemtudás vagy a nemszeretés volt-e előbb. Miközben hiszem és vallom, hogy sokat veszítek ezzel, látva pl. Tivadar barát- és fogadott sógornémat, aki jelentős részben a tánc által lett az, aki; vagy akár annak a néhány esetnek a tükrében, amikor sikerült igazán elengednem magam.
És mindezekhez ma este még hozzájön a társaság, Mókusőrs, algernonok, Véss rokonai, barátai és üzletfelei... Orsi, Fke, Gabssy, Andi, Gyuri, FunnyDanny, Vera, Elemér... Félig vagy annyira sem ismert emberek sora.

Megyek könyveket pakolni. A kéménnyel párhuzamosan egy fűtőtest-projekt is fut az öregházban.

Munkára fel

Nehéz elképzelni, de nagyon úgy tűnik, hogy tisztességgel kialhattam magam Szalafőn, mert a tegnapi éjféli fekvés dacára ma hétkor teljesen kipihenten ébredtem föl. Viszont a mai napra úgy háromszor annyi mindent tervezek, mint amennyi beleférhet — végtére ma este Bicske, de holnap már Kolozsvár, hétfőn Valea Draganului és Bihar, majd Szeged, Szarvas, Szeged, Tiszaug és Szeged —, így hát éppen ideje lenne hozzáfognom.

Isten éltesse a bátyámat 27. születésnapján! :-)