2005. június 30.

Idézet, link

Bár a levél, mint megtanultam, a szerző és a címzett közös tulajdona, muszáj vagyok :-) idevágni az író tudta és beleegyezése nélkül egy mail-részletet Papp p-től:

"Ha még lennének magánéleti hiányosságaid, az egyik antikváriumban 1 euróért találtam egy Beck-házaspár írta kötette. A szerelem mindenpi káoszának rendje. A Beckéket mi a Péter barátommal csak Bulvárbeccke-ként szoktuk emlegetni, mivel a teljesítményükhöz képest, túl népszerüek Németországban, de föleg Angliában, ahol a Giddensszel nyomulnak. Várhatóan nem egy Luhmann: Szerelem - szenvedély tipusú könyv lesz.
Az elméleti felkészültség pedig segít megoldani, vagy meghaladni a gyakorlat problémáit.
Bár ez is csak egy elméleti maxima."

És még két link, a napokban hívták föl rájuk a figyelmem: egy új (és talán kicsit újhullámos) moziportál (főleg fórum); valamint nagyon más műfajban: Az Utca Embere tiltakozó megmozdulása a koldustörvények ellen.

Őrség-mérleg

Program-szinten: percek alatt ráérős "őrségi" üzemmódra váltottunk, ti. amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is; és ez jó volt. Nagyokat aludtunk, ettünk mindenféle jókat (kecskesajtokat pl.), úszkáltunk Máriaújfalun, sétálgattunk a szerek között, napjában legalább egyszer megáztunk... Borozgattunk is, meg sütögettünk kolbászt-szalonnát.

Személyi fronton valamivel bonyolultabb az ügy.
Reni meglehetősen jól viselte, hogy egy teljesen új nyelvjáték-közösségbe csöppent, és ha viszonylag lassan oldódott is föl igazán, láthatólag jól érezte magát.
Fke ebben a tekintetben Péterre hasonlít, ő mondta tavaly tavasszal, mikor megemlítettük, mennyire jól beilleszkedett Szegeden a köreinkbe, hogy ugyan, elég keresztény társaságban megfordult ő már. Fke hasonlóképp, anélkül, hogy bármiben is változott volna, ügyesen alkalmazkodott.
Aztán tegnap vacsoránál valahogy olyan nagyon beszólogatósra vettük a figurát (mentségünkre: keresztbe-hosszába). Valójában csak két ponton éreztem úgy, hogy sok, de... így sem vált feltétlenül előnyére az estémnek.
Ma meg hazafelé... Egy bő ötvenest utaztunk pluszban, miután Fke ráébredt, hogy az oldaltáskáját Ruperttel (ő a palmtop), valamint a telefonjával és egyéb tartozékokkal a szombathelyi (nagyon jó!) étteremben felejtette. És ez valahogy bután jött ki — egyetlen okból: hogy sem egy sorry, sem egy thanx nem hagyta el a száját egész idő alatt. Igaz, persze, hogy teljesen szükségszerűen mentünk vissza, nemigen tehettünk volna egyebet; és az is igaz, hogy ha tehetünk mást, akkor is természetes, hogy visszamegyünk. De valahogy mégis...
A dolog paradoxona az, hogy miközben rendre (nem először, s nem is utoljára) egészen ellenszenves vonásokat fedezek föl benne — egyre jobban vonz.
Még jó, hogy holnap este Bicskén sokkal nagyobb kör lesz, utána pedig nem jövök sokáig.

2005. június 27.

Tűnődés a romokon

Az előbb papával kiszabadítottuk a szekrényem arra az időre, míg kiráncigáltam belőle néhány szükséges ruhadarabot, de közben rá kellett jönnöm, hogy se egy olyan szoknyám, amellyel egy temetést megkockáztatnék (úgy, hogy 3 órát vonatozom előtte), se egy pulóverem itthon. Hogy miért kell a hazaköltözéssel valamit minden évben elszámítanom?

Megyek, le fogom késni a buszt.

2005. június 26.

Ez a tróger Demszky

12 éve nem csinál semmi( jó)t, de most, a választás előtt, egyszerre áll neki kipofozni 80 km budapesti utat. Amitől ugye beáll a káosz, mert a forgalom nem csökken, sőt, a BKV is nagy lendülettel dolgozik a HÉV és a metró fölújításán. A Szentendrei út 1-1 sávja le van zárva, a maradék kettőből 1 a HÉV-pótló buszoké — lenne, de ez a nép nem arról híres, hogy ezt a reggeli csúcsban majd olyan marhára tiszteletben fogja tartani. Ráadásul a Bécsi út is csökkentett módban van, vagyis a csobánkai etc. júzerek is a Szentendrein fognak próbálkozni...
Az az egy reménységem, hogy Funar az útépítési lázzal együtt is elbukott végre tavaly... hátha.

Meg itt van még egy bloglink ehhez lazításnak, a gombot ajánlom, Budapest-szimuláció egy átlagos nyári napon...

1xűbb +oldás

Emlékszem, egyszer a harmadikos tanítónénim megjegyezte: olyan fajta vagyok, aki a bal fülét is a jobb kezével akarja megvakarni. Hát igen. Fölfedeztem egy "Add Image" feliratú gombot a szerkesztőablakban... Picasa ezzel remélhetőleg mindörökre elfelejtve.

Itt látszik, hogy olyan gömbölyű, mint én voltam a családi legendárium szerint. Édesapám hónapokig az ujjával próbálgatta, hogy ugye nyakam is van a tokám és a vállam között. :-) Posted by Hello

Itt az egyik kedvenc képem Lucáról. Rajtam alszik, csak az nem látszik. :-) Posted by Hello

Home sweet home

Itthon, Pomázon (l. még "Induljunk tehát: otthonról haza"). Tényleg benézne a nap az arcomba, ha onnan sütne, meg ha nem lenne már elhúzva az ágy: ki van bontva a tetőablak a szobámban. Viszont ezzel megkezdem a szüleim volt szobájának az annektálását, annak pl. csak két ajtaja van (a lépcső és a fürdő felé. Az enyémben ezekhez jött még az is, amelyiken a bátyámhoz lehetett átjárni). Most ők le a földszintre, minthogy az öreg ház (= az első három szoba, ahol hajdanán a nagymamám és a testvére élt) lassan elkészül (= lélegző padló, normális fűtés, meszelés, ilyesmi).

Amúgy meg Őrség-szervezkedés, Nóri helyett Reni jön, de még így is van egy hely az autóban. Pedig kéne még valaki, annál is inkább, mivel fogalmam sincs, Fke és Reni hogyan fog kijönni. Azaz hát baj nem lesz belőle, de alapvetően eléggé más stílus, azt hiszem.

Meg ami még fontos: jó hosszú idő után tegnap-ma végre találkoztam a nagybátyámmal, a feleségével meg az unokaöcsémmel, jöttek Pécsről Szegedre nyaralni. Marci egész elképesztően túl van féltve (különösen Zsuzsa által — gondolom, ez olyan anyás dolog is a "kis kései"-effektus mellett), de továbbra is nagyon jópofa.

Tegnap éjjel Gáborral még múzeumoztunk egyet, illetve ennek apropóján beszélgettünk jókat pl. az A capellában. Mintha repedezne a fal, amelytől a lelkemről eddig soha nem tudtam beszélni neki, vagy főleg: vele. Ez Timi érdeme, vitathatatlanul.

2005. június 25.

Vége

Bőven csak egyelőre, de legalább.

Tegnap piknik Algyőn, nehezen indult(unk Paffyval + az összes cuccal), de jó lett, nagyon. Átúsztam a Tiszát, erre most büszke vagyok. :-)

Este Te Deum az altemplomban, mindenféle köszönetnyilvánításokkal: én adtam át Tamásnak a Lelkészségért díjat, Liszkai Tamásnak a könyvet (a szpícset itt bizony Paffyra hagytuk teljes egyetértésben Gabssyval), Paffynak a karmesterpálcát, és Attilának a "vasat" is. és korántsem volt annyira gázos a laudációk sora, mint vártam.

A mise után hatalmas búcsúzkodást csaptunk keresztül-kasul, jólesett. De a legjobban mégiscsak Tamás. :-) (Mentségemre: megkérdeztem.
— Tamás, nagyon kompromittálna, ha megölelnélek?
— Hát — elsandított Míra felé, aki egy oszlop mögött beszélt valakivel, — tőlem...)
Tkp. jó érzés, ahogy él bennem ma is, s itt-ott "fölbukkan". S ez már alighanem így is marad. :-)

Este Gáboréknál felejtettem magam, kellett, különben alighanem beborulok.

Ma elszámoltuk a tavalyi homeless-pályázatot, közben megtanultam milliom-egy apró ökörséget az Excelről, "látens haszon", ahogy Gábor mondta egyszer. Ja, meg a nettó-bruttó ügyekről is, bár semmi többet a középiskolás mateknál, de ha azóta azt is elfelejtettem...

Eddig egy fél rétest ettem ma, és kezdem nagyon rosszul érezni magam.

Otthon épp nincs tető a két szoba között, az enyémet pedig centi vastag por lepi. Kéményépítés... Öröm lesz hazamenni holnap.

2005. június 23.

Újabb hasznos link

A csontvelő-átültetés pszichoszociális vonatkozásairól. Most nem olvasom végig, de hátha valaki ég a vágytól. :-)

A Yahoo megy, és így megkaptam Véss bulijára is a meghívót, mi több, ide is teszem:

"Barátaim, üzletfeleim, rokonaim és tisztelt egybegyűltek!

Július elsején (pénteken) egy poros aglomerációs városban (Bicske) egy még porosabb utcában (Thököly utca) a mágikus 21-es házszám alatt (melyet szüleim laknak) egy felettébb érdektelen eseményre kerül sor:

XXX (triplaiksz) party leszen

Bár sajnos Win Diesel nem tisztel meg minket más elfoglaltságai miatt, de igen szépszámú érdeklődőre számít a rendezőség (én), akik az időt evéssel, ivással, tánccal, beszélgetéssel és részeg hőbörgéssel (ilyen igazából biztos nem lesz, hisz minden meghívott jóravaló, nemes és
jólnevelt honfi) töltik (buli, party, garden party :-).

Az esemény 8 órától veszi kezdetét, de érkezni másnap délig bármikor lehet. A vége opcionális, lehetőség van korlátozott számban (20-25 fő) ottalvásra is, de mire a tánckedv elülhet (hajnal) már a nagyszerű Magyar Államvasutak is közlekedik. [...]

Minden meghívott hozzon további barátokat, barátnőket, kutyákat, macskákat...

Mivel a szervezőbizottság jelenleg Kanadában tanulmányozza a buli szervezés észak-amerikai módszertanát, így nem garantált a sikeres terjesztés, ezért kéretik a levelet megfelelő helyekre eljuttatni, pl.: [...]

Amit hozzál: magadat (és mindenki hozzon még egy embert)! Mást (különösen ajándékot) ne hozzatok! (Ez most komoly!) Esetleg hálózsákot, ha ott is alszol...

Hajrá:
Vés (sey Péter)"

Vidám lesz, mert a terv szerint másnap egyenesen megyek tovább Kolozsvárra (Moszkva–Petuski, hmm...?), majd onnan a Biharba... :-)

Ilyet még nem pipáltam

Nem indul a Yahoo. A kiszolgáló nem érhető el, meg effélék.

Tegnap kipróbáltam az éjszakai fürdőzés az Annában c. mutatványt. Alapvetően jó poén, csak nagyon sok nép jött össze, és nekem nagyon szűkösek a terek az Anna-fürdőben. Végigpróbálgattam Borcsival, Nórival, Annával és Lacival az összes szaunát, és a végén még a 15 fokos merülővízbe is belemerültem (-ugrottam, mert a lépcsőn keresztül nagyon nem ment).
Ja, az elején, míg nem találtam a többiket, összetalálkoztam egy hasonló helyzetben bolyongó lánykával, akiről a következő tizenöt percben nagyjából mindent megtudtam — a nevén kívül. :-) A volt barátja hívta meg, őt kereste nagy erőkkel... Amúgy helyes lányka volt, kicsit talán naiv, de kedves. És nagyon szőke. :-)
Elfele menetben már öltözködtem, mikor rájöttem, hogy amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lezuhanyozni. De maradt rajtam bőr ma reggelre, úgyhogy nagy vész nincs.

Az estét egy szép nagy beégéssel zártam, egy olyan fronton, amelyen nem feltétlenül akartam volna.

Régen voltam már annyira fáradt, mint fél 1 felé... Szó szerint az elalvás környékezett vacsora közben. Aztán hagytam a Bartókot szólni, ahogy napok óta (rátettem a kezem Ágica magnójára, hmm...), jólesik rá elaludni meg fölkelni is.

2005. június 22.

Sok lé

El is felejtettem: Gabssyt tegnapelőtt kifizette az Újlak utca helyben és kp.-ben, úgyhogy tegnap én is megkaptam, ami járt. :-) Ráadásul az igazgatónővel ugyan nem találkozott, de a gazdaságis néni halálosan boldog volt, hogy milyen szép lett az évkönyv, "úgyhogy jövőre is". Megjegyzem, a nyomda is nagyon elismerően nyilatkozott az anyagról.
Van jövőnk, nem vitás. :-)

HTML

Alig hiszem el: sikerült beállítgatnom a jobb oldali linkeket. Tudom, hogy a html valami elképesztően triviális programnyelv, de nekem ez most sikerélmény. Sose csináltam még ilyet! (Na jó, a dőlt betűt már tavaly megtanultam egyszer, de ez azért annál bonyolultabb volt.)

Újabb évzárás

Ezúttal az LT-vel, miután patkoltuk kicsit a jövendő közösségvezetőket. (Egészen jól sikerült.) Nem rágódtunk túl sokat a dolgokon, szerencsére, maradt a délelőtti könnyedség. S a végén, talán, még egy félállás is lesz belőle (a Renovabis és közvetve a Comenius program támogatásával).
Februárig.

Borozós este

Tegnap lezártuk a homeless-évadot. Utána leültünk a PC-ben, és megünnepeltük Era születésnapját, valamint — nem túl érzékeny — búcsút vettünk Attilától és Ilditől.
Jaj. Ha van valami, amit tudok "a hajléktalanokról" — legfőképpen azt, hogy ez a kategória ilyenformán nem létezik —, tőlük tudom. A lábnyomukban járok.

Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel ...
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?

2005. június 21.

Fotóblog

Muszáj idetennem még a kedvenc fotóblogomat is, a mai képpel, annyira kedves. Jobb lenne persze egyenesen a képet, de ha most nekiállok a könyvtári gépre letölteni egy Picasát, aztán a képet... Meg nem is tudom, mennyire illik ilyesmit (ti. képet lopni). Vagy nincs többé plágium, csak intertextualitás?
Mindenesetre nagy örömmel fedeztem föl eszpee-t a Goldenblog listáján is, szóval bár még csak ebben a kategóriában, de legalább ebben már megvan a jelöltem.

Positiv post

Megint érdemes volt élni: találkoztam Nikóval a ruhatárnál. Megittunk egy jó kis automatás "kávéfantáziát", s jót beszélgettünk a munkakeresésről, az exéről és az élet egyéb nyűgeiről. Azaz... Inkább hallgattam, de jólesett nagyon. Olyan ritkán teszek így, sajnos.
Szóval szép az élet.

Ma ontják véremet

Azaz már ontották is. Kb. mint a véradás, csak kevesebb lével, a billegő zacskó helyett hat-nyolc kémcsőbe. Innen kezdve nincs más dolgom, mint várni, és lehetőség szerint magammal hordani a telefonom. (Bár mondjuk a Biharban a térerővel is lehetnek gondok.)

Más nem nagyon van. Tegnap írtam végre Orsinak, válaszolt is azon nyomban, s most mintha megint (éppen) teljesen össze lennénk hangolódva, nagyon jólesett olvasni. Nem tudom, mitől függ ez, a múltkor pl. (január végén, hmm) határozottan az volt az érzésem, hogy rútul elbeszélünk egymás mellett.

2005. június 20.

Olyan ez, mintha tudnám valakiről, hogy haldoklik,

pedig csak elmennek, de nagyon messze, egészen Bretagne-ba. :-( Jaj. Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Mi lesz velem jövőre Attila és Ildi nélkül?

(Meg Timi és Gábor nélkül is, de ahhoz legalább szoktatom magam egy éve.)

Ártatlan kérdés

De hát jelenthet az bármit is, hogy Babót, 2020 napos virtuális tevémet utoljára épp arra tanítottam meg, hogy várja, hogy megsimogassam...?

Hétvége, kereszetlő, kalandjaim az egészségügyben 3.

Szóval... Szombaton irány Pest, majd onnan Gáborral meg a Forddal tovább Szalafőre. Estére összejött a rokonság (értsd Timi szülei meg a sajátjaink), tegnap délelőtt mise Bajánsenyén;
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.

Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.

Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.

Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.

Ágica ma elrepült Torontóba.

2005. június 17.

Kalandjaim az egészségügyben 2.

Szóval az EKG után ma vérvétel — miért is, mikor a HLA-hoz megint megcsinálják...? — és mellkasröntgen. Az hasznos, mert tüdőszűrésen nem voltam 2003 szeptembere óta, márpedig hajléktalanok között forgolódva (még ha csak átvitt értelemben is :-)) nem ismeretlen dolog a TBC. Közben elszúrták (szó szerint) a vénámat a kézfejemen, az üdvös megoldás a csuklóm lett, így hát két szép tapasz virít a balomon.

Mindehhez még annyi, hogy lassan megismerem a traumaklinikát. Pedig hát alig egy hónapja jártam ott először.

Ja, a tegnap este nagyon bután sült el, kicsit most is ég a fejem miatta. Hagytam üzenetet Peti kártyáján, de hazafelé már leesett, hogy kevéssé gáláns gesztus a saját depressziómat borítanom a születésnapos nyakába... Reggel, mikor hét felé bekocogtam Gabssyhoz a — születésnapi — fokhagymás szilva (!) befőttel, megnéztem, de Peti sajna járt lenn az éjjel, és leszedte. Úgyhogy írtam egy bocsbocs-típusú újabbat, amitől szegényem már végképp nem fogja tudni, mi is van...

Apropó, depresszió: az este komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy amúgy formálisan is benne vagyok. Aztán megírtam pár elkeseredett sms-t (miért is jó az nekem, ha más is aggódik?), majd eszembe jutott, hogy van nekem egy okos lelkigondozó lakótársam és ex-szobatesóm (Ágica ma kap diplomát, éljen!), aki ráadásul épp otthon sincs, úgyhogy beleolvasgattam a könyveibe.
Mindjárt rájöttem, hogy nincs velem semmi baj... Pl. napi átlagban aligha töltök egy-két óránál többet magam alatt, valamint nem depresszív a testtartásom sem. Csak végtelenül fáradt és cselekvésképtelen vagyok, és meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni.

Ez az. Kb., na. (S közben az is eszembe jutott volt, hogy lehet, hogy eleve baromság, mert aki depressziós, az garantáltan nem gondolja ezt magáról — vagy mégis?)

Jó hír még, hogy Juli is "b(l)ogozásba" fogott, de csak akkor linkelem be, ha jóváhagyja. Hmm? :-)

2005. június 16.

42

Szóval most már én ismerem az összes titkokat és mind a tudományokat... :-) Minden elvemmel szemben a filmmel kezdtem.

Most 406, a hangulat jó, a rendszergazda-zsargont nyomják fölöttem... Ha kivárom az éjfelet (már csak 50 perc), akár Petit is megköszönthetem a 28. születésnapján. De akkor addig folyamatosan kéne nyomnom, mert még föltűnik...

Amúgy meg igen rosszul érzem magam. A kérdés az, meddig érzés az irigység, mert addig ugye nem tehetek róla/ellene... Egyre-másra jönnek jobbnál jobb barátnőim-barátaim, hogy milyen frankón sínen vannak hivatásban, párkapcsolatokban, ilyesmi... én meg lelkesen gratulálok, és mikor leteszem a telefont, zsigeri utálat önt el irántuk — de főleg magam iránt.

A héten a legfőbb tevékenységem az volt, hogy egymást cáfoló e-maileket küldözgettem különböző listákra. Már nagyon utálom.

Hegymászós kétségek

Tegnap beteljesítettem a kb. két éves álmot: vettem fejlámpát. És mire lassan világbajnok-szintre hozom föl a túrafelszerelésem, addigra a) nem lesz Erdélyi Túra, és b) ripityomra esik szét a térdem. Éljen-éljen.

Bloomsday

Isten áldja meg Volt Szeretőmet 28. születésnapja alkalmából! :-)

Ez megint nem az a nap, amikor elolvasom az Ulyssest, de egyszer még megteszem. És utána megnézem a Bloomsday-t — ha nem is feltétlenül Dublinban, de legalább Szombathelyen. Írtam is Attilának sms-t, hogy legalább egy ír sört gurítson le a kitűnő kompatratista & Jocyce tiszteletére. :-) [Elképesztő: van joyce.lap.hu is!]

Hanem most neki kell esnem az Infofernek meg az Elvirának, és összeraknm, mennyiből és hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Valea Draganului-ig.

2005. június 15.

Megint nem hazudtoltam meg magam

Az előbb sikerült leejtenem a diákom a harmadik emeletről.
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)

Morális kérdések

Délután teázós LT: alighanem Paffy & a Nők avagy Paffy és az Önkéntesek felállásban. És míg mi itt húzzuk az igát (na jó, túlzásba azért nem visszük), az egyik — fizetett — munkatársunk a volt barátnőjénél üdül az ország másik végén. A jelenleginek meg fogalma sincs semmiről (?).
Sajátos ügyintézés a mi ultrakonzervatív (na jó, ez sem igaz) katolikus köreinkben.

3G

Fogadtunk Péterrel, hogy lebonyolítjuk-e az első 3G-s video-telefonbeszélgetésünket 2010. június 15-ig. :-) A tét egy egyhétvégés kárpátaljai utazás (jún. 18–20.).
(11:24:33) dezsopeter: Egy dolog uberelheti ezt, ha eppen osztalytalalkozom lesz. Vagy te eppen szulsz
S apropó, erről eszébe jutott, hogy Enikő várhatóan ma fog szülni. Éljen-éljen!

És hogy meglegyen a mindennapi linkünk: valami zseniális cseh filmet ajánlott Péter. Persze a TIFF-ről.

Mindemellett "nándorfehérvári nyaralásra" hívott Márton, és jaj, minden stimmel, csak az az apróság nem, hogy arra az időre pénzszerzést terveztem, nem -költést. :-(

Tegnap hazafelé még benéztem a kollégiumba

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel...

2005. június 14.

Jaj

Olyan érzékeny vagyok, mint kiskamasz koromban. Igaz, már régen. Most is valahol a sírás és a hányinger között járok félúton. Van neki "konkrét" oka is, több is, de nem hiszem, hogy ennyi lenne az egész. Nem értem magam, de utálom.

Találkoztunk Milánnal, Bagirával és Réka babával. Aranyos. Legalább ennyi. :-)

(Ja, 25 éves korom után az EVS nem áll velem szóba. Szóval ez minden bizonnyal bukta.)

(homlokracsapás)

Hogy ez eddig nem jutott eszembe!!! Elmegyek önkénteskedni Kolozsvárra! :-) Van valami öt hely különböző témákban (a keresőbe Clujt kell írni, Cluj-Napocskára csak kettőt lát).
Bár ott valószínűleg nem nagyon tanulok meg angolul. :-(
Majd a második körben.

Na, megírtam,

ötös nem lesz, de meglesz. A jegy meg úgyis több részből áll össze.

Közben eszembe jutott, mit nem mondtam Julinak, miközben Gabssynak megígértem (de közben Julinál hagytam a telefont, hogy ingyen beszélhessen vele) — nosza, a könyvtár recepciójáról hívtam Gabssyt a szobájában. Amúgy teljesen ingyen, de azért a srác lenyomta az "első és utolsó alkalom, és remélem, gyors leszel" szöveget. Ugyan miért nincs legalább a fontosabb egyetemi épületekben egy-egy nyilvános univ-telefon?! Elhiszem, hogy mindenki mobilozik, de azért én tudnám használni az ingyenes belső hálózatot. (Be szép is volt, mikor elaludtam a klasszmagyar szigorlatot, amin aznap én voltam / lettem volna az egyetlen delikvens... S csak leszaladtam, és hívtam őket...)

Amúgy tök jó, hogy kezd valamiféle campus-érzetem lenni itt a könyvtár körül. Meg multikulti is a javából, legalábbis időről időre túlnyomórészt német/angol/...? nyelveket hallok magam körül. :-)

A jövő útja: EVS. (Csak tudnám, mi az a deliquency... De ha még a SZTAKI se tudja. :-( )

A netezők korán kelnek

Ma vagy tizenöten vártuk, hogy kinyisson a könyvtár. Persze biztos nem mind netezni vágyott (én sem elsősorban), de azért vagyunk itt is jócskán.

Szóval tegnap este, amikor 10 felé az ágyban kinyitottam a culture methodology jegyzetet written by George Andrew Szőnyi, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az a 20 oldal van, hanem még féltucat cikk is. Lesz mit csinálnom ma délelőtt.

2005. június 13.

Gaim

Az oldalból mit sem értek, de a lényeg: valaki kitalálta a multi-protokol instant meszidzselő klienst, ami megy a könyvtárban is. Éljen-éljen. :-)

Bori könyve gótbetűs. De azért megharcoltam a tartalomjegyzékkel.

Még mindig itt esz a penész,

de most legalább egy könyvre várok (egy osztálytársamnak, mért is ne, mert az országban egyedül itt van meg :-)). Közben a donorinformációs oldalt olvasgattam, muszáj be is linkelnem gyorsan.

Végülis mindig egy olyan saját honlapra vágytam, ahol mindössze mindenféle csatolásokat szedek össze. Mert meggyőződésem, hogy félannyit se hozunk ki a webből, mint lehetne — bár ha éppen nincs a közelben, akkor már így is éppen eléggé össze tud dőlni a rendszer... (Pl. kénytelenek vagyunk egy bibliai utalás visszakeresése végett átszaladni a szomszédos netkávézóba — mert ugyan miért is lenne a Lelkesen egy elérhető Szentírás... (2003 ősze))
Ja, és alakul az Őrség, bár eddig még csak hárman vagyunk biztosan (G., Fke, én), de már kitaláltuk, hogy elvisszük még Sziszt meg Nórit, és esetleg még a Gyenei-klán részei is előkerülhetnek (Peti, Bazsi, Bazsi barátnője). Meglássuk-meglássuk.

Megkaptam P-től azt az angol tanulmányt, amiről, ha jól emlékszem az instrukcióira, német összefoglalást kéne csinálnom. Miért ilyen fene gyors a Deutsche Post?!

Zajlik az élet

Szombat reggel beszéltem édesapámmal telefonon: meghalt a keresztapám. Lefordult a székről csütörtök délután az osztályozó értekezlet után, és meghalt. 55 éves volt. R. I. P.

Aztán délután esküvő: BÁgi és Péter magázódott a szertartás alatt. Ezután akkor vajon mindörökké(tig)...? Az egész esemény fő tanulsága egyébként az, hogy az ünnep bensőséges volta nem áll feltétlen fordított arányban a templom méretével (ahogy hajlamos voltam/vagyok gondolni).

Utána koccintás (mi éppen nem áztunk meg, de a következő esküvő népe...), majd Gáborékkal a Nagyítóban folytattuk, ahol valamiféle stratégiai tervezés folyt reggeltől, ill. este Gábor búcsúbulija ("kiavató szertartás"). Közben beszéltem valamennyit Fkével, utólag raktam össze, hogy most láttam először nem-mókusőrs társaságban, wicces. Meg egy Mesi nevű lánykával is sikerült kicsit közelebbi ismeretséget kötnöm, akit szintén Gabssy révén ismerek, de az egyetemről.

A fondüzés persze jól elhúzódott, Zöldfásra végül éppen a menyasszonyrablásra értünk ki. A lakodalom amolyan semmi-extra-de-jó-hangulat volt, negyed 4 felé tértem nyugovóra, aztán másnap még reggeli, apkolás, ebéd... Kicsit csacsogtam Zetorral, hihetetlenül szeretereméltó fickó (még mindig :-)), jókat derültünk Péter cimbijein, ahogy pl. Csáki Béla megjelent dél (?) felé egy ing nélkül fölvett mellényben, öltönyös nadrágban, zokni nélkül, cipőben és nyakkendőben...
Lucát végigdajkálta az egész násznép, valószínűleg több fotón lesz rajta, mint az ifjú pár, és persze álombaba volt, nézdegélt és aludt. Aludt akkor is, mikor Timi letette, úgyhogy utána ő lement, és jól kibulizta magát. :-)
Majd attól kezdve, hogy hazaértek (Attiláék vitték el őket Jürgennel), éjszakáig ordított. :-(

Nálam este megfordult Szisz, elhozta a Filmtettjeim, a gázspray-m, amiről már rég elfelejtettem, hogy neki adtam kölcsön, és rámhagyott három ebédjegyet is. Le is pusztítottuk őket ma Andival meg Gabssyval. Én meg nekiadtam a Timitől megörökölt nadrágot, neki jobb lesz.

Ágica húga, Anna aludt nálam az éjjel, igazi kamasz kislány. :-)

Ma... nagyjából mászkálás eddig, a szokásos x pontos listával indultam el, viszonylag jól állok vele, de holnap culture methodology vizsga, és ott vannak még a dolgozatok is...

S közben úgy tűnik, elindult az első magyar v(ideob)log, pont a múlt héten hiányolta Péter a Cohorson.

2005. június 10.

Kevéssé hatékony péntek

Mindenek előtt két játék a transzilván közblogról, a kihagyhatatlan kategóriából: a pityókahámozó és az idegjáték. Meg egy arcpirulás ugyanonnan: képes voltam betenni a gondolatolvasót másodszor, fél oldallal Péter után. Tiszta eszement vagyok.

Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.

Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...

Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)

Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.

2005. június 9.

Motiválatlanság³

Most derült ki, hogy a holnapra tervezett kultúramódszertan-vizsgám kedden lesz. Eszerint nekiállhatnék a két tizenötoldalas Fried-szigorlatinak, de... hol van még az a hétfői határidő...

Más: Végre megtaláltam a helyem az információs társadalomban. Power-júzer leszek. :-)

S még egy olvasnivaló, a nagy pótcselekvésben föléledt bennem a közéleti érdeklődés: Sólyom László parlamenti beszéde az eskü után. Tetszik.

Aszfalt Guru

szerint, idézem: "Az újhold óriási erőt és segítséget nyújt ahhoz, hogy magáévá tehesse mindazt, amiről eddig csak álmodozott. Ön lesz az első tulajdonosa ezen a vidéken egy teljes venezuelai szépségfarmnak."
Asszem, most még annak is örülnék.

Szürke minden,

és hellyel-közzel változatlanul esik. Alig bírtam rávenni magam negyed 10 felé, hogy kimásszak az ágyból.

Aztán cukrászdázás Borcsival :-), majd LT, pár good news-zal: kaptunk a várostól százötvenezret a kórus elektromos felszerelésére, sőt azóta kiderült, hogy a DA RIT is megítélt közösségvezető-képzésre 160, "színes, szinkronizált, szélesvásznú" prospektusra pedig még százezer pénzt. Éljen-éljen, az utóbbi három évben a homelessen kívül semmi más kiírás nem volt, nagyon kellettek már.
Ja, a számítógépünk (Biglelkes yeah :-)) földobta a talpát, úgy tűnik, végképp, legalábbis az újratelepítést se vette tudomásul. De még garanciális, mint kiderült, úgyhogy talán van remény.

(A)Nikó barátném kettőtől védi a komparás, négytől pedig a magyaros szakdolgozatát... Drukk!

2005. június 8.

Medárd...

...és esik...
Az imént, ebédelésből jövet az előtérben összetalálkoztam egy kissé túlsúlyos ismerősömmel. Egy zacskó chipsszel indult olvasni. Ilyenkor mindig elönt a boldogító tudat, hogy milyen hihhhetetlenül tudatosan táplálkozom... Ezzel el is kocogtam a kávéautomatához. :-7 (De különben most tényleg egész jól állok, tegnap ugyan nem ebédeltem, asszem, de hétfőn igen. :-))

A másik ilyen relatív dolog: a számítógép. Volt idő, mikor a kollégiumban azt mondták, elmehetenék rendszergazdának: képes vagyok pl. önállóan telepíteni bizonyos szoftvereket, tudom, mire jó a hub meg a switch ((a különbséget nem bizonyosan, bár vmi rémlik))... Erre most olyanokkal szembesülök, hogy a Freeblogon képtelen vagyok beállítani, hogy a címek valóban megjelenjenek, itt pedig a jobb oldali linkeket nem tudom használni. :-( Egyszer majd beleásom magam...

Apropó, el kéne kezdenem írni azon dolgok listáját, amelyek elvégzése nélkül nem szabad meghalnom. A múltkor valamelyik unalmasabb órámon elkezdtem összeszedni pár dolgot (inkább csak irányelvek szintjén), és döbbenetes sebességgel kezdtek megvalósulni...

1. pont: Könyvek a nyárra.
Bulgakov: A Mester és Margarita
M. Scott Peck: A járatlan út (ezt a bátyám ajánlotta egy elméletemre az emberek eszme-változásairól)
Kafka: A kastély; A per (ezek nélkül mégsem lehet élni...)
Borges-novellák (l. eggyel följebb)
First of all: van új köztársasági elnökünk. Az esküt már le is tette, bár csak augusztus 5-én lép hivatalba. Nekem szimpatikus.

Aztán... A tegnap este kellemesen eseménytelenül telt, ma reggel jól elaludtam, aztán meg jól megreggeliztem. Szóval eddig jó. :-)

S még valamit akartam: idevágni az Ajtórésnyi zsoltárt Fabinyi Tamástól. (De nem találom weben, sajna.) Visky András egy elmélkedése, egy fuvolaművész és legutóbb Gryllus Dániel egy-egy csepp embersége után most ez az olvasnivaló a fürdőszobatükör mellett.

Bejelentkeztem a Blogringre, de nem leszek hosszú életű, mert ahhoz ott is nyomkodnom kéne a gombot, mikor frissítek. Márpedig ahhoz aligha lesz cérnám.

2005. június 7.

Ejsze :-) összeraktam a komparatív filmelemzést, angolul, a végén még büszke leszek magamra. Na, nem biztos.

Most el kéne rángatnom valakit megvenni a 15 kiló kenyeret, de nagyon nincs hozzá kedvem...

Na tessék, míg megnéztem pár másik oldalt, telefonált Juli, hogy jön kenni meg venni. Isten áldása az a lány, mese nincs.

S még egy tegnapi — bár nem előszöri — tapasztalat: Lucka egészen gyerekképű kezd lenni :-) , és gömbi továbbra is. Ott volt Koczka unokabátyám, Réka és Kolos is, mondhatni családi hepaj.

2005. június 6.

Tamás gépénél, már a második este. :-) Közben Petivel szkájpolok, a novicban gyógyítgatja a tűzfalat. Boldog idők, mikor még tiszteletbeli 406-lakónak számítottam... Tamás illata egy pillanatra ma is megrengetett. :-)
A bolt viszont bezár, mire odaérnék. Grrr. És a DVD-t is vissza kell vinni.
Még 1: Tegnap küldtem a Mókusőrsnek körbe egy kissé mogorva hangú mailt, hogy lemehetnénk az Őrségbe június 24–26-án, de akkor sürgősen mondjunk valamit, mert igen utálom már ezt a "Véss-nem-ír-semmit-és-ezért(?)-senki-más-se" típusú helybenjárást. Azt is hozzátettem, hogy csütörtök délig várok hozzászólásokat... Eddig Fke, neki tetszik. Hát, kíváncsi vagyok...
Hmm-hmm... Szóval most jutottam el addig, hogy utánagördítettem, hová is íródott pontosan az a comment... :-)
No, most aztán ehet a fene. Jött egy comment ma délután az e-mail címemre ilyesformán: ...hmmm . By Anonymous, ami ugye választható név a kommentár menü alatt. Küzdöttem egy darabig az IP-címekkel, de csak a Yahoo-t meg a Bloggert sikerült beazonosítanom...

Amúgy: délelőtt Mephisto, délután Csodálatos Júlia — azt hiszem, szisztematikus Szabó István-nézésbe fogok a nyáron, mert nagyon bejöttek, ahogy tavaly (Kolozsvárt :-)) a Szembesítés is, meg annak idején A napfény íze (azon minimális számú film egyike, amelyet kétszer láttam moziban).
Közben ebéd Dittével az Irinyiben, aztán mászkálás majd Géza Tanyája Szisszel. A Csodálatos Júliát is együtt néztük Gáborék laptopján, visszafelé ismét Géza, és most könyvtár. Itt is a büfében kezdtük, naná... A fél lelkem az a nőszemély, nem tudom, mi lesz velem, ha pénteken tényleg hazaköltözik Keszthelyre.

2005. június 5.

...kalligráfia? Vagy az csak a művészet maga? Litográfia, monográfia... Fonográf.
Lehetne szókép. :-)
A bánatba ezzel a nagy fene tudományos érdeklődésemmel. Ezúttal a műszakival, hogy inkább elbíbelődöm a Picasával — nekem nagyságrendekkel bonyolultabbnak tűnik, mint just attach a file-t —, mint hogy aludnék, ahogy normális ember teszi éjjel negyed 2-kor.
Igaz, Tamás benn van a Skype-on és Márton a Messengeren. :-)

Teszt. Egy kedves kalligráfom. Vagy minek nevezhetik. (Demiértnemalszominkább?!) Posted by Hello
Még egy s más. Először is Ibolya barátném írása az áprilisi Korunkban. Nem kommentálom, hacsak nem azzal, hogy nagyon szeretnék pár napot megint elkocsmázgatni-beszélgetni vele.
Aztán: a bátyám írta, hogy átrendezték a múltkor említett honlap vicces térképét. A május 25-i bejegyzésem linkje ezzel elavultnak tekinthető.
Nem is tudom, hol kezdjem...

Csütörtök: kul-túra. A szerdai net-csömör után
először bábszínház Szisszel és Andival, majd turkáló, majd Mountex, majd Nagy Rohanás visszafelé: keressük a pénztárcám.
Meglett, a bábszínházban esett le az ülés alá.
Egy önmegynyugtató vásárlás (a napokban az empatikus marketinggel ismerkedtem): tejeskanna. :-) (Éjjel derült ki: nem fér a hűtőben a polcunkra. :-( )
Krakkói tavasz (fotókiállítás).
Este meghallgattam a szegedi rabbit. Zseniális figura.

Péntek: 3.20-as busz, Szeged => Bp.,
Szisz az utolsó percben, s aztán egész délelőtt,
beszélgetés,
nyomozás az ELTE BTK-n,
beszélgetés,
kávézókeresés (9-ig láthatólag semmi nem nyit a belvárosban),
beszélgetés,
remek tejeskávé és végtelenül unott pofájú nők a jogi kar büféjében,
beszélgetés,
rövid helyismereti előadás Szisznek ("jobbra a Blaha, aztán a Keleti; balra a Ferencziek tere; egyenesen a Deák tér"),
beszélgetés,
Károlyi-kert, PIM,
beszélgetés...
Szisz megtalálta Jánost,
a Batthyányn Gabssy,
levilágító stúdió,
kaja (részemről: kufta) Jimmynél, akit inkább Ahmednek kellene hívni,
a Batthyányn Zsolnai Évi, kölcsönösen hasznos információ-csere;
Szent István tér, Ünnepi Könyvhét,
hőség,
Transzcendens Mesterünk, Fried Isten tanár úr ("Ő az Antihorger Antal, / belőle nőtt ki az Előretolt Helyőrség, / (...) a szegedi egyetem fura ura..."),
hőség,
nászajándék BÁgiéknak,
hőség,
Balázs Imre (mire utánaerednék, nyoma vész),
hőség,
grapefruit ízű lónyál,
hőség,
Fke, mesél kicsit, de nem nagyon találjuk a közös hullámhosszt (hárman?),
haza.
Itthon metafizikus rettegés, mert édesanyám nincs sehol,
de előkerül, s én szégyellem magam millió okból.

Ma aztán alvás majdnem délig, azán Korunk–Komp-Press könyvbemutató [optimalizálhatnák Firefoxra is az oldalukat lassan...], majd' 15 percet késem, de semmi baj, még nem kezdődött el. A négy könyvet nem linkelem be külön-külön, a mesélések jók, csak az egy "végvár-diskurzust" nyomó bácsi tetszik kicsit vissza. Demény Péterrel is őt emlegetjük, meg hogy lesz-e könyvhét két év múlva, és milyen is a Magvető kiadói politikája. Idősebb hölgy fordul később felőle énfelém, ismerjük egymást?, s nem értem, miért csillan föl úgy a szeme, mikor azt mondom, BJ Szegedről. [Ezen mondjuk lenne mit tűnődni, hogy mikor mondok Szegedet, s mikor Pomázt...] A következő pillanatban leesik a tantusz: Széles Klára, mutatkozik be. Imre örül nekem, én is neki, ötfelé figyel, mert ő árulja a könyveket is, amellett, hogy szerkeszt, ismertet és moderál; de arra van ideje, hogy megpendítsen egy kávézást odalenn Deményékkel, illetve este a JAK-hajót. Utóbbi erősebben foglalkoztat, de nem találok a telefon névsorában senkit, akit jó szívvel el tudnék csalni, hát végül leteszek róla, pedig ha sejtem, hogy ilyen jellegű, aligha habozok.
A PIM-ből séta a Szent István térre, megnézem a tegnapról hátramaradt 1/3 kínálatát, a babahoroszkópos könyvből kilesem, hogy a kos babát nehéz elaltatni, és ezzel a nóvummal muszáj fölhívnom Timit. :-) Még csacsogunk (Luca, csodák csodája, édesen szunyókál), mikor föltűnik Imre, váltunk még néhány szót, aztán ketten kétfelé egy vidám "akkor majd Kolozsváron!"-nal.
A Gödörben a képregény világnapját ülik (állják), widám, jókat nézelődöm, kár, hogy csak részletek vannak kinn (képek az egészről itt). Sok a férfi, ez szembeötlő.
Mire hazaérek, Papa is megjött Nagybányáról, hozott valami kexet (cu miere), erről eszembe jut a trindexes eugenia-teszt, ki is nyomtatom, csak tudnám, miért ilyen hihetetlenül rossz elrendezésű a "nyomtatóbarát" változat.

Szundi.

2005. június 3.

(Csak a hecc kedvéért: Bp. Astoria, McDonald's. Szisz leveleit nem tudtam lewapozni a Gmailről.)

2005. június 1.

Oh yeah! Mail from Tóth János:

"Kedves Julis !
Sajnos már másttól is hallottam, hogy sajnos maradtak benne hibák, ugyhogy nagyon megkoszonnem, ha "végigkorrektúrázom a jegyzetet" . Tollal javitson bele, majd adok egy masikpeldanyt maganak helyette.
Mellesleg szeretném meghívni e könyv bemutatójára, amely könyvhéten lesz Szegeden, a Vármuzeumban, június 3. (pentek) 17. ora.
...
Üdvözlettel:
János"

Szeretem, amikor azzal foglalkozhatok, amihez értek, és még honorálják is. :-)

(És, tegyük hozzá, ha a kéziratot olyan formában kapta meg a JATEPress, mint amilyen ez a mail, akkor azért dolgozhattak vele így is... :-) De tény, hogy az a 20 oldal, amit elolvastam, elég hajmeresztő tipográfiailag.)
Jó ideje a legjobb szörf-menet: blogok között kalandoztam, valaki belinkelte, hogy Caragiale Farsangját nézte, ó, mondom, csak nem ő is kolozsvári, vagy valami vendégjáték, de nem: Nemzeti Színház. És hát uramfia, Gazsó Gyuri 2003 óta az ottani társulat tagja! Hihetetlen, és tök jó. Nem láttam nyolc-tíz éve, az útját még a Zalaegyerszeg–Szolnok–Nyíregyháza–Bárka vonalon követtem, ill. hallottunk a Jászai Mari-díjáról is.
Egy okkal több, hogy most már tényleg megnézzem egyszer magamnak a Nemzetit.
Fölajánlottam Tóth János környezetetika-oktatónknak, hogy alternatív megoldásként (egy fél dolgozat mellé) végigkorrektúrázom a most megjelent jegyzetét, mert "lenne még mit formázgatni rajta (a nyomda ördöge nem alszik)..." Erőst kíváncsi vagyok, mit szól hozzá... (És ha netán rábólint, akkor is kétes, hogy mennyire volt jó ötlet, mert a könyv van vagy kétszáz oldal. Bár minden csak határidő kérdése — és legalább érdekes.)
Itt van, amiről (a) tegnap beszéltem. Éppoly szűxavú, mint a privát értesítés. :-)

Amúgy... Tegnap jót hajléktalanoztunk, apropó, a blogot áttettem ide, hátha a magyar kezelői felület jót tesz a népek lelkesedésének. Utána még bementem Gabssyhoz a kollégiumba, harcoltunk még egy kört az Újlak Utcai Ált. Isk. évkönyvével, minden eddiginél lehetetlenebb szerkesztési instrukciókkal kapta meg az anyagot. De ne szóljak semmit, 2500–3000 Ft-os órabérrel kevesen dolgozhatnak.

Ma viszont dolgozni kellene... Este Stalker, Peti vetíti a koliban.