2005. április 4.

Immár Szegeden.

Az irodaban tehát -- megpróbálok visszaszokni az ékezetekre -- nem volt senki.
Mászkáltam a városban, találtam két múzeumot, internetezgettem... aztán kezdtem megunni a helyzetet, a nap lemenőben, az idő kihűlőben volt...

Végül a levlistához folyamodtam egy használható mobilszámért (nekem csak az irodáé volt meg, de az ugye hiába), mígnem végöl kiderült, hogy a vezetésből senki nem bákói, és mindenki hazament szépen a falujába. "Ha kijössz Klézsére, ott van szállás" -- mondta végül Hegyeli Attila.

Úgyhogy a 17-es busszal kimentem a következő falu végéig, ahová értem küldött egy autót, és nyolc(-kilenc?) felé már kinn is voltam Klézsén.

[Mindez korántsem volt ennyire egyszerű, de hadd ne untassalak Titeket a részletekkel.]

Néztük a tévét, vacsoráztunk, beszélgettünk a pápáról meg mindenféle csángó-dolgokról.

Végül a tanárokkal közösen lakott házban aludtam, s reggel még a Mámival is összetalálkoztam, a nénivel, akitől bérlik a fele házat. Elég meglepő élmény volt, mert egyrészt alig láttam ki a fejemből (ébredés után, szemüveg nélkül), másrészt rettenetes gyorsan mondta a magáét "klézseiül". Szóval rősen igyekeztem, de így sem ért át hozzám az üzenet java része. :-)

11 felé Bogdán Tibor jött értünk Magyarfalu felől, bevitt Bákóba, aztán mi Melindával elmentünk (a déli) misére, ő meg tovább valami dolgára.

A mise, az csuda volt. Először is óvatos becslésem szerint lehettünk ötszázan a templomban. Ami már maga elég furcsa építmény: a mellék- vagy kereszthajók két oldalról amolyan lelátókként futnak le a szentély felé. Balra volt az orgona, amin gitáros énekekeket nyomtak, csörgődobkísérettel.
Vetítették a szövegeket, mégpedig projektorral, és néha képeket is kaptunk Jézus életéből; meg néha a pápát. Apropó, szentleckére értünk be, de onnan kezdve a kivonulásig egyetlen egyetemes könyörgésben esett szó szegényről. (Igaz, Magyarfaluban meg sem említették, mondta Tibor később.)
A hirdetéseknél az inghetata szóra [a mellékjeleket nem tudom, sajnos] kaptam föl a fejem, meredtem Melindára, ő meg vissza: jégkrémet fognak osztani a végén. Bemondták a "szponzorizálót" is.
Úgyhogy az irodáig kolozsvári (!) jégkrémet szopogattunk. :-)

Tibor csak 3 után érkezett meg, végül négykor indultunk el.

És hajnali fél 3-kor szálltam ki a Kálvária sugárúton...

2005. április 2.

Moldva, Vol. 2
Vagatlan (tuleloi) valtozat

Kezdjuk talan a legelejen: szerda du. (a Praga kavezo es a Vamhaz korut kozott) kitalaltam, hogy kijovok Bakoba az MCSMSZ [elfelejtettem, hogy lehet linkelni, tehat: http://www.csango.ro] evi rendes kozgyulesere, amelynek egyik napirendi pontja a keszulo iskola terveinek megvitatasa lesz.

Hat csutortokon folultem az Adyra, s elmentem Kolozsvarig -- errol nem megyek reszletekbe, egy szinhazas-TransitCafe-s estem volt meg egy rohangalos delelottom --, majd (a) tegnap tovabb.

A legendas iasi gyorssal indultam, meg Hochbauer Maris diakkedvezmenyevel, nemikepp reszketve, hogy a kalauznak fol talal tunni, hogy a kedves kolozsvari egyetemista domnesoara nem beszeli az allam nyelvet...
... de ugyet se vetett az igazolvanyra, beszelnunk meg nem nagyon kellett.
Tovabbi adalek, hogy a vonaton eleg "furcsa" emberek is utaztak, tiszta szerencse volt, hogy egy negyvenes-forma no meg egy hatvan koruli paros ult mellettem a normalis fajtabol. Az idosebb neni egyszer-ketszer mondogatott valamit eleg mergesen az ungurikrol, de nem vettem fol. :)
Suceavanal szalltak le, ott mar sotetedett lassacskan. Onnan tovabb aggodtam, milyen lesz a tarsasag, de jo volt.
Termeszetesen a supracontoll [a kalauzt ellenorzo ellenor] se maradhatott ki az eletembol; raadasul (tudva, hogy a kovetkezo vonaton csak azt kell mutatnom,) a kartonjegyet addigra jol elsullyesztettem az egyik zsebemben, kerestem, mint a veszedelem, es paraztam, hogy majd ok kiszurnak...
...de nem.
Ezen a ponton elhataroztam, hogy a felaru jegyen nyert penzzel megtamogatom Bojte Csabat [http://www.devaigyerekek.hu]. :)

Atszallas Pescani-ban/ben, tovabb masfel orat a bakoi szemellyel. Faztam kemenyen, es meg nem sejtettem, hogy a java csak most jon...

Leszallvan meg gyorsan vettem valamit a peronon a boltban ("h11, ki tudja, talalok-e meg valamit nyitva"), majd be egy taxiba a kapott instrukcioval ("La prefectura").
A prefekturaval szemben egy boszme nagy muvhaz all, ami veletlenul sem az az utca, mint a honlapon az iroda cime. Keresgeltem egy sort (jaj, az elozmeny: Kolozsvarrol beszeltem a Szovetseg egy emberevel telefonon, azt mondta, a prefekturaval szemben keressem, ki van irva, es igen, talalok ott vkit 11-kor biztosan); majd jo erzekkel vissztelepedtem ugyanabba a taxiba, amelyikbol kiszalltam tiz perce, es az orra ala dugtam a cimet.

Nem terek ki arra, hogy mi minden segitseget kellett a joembernek igenybe vennie ahhoz, hogy fel 12-kor vegul kitegyen a hazsor elott (roviden: terkep, diszpecser, jarokelok). A szandeka viszont jo volt, egyreszt azonnal befutott, mikor latta, hogy vacogok, masreszt meg telefonalni is megprobalt a sajatjarol az irodaba -- csak arrol nem sikerult meggyoznom, hogy egy 0-t is usson a korzetszam ele.

Az irodaban (belatom, nem tul meglepo modon) nem volt senki.

Ez volt az a pont, ahol ugy dontottem, az elso utamba akado hotelben toltom az ejszakat.

Ugyhogy vegul a Hotel Decebalban (**) kotottem ki. Kiaztattam magam a forro vizben, a recepcion foltoltettem a telefont... ma reggel pedig breakfast included.

10 elott ott voltam az irodanal -- sehol senki. Elballagtam a kovetkezo kartyas telefonig: nem veszik fol. Sirnivalo kedvem tamadt. Vegul irtam egy pikirt hangu levelket, hogy megis, mibe kerult volna kituzni egy cetlit az ajtora, hogy kozgyules itt meg ott; bedobtam a postaladaba -- es kb. ugynebben a percben bevonult elottem vagy tiz magyarul beszelo ferfi meg par no az ajton.

Hat beosontam.

A fomufti az Uj Kezfogas Kozalapitvanytol [http://www.ukka.hu] volt -- megint eljottem a vilag vegere, hogy egy hazait hallgassak... (Az elso csiksomlyoi bucsus misemen Paskai atyank predikalt... "Jol van, te deRek es huseges szolga...") Mint kiderult, mostanra jutottak el Moldvaig, es szentul megfogadtak, hogy megtamogatjak vegre az itteni magyar kis- es kozepvallalkozasokat is. Amen.
Amikor tovabbindultak, megpenditettem, hogy en elsosorban a kozgyules es az iskola mian, mire mutattak par fiatalembert, hogy ok is oda tartanak.

Es rovidesen megvilagosodtam (akarha Buddha a fugefa alatt). A kozgyules ugyanis a "kulturban" volt. Szemben a prefekturaval. A telefonban tehat igazat szoltak, csak en az irodara gondoltam, es ejjel 11-re.
Jol elszegyelltem magam a kifakado levelem miatt (bar ami igaz, az igaz, kiirhattak volna az irodara is), ayota probalom kibanyaszni a postaladabol, hiaba.

Na, mindenesetre igen jol jartam a vallalkozoi megbeszelessel, mert a kozgyules meg a megerkezesemkor is szemelyi kerdeseknel tartott. Megirtam kozben par sms-t, es probaltam kisutni, melyik felszolalo kicsoda. Hellyel-kozzel sikerult is, neha megkerdeztem a mellettem ulot, mignem kiderult, hogy o is szegedi... Az omellette ulo pedig Pestrol jott, csak mar nem tudott ertesiteni, hogy el tudna hozni. Sebaj, majd holnap haza.

Kb. akkor kaptam fol a fejem eloszor, mikor arrol volt szavazas, hogy legyen-e magyar mise... Es volt ellenszavazat.
Kozben haldoklik a papa.

Aztan egyszercsak ott alltunk, hogy 6. (?) napirendi pont, iskola. Kiallt Hegyeli Attila, es gyorsan-pontosan eloadott mindent. Volt par hozzaszolas, aztan teljes egyeteretesben megszavaztak a tervet.

Nehany gyors napirendi pont (Cenzori es Etikai bizottsag...) utan a tarsasag levonult az alagsorba egy sorre/sucra. Nem nagyon talaltam a helyem, ugyhogy rovid terepszemle utan tavoztam. Boklasztam kicsit a varosban, az ebedemen (Fornetti+Kubu, amit itt Tedinek hivnak) testveriesen megosztoztunk egy kedves kolduskislannyal, megnezegettem a helyi NagyA tarsasjatek-kinalatat (lattam "Buveszdoboz" es "Jateknyomda" feliratokat!), ilyesmik.

Belestem a nem sokkal arrebbi katolikus templmoba is -- mi tagadas, nem valami szepseg. De azert elmegyek holnap kilencre az ifjusagi misere. :)

Most mar csak az foglalkoztat, hogy mikor lesz legkozelebb valaki az irodaban, ahol reggel olyan vidaman otthagytam a hatizsakom.